Előbbi bejegyzéseinkben olvashattunk arról, hogy a szárnyasok
szervezetében számos olyan egysejtű parazita élősködhet
(kokcidiumok, hisztomonaszok, trichomonaszok), melyek nagy fokban
veszélyeztethetik az állatok egészségét, rontják a
téteményképességet és gyakran jelentős számú elhullást
okoznak.
A következőkben olyan többsejtű belső élősködőkről fogunk
szót ejteni, melyek a szárnyasok tüdejében vagy
gyomor-bélcsatornájában élősködve okoznak olykor nagyon súlyos
veszteséget (tüdőférgek, gyomorférgek, galandférgek stb.).
A MADARAK LÉGCSŐFÉRGESSÉGE
Többnyire a tyúkfélék, a fiatal házityúk, valamint a pulyka,
fácán, varjú, rigó és még számos vadon élő madár olykor
súlyos veszteségekkel járó bántalma, amelyet a légcsőben
megtelepedett Syngamus trachea nevű légcsőféreg idéz elő.
A légcsőférgesség igen széles körben elterjedt helmintózis,
melynek legősibb gazdája a pulyka. Amerikából Európába,
valamint más földrészekre való áttelepítésével terjedt el
világszerte a betegség. Kontinensünkön előbb különösen
Franciaországban és Németországban, továbbá Angliában a
vadonban tenyésztett fácánok között terjedt el nagy
veszteségeket okozva. Hazánkban is mindenütt előfordul.
A pulykának azért van különösen veszélyes szerepe a betegség
terjesztésében, mert a kifejlett egyedekben anélkül is ott
lehetnek a légcsőben a férgek, hogy ez akár bármiféle tünetet
is okozna.
Egyik alkalommal azzal a panasszal keresett meg egy tenyésztő, hogy
régi vágya teljesült, amikor sikerült holland bóbitás csirkéket
szereznie, melyeket tovább kívánt szaporítani. Sajnos azonban
nagy baj érte, mert több kis állat is megbetegedett.
Étvágytalanok, tüsszögnek, nehezen kapkodják a levegőt. Úgy
gondolta, hogy megfáztak, és az egész állománynak adott
„kakasport” (Neo-Te-Sol pulvis), de a helyzet nem javult, sőt
gyorsan tovább rosszabbodott, és reggelre 3 csirke elhullott. Kérte
a vizsgálatukat.
Megérkezésemkor a tenyésztő által elmondott szomorú kép
fogadott. Több csirke is tüsszögött, néhány pedig már a nyakát
nyújtogatva és tátogva kapkodott a levegő után. Jó helyzetben
voltam, mert a tulajdonos félretette a hullákat és azokat
felbontottam. Hamarosan megtaláltam a baj okát. A légcsőben habos
nyálkába „burkolva” könnyen megtalálhatók voltak a vörös
színű férgek, melyek a bajt okozták. Azonnal megkezdtük a
gyógykezelést, mely a már súlyos betegeket kivéve, eredménnyel
járt.
MI OKOZZA?
A bántalmat a madarak „villás” légcsőférge, a vörös színű,
állandó kopulációban levő (egyesülés) fonálféreg, a Syngamus
trachea okozza. A féregpár 0,2-3 cm nagyságú, miután állandó
kopulációban van, Y vagy villás alakot mutat.
A férgek a légcsőben tartózkodnak, ahol mechanikai izgatásukkal
hurutos gyulladásos folyamatot idéznek elő, mely kisebb-nagyobb
vérzéssel jár. A légcsőnek izgatásával és részleges
elzárásával okozzák a jellegzetes tüneteket a csirkéken, a
légszomjat, a kínzó köhögést és végül a fulladást.
A FERTŐZŐDÉS
A légcsőférges fertőzöttség a fácánokon kívül elterjedt a
foglyokban, a széles terepen mozgó gyöngyös-csibékben, a vadon
élő madarak közül pedig a varjú, a seregély, a szarka, sőt a
háziveréb is terjesztője lehet a betegségnek. A pulykák
fertőzést terjesztő szerepéről már szóltunk. Elsősorban a
fiatal állatokat érinti a légcsőférgesség, mert a tízhetesnél
idősebb csirkék ellenálló-képessége már kifejezett.
A tüdőféreg a tartózkodási helyén lerakja a petéit, amit a
madarak felköhögnek, majd lenyelik, és azok az állat ürülékével
kikerülnek a külvilágra. Itt kedvező hőmérséklet és
nedvességi viszonyok mellett kb. egy hét alatt embrionálódnak és
fertőzésre alkalmassá válnak. A fogékony állat szájon át
felveszi, elfogyasztja a petéket vagy akár a petéből „kibújt”
lárvát. De a fertőződésnek egy harmadik módja is lehetséges.
Előfordulhat ugyanis, hogy a peték a vivőgazdaként szereplő
földigilisztába vagy csigába jutnak, ahol betokolódva akár
évekig fertőzőképes állapotban maradhatnak, és ezek
felvételével is fertőződhet a fogékony szárnyas. Sőt újabb
megfigyelések szerint a legkülönfélébb ízeltlábúak is
szerepelhetnek vivőgazdaként.
A fertőzőképes peték vagy lárvák a madarak száján át a
takarmánnyal, ivóvízzel, talajrészekkel vagy a vivőgazdák
elfogyasztása során az emésztőcsőbe jutnak, majd onnan a
vérárammal a tüdőbe kerülnek, végül pedig a légcsőbe
vándorolnak. Mintegy 17-20 nap szükséges ahhoz, hogy az
ivarérettségüket elérjék.
TÜNETEK
Már a fertőződés után 1-2 hét múlva megjelennek a jellegzetes
klinikai tünetek. Először csak az tűnik fel, hogy az állatok
sajