A tehén ellési bénulása, gyógyítása és a megelőzés lehetőségei

ELLÉSI BETEGSÉGEK I.

A TEHÉN ELLÉSI BÉNULÁSA, GYÓGYÍTÁSA ÉS A MEGELŐZÉSLEHETŐSÉGEI

Nagyon keserű hangon telefonált a napokban egy Olvasónk panaszolva, hogy 7 éves holstein-fríz fajtájú tehene, mely előbb naponta 30 liter körüli tejet adott, másfél nap alatt elhullott ellési bénulásban. Még két vemhes tehene áll az istállóban, nehogy megismétlődjék a baj, azt kérdi, hogy mi okozza a nagyon gyorsan lezajló betegséget, hogyan lehet megelőzni, és ha már fellépett, mit tehet a gazda.

Kérdésemre elmondta, hogy a tehén nehezen fogamzott ugyan, de az ellés nagyon könnyen, segítség nélkül lezajlott. Hajnalban ellett a tehén és délben már megszoptatták a bikaborjút, a tehén is meg a borjú is teljesen egészségesnek látszott. Mindössze annyi tűnt fel, hogy a tehén alig adott tejet, de gondolták, hogy majd helyrejön.

Este, amikor kimentek az istállóba, döbbenetes meglepetés érte őket: a tehén elnyúlva feküdt, feje a jászol alatt, bendője felfúvódott és időnként hörgött. Azonnal állatorvosért mentek, aki infúziót és többféle injekciót is adott a jószágnak, mire az felélénkült, trágyázott és vizelt, sőt az éjszaka folyamán fel is állt, reggel azonban néhány próbálkozás után összeesett, majd ismét bénultan feküdt.

Újból hívták az állatorvost, aki ezúttal nemcsak infúziót és injekciókat adott az állatnak, de a tőgyét is felpumpálta, ám mindez csak átmeneti sikerrel járt, mert néhány feltápászkodási kísérlet után a tehén összeesett, felbőgött, majd elhullott. Megemlítem, hogy kb. egy hónappal az eset előtt kapott a tehén D-vitamin injekciót az ellési bénulás megelőzésére, a baj azonban mégis bekövetkezett.

MIT KELL TUDNI AZ ELLÉSI BÉNULÁSRÓL?

Az ellési bénulás a szüléssel, a puerperiummal („gyermekágy”, állatokon az elléstől a méh involúciójának befejezéséig terjedő időszak) szoros összefüggésben levő, akut lefolyású, láz nélküli, súlyos anyagcsere-zavar. A betegség a neuroendokrin rendszer működési zavarának a következménye. Kezdetben a hátulsó végtagokon bénulás figyelhető meg, amely aluszékonyságban folytatódik és átmehet a teljes öntudatlanságba (kómába) is. (CSEH S.)

MI OKOZZA?

Mindenekelőtt nézzük, hogyan is keletkezik az anyagcsere-zavar! Ismert tény, hogy a vemhesség második felében, főleg pedig az utolsó harmadában a vér kálcium- (Ca) és foszfor- (P) tartalma előbb megemelkedik, majd az ellés, a tej ejekciója ((tejleadás) után azok értéke a vérben újból csökken. Ez természetes fiziológiás jelenség.

Ha ezt a számadatok tükrében vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a vérben a Ca a szokásos 9-12 mg%-ról az ellés és a tej ejekciója során 7 mg%-ra csökken. Ismétlem, ez tehát természetes folyamat.

Amikor azonban a Ca mélyebbre, akár 2,5 mg%-ra zuhan, bekövetkezhet az ellési bénulás.

A másik fontos ásványi anyag a foszfor (P) hasonlóképpen viselkedik, ugyanis a szárazonálló tehenek vérében még 5-7 mg százalék, de az ellés után 2-2,5 mg%-ra csökken.

Szót kell ejteni egy harmadik ásványi anyag, a magnézium szerepéről (Mg), melynek értéke éppenséggel felemelkedik a vérben a normális 1,3-1,7 mg%-os értékről 2-3 százalékra.

És mi ennek a jelentősége? Az, hogy a magnézium-ionoknak bódító hatásuk van. Ha egy egészséges állat vérébe MgSO₄-et fecskendezünk, az állat elbódul és petyhüdt bénulás alakul ki. Gondoljunk csak a tetanuszos lovak magnéziummal történő „nyugtató” kezelésére a gyakorlatban.

De vajon mindebben szerepe lehet a neuroendokrin rendszernek, a hormonális működésnek?

A válasz nagyon egyszerű, ha tudjuk, hogy a vér Ca-szintjét, az ásványi anyagok forgalmát a neuroendokrin rendszer irányítja, a Ca-forgalmat pedig főként a mellékpajzsmirigy szabályozza.

És hogyan történik ez a szabályozás? Oly módon, hogy ha a vér Ca-szintje csökken, ez fokozott tevékenységre ingerli a mellékpajzsmirigyet, amikor pedig a vérszint emelkedik, a mirigytevékenység is lanyhul.

Ilyen csodálatos módon gondoskodik a szervezet a vér Ca-tartalmának fiziológiás (élettani) szinten tartásáról.

De mikor következik be a baj? A probléma lényegében akkor következik be, amikor a mellékpajzsmirigy hiányosan működik, mert ilyenkor zavart szenved az előbb említett „szabályozó rendszer” és megbomlik a szervezet Ca-egyensúlya.

Horváth professzor szerint elfogadható azon elképzelés, amely szerint az ellési bénulás oka a parathyreoidea (=mellékpajzsmirigy) hormon relatív hiánya és az ebből adódó elégtelen kalciummobilizáció. A vemhesség idején, különösen pedig annak a vége felé, ha a takarmány túlzottan gazdag kalciumban, akkor a kialakuló magas vérkalciumszint közvetítésével a mellékpajzsmirigy hormontermelő aktivitása csökken! Az elmondottak alapján nyugalmi állapotba kényszerült mellékpajzsmirigy hormontermelő képessége a minimálisra csökken, a mirigy „szundikáló” állapotba kerül, amit az ellést követő hypocalcaemia (a vér kalciumtartalmának csökkent volta) ingerhatása sem képes aktiválni. Az ellést követően ilyenkor a csontokból való jelentős kalciummozgósítás elmarad. Az elmondottak alapján a vérkalciumszint a fiziológiás érték alá csökken és ellési bénulás jelentkezik.

JELLEGZETESSÉGEI

1. Tipikus domesztikációs, hiperprodukciós betegség. A nagy tejtermelésre végzett szelekció és takarmányozás következménye. A tejelő fajtákban, illetve egyéb fajták rekordereiben gyakoribb és ugyancsak gyakoribb a recidiva is. Más szóval a jól tejelő tehenek hajlamosabbak a bántalomra, mint azok, amelyek kevesebb tejet termelnek. Hosszas állatorvosi praxisom során alacsony tejtermelésű tehénnél még nem is találkoztam a betegséggel.

2. Megfigyelték, hogy a bántalom a könnyű ellés után gyakoribb, mint a nehéz ellést követően. (CSEH S.)

3. A betegség a 3-4. ellés után sokkal gyakoribb. Legnagyobb számban a 5-10 éves tehenek betegszenek meg.

4. A bénulás az esetek zömében egy-két nappal az ellés után keletkezik, elvétve kialakulhat az ellés előtt és alatt is mindig a tej ejekciója után.

5. Bizonyos vérvonalak, tehéncsaládok hajlama bizonyított.

6. Az ellést követő 24-48 órában a tehenek teljes kifejése megnöveli a betegség kockázatát.

7. Az utóbbi években gyakori, hogy az ellési bénulásos állatok nehezebben gyógyulnak, sok a recidiva (visszaesés, a betegség újbóli fellobbanása), a betegség elhúzódóvá válik. Ennek az az oka, hogy az ellési bénulás újabban gyakran egyéb anyagforgalmi betegségekkel együtt jelentkezik (ketózis, májkóma stb.).

8. Ritkán ugyan, de az ellést követően hetek múlva is előfordulhat.

A BETEGSÉG TÜNETEIT HORVÁTH PROFESSZOR CSOPORTOSÍTÁSA SZERINT ISMERTETJÜK

A klinikai kép rendszerint egymás után jelentkező tünetcsoportokból tevődik össze.

1. AZ ELLÉSI BÉNULÁS BEVEZETŐ SZAKASZA

Az állat enyhe nyugtalankodása, izomremegése, ingerlékenységének fokozódása, a fej- és a végtagok izmainak enyhe rángógörcse tűnik szembe. A beteg étvágytalan, nem szívesen mozog, rendszerint enyhén behajlított csánkkal, bizonytalanul lépked. Az elfekvő tehén hátsó végtagjait mereven kinyújtja, azok csánkban nehezen hajlíthatók be. A nyak- és végtagizmokban merevség, a torokizmok görcse miatt nyelési nehézség, nyálfolyás jelentkezik. A végbélben mért hőmérséklet normális vagy néhány fokkal az alatt marad. A betegségnek ez az enyhe formája 3-6 óra alatt általában magától megszűnik, nemritkán azonban a súlyosabb, második stádiumba megy át.

2. AZ ELLÉSI BÉNULÁS KÖZÉPSÚLYOS FORMÁJA

A tehén a hasán fekszik, a fejét gyakran egyik oldalra, martájékára hajtja. Ha a fejét megemeljük, az élettelenül visszaesik. A szemrés félig nyitott, a pupillák tágak, a felső szemhéj lóg. A pislantás ritka, az állat a külső ingerekre megkésve vagy alig reagál.

A tehén rendszerint még durva nógatásra sem áll fel. A végbélben mért hőmérséklet szubnormális (a normál érték alatti). A bőr, az ín- és a nyálkahártyareflexek renyhék, de kiválthatók. A szutyak száraz, a bőr és a végtagok, különösen a tőgy bőre hűvös.

A szívverés percenkénti száma 80-90, a szívhangok halkak, a pulzus könnyen elnyomható. A kötőhártya erei és néhány bőrvéna duzzadt. A légzés nyújtott, nehezített, gyakran szűkülési zörej vagy nyögés kíséri. A bendő atónia (mozgás megszűnése), a bélsár beszáradása a tünetegyüttes állandó része.

A petyhüdt tőgy halványkékes színű. A hólyag vizelettel telt és a méh rosszul involválódott (alakult vissza). Mindez végbélvizsgálattal ellenőrizhető.

3. AZ ELLÉSI BÉNULÁS SÚLYOS FORMÁJA

Az elfekvő tehén petyhüdt bénulása (kóma) szembetűnő. Az állat nyújtott végtagokkal, hátrafeszített fejjel, rendszerint az oldalán fekszik. Végtagizomzata azonban tónus (feszítés, feszülés) nélküli.

A tág pupilla fényre enyhén vagy egyáltalán nem reagál. A kötőhártya és a szaruhártya megérintésére a pillantás is csak vontatott. A torok, a nyelőcső és a nyelv bénulása miatt a nyál a nyitott szájból csorog, a nyelv lóg. A hőmérséklet szubnormális, gyakran mindössze 36-37°C-ra megy fel a hőmérő higanyszála. A test perifériás részei hidegek. A szívverés szapora, percenként 100-120 is lehet, a pulzus szabálytalan, sokszor alig tapintható.

A légzés nehezített, arrithmiás (szabálytalan), gyakran sípoló hang kíséri.

Bendő-összehúzódások nem észlelhetők, az állat gyakran felfúvódott állapotban van. Ha a bendőtartalom az orron, szájon keresztül ürül, nagy a félrenyelés veszélye. Amikor a komatózusos állat vérkeringési zavara tovább romlik, a remegő, izzadó állat 12-24 óra múltán elpusztul.

A BETEGSÉG ORVOSLÁSA

A GAZDA TEENDŐI

1. A betegség vagy annak gyanúja észlelésekor haladék nélkül állatorvosi segítséget kell kérni, hogy a betegség gyógyszeres kezelése mielőbb megtörténhessen. (Gyógyszeres infúzió pl.)

2. Bőséges almozás.

3. A test elejének magasabbra helyezése.

4. Gondoskodni kell arról, hogy az állat izgalmi állapotában ne tehessen kárt magában, ami azt jelenti, hogy az állatorvos megérkezéséig állandó felügyeletet kell biztosítani.

5. Ajánlatos az állatot a hasára fektetni, átfordítani egyik oldalról a másikra a felfekvés elkerülésére.

6. Régebben ajánlották a tőgy felpumpálását „háziszerként”. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy Schmidt, dán állatorvos már 1898-ban valóban eredményesen alkalmazta a módszert az ellési bénulás kezelésére. Az volt az eljárás, hogy néhány sugárnyi tejet kifejtek a tőgyből, miután a bimbónyílás környékét alaposan megtisztították és fertőtlenítették. Ezután a tőgynegyedekbe teljes feszülésig levegőt pumpáltak (fúvattak), majd hogy a bevitt levegő ki ne áramolhasson, a csecsbimbókat egy-két óra hosszára szalaggal lekötötték. A tőgyet néhány óra múlva kifejték. A tőgy felfúvását 12 óra múlva meg lehetett ismételni. Megjegyzem, hogy a tőgy esetleges befertőzése miatt háziszerként ennek a módszernek az alkalmazását nem ajánlják. Ha azonban az állatorvos szükségesnek látja, az ő megfelelő és fertőtlenített műszereivel majd elvégezheti.

A GYÓGYSZERES KEZELÉS

Ez állatorvosi feladat. A legfontosabb teendő a „kalciumhiány” csökkentése és lehetőség szerinti megszüntetése. Az állat infúziót kap, mely kalciumot, magnéziumot és koffeint tartalmaz. Ha szükségét látja az állatorvos, ad Glukózumot, kortizont, oxitocint, D₃-vitamint stb. Az infúzió (tapasztalataim szerint is) legtöbbször igen gyors eredménnyel jár. Az állat felemeli a fejét, kinyitja a szemét, a fekvő tehén böfög, bélsarat ürít és felálláshoz készül. A farok és a far felemelésével a felállási kísérletet elő lehet segíteni. Hamarosan az állat az előtte levő takarmányból „szálal”, majd az ivóvizéből iszik. Kedvező esetben a tünetek 6-12 óra alatt teljesen elmúlnak.

HOGYAN ELŐZZÜK MEG A BETEGSÉGET?

1. A legelső teendő a vemhes állat helyes takarmányozása. Az ellés előtti 2-3 és az ellés utáni 3-4 hét alatt foszforban gazdag és kalciumban szegény takarmányt kell etetni (pl. korpát), mert az ilyen savanyú jellegű takarmányra a mellékpajzsmirigy fokozott működéssel reagál.

2. HORN professzor felhívja a figyelmet, hogy a nagy termelőképességű tejelő típusba tartozó teheneket (USA, Kanada-holstein, Hugarofíz stb.) a szárazonállás időszakában már csak a vehemépítéshez és a létfenntartáshoz szükséges takarmánnyal kell ellátni,k mert a bőséges előkészítő takarmányozás ezekben a tehenekben ellési bénulásra hajlamosít és egyéb táplálkozási rendellenességekhez vezet.

Az ilyen teheneket a nagy tejtermelés időszakában a laktáció során célszerű nagy energiatartalmú keveréktakarmányokkal etetni (40-60 százalék abraktartalmú takarmánykeverék) úgy, hogy a laktáció befejeztével a tehén jó kondícióba kerüljön.

3. Igen fontos az ellés utáni fejés helyes megszervezése. Az ellést követő 8 órán belül csak annyi tejet fejjünk ki a tehéntől, amennyit az újszülöttel megitatunk, ha pedig szoptatjuk a kisborjút, a szopás után ne fejjük ki a megmaradt tejet.

A teljes kifejést általában elegendő 48 óráig korlátozni, néha azonban akár 3-4 napra is szükséges ezt megtennünk.

És mi ennek a jelentősége? Az, hogy ily módon csökkenteni tudjuk az ásványi anyagoknak és mindenekelőtt a kalciumnak a tejen keresztül való eltávozását.

4. Ugyancsak a betegség megelőzését szolgálja, ha nagy adag D-vitamint adunk az ellés előtt. Amennyiben a takarmányba adagoljuk a D-vitamint, akkor az ellés előtti 3-7 nap között naponta 20-30 millió egységnyit kell tenni a takarmányba.

5. CSEH professzor csökkenteni tudta a bántalom előfordulásának arányát oly módon, hogy az ellés után a tehenek méhébe citromsavat tartalmazó gyógyszert helyezett.

6. Egyes irodalmi adatok szerint az ammónium-klorid 80-100 gramm/nap/állat (két részre osztva) az abrakban 3 hétig az ellés előtt és 3 napon át az ellés után a betegség gyakoriságát 80 %-kal képes csökkenteni.

7. Fokozott figyelmet kell fordítani az olyan ellő és ellés után levő tehénre, amely már korábban is megbetegedett ellési bénulásban. Ha az ellési bénulás bevezető tünetei jelentkeznének – például a tehén a farkát gyakran emelgeti anélkül, hogy ürítene vagy vizelne, a hőmérséklete csökken, vagy akár enyhe izgatottság mutatkoznék – a gyógykezelést azonnal el kell kezdeni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. februárjában.) 

Ellési betegségek 2. - A szarvasmarha hüvelyelőesése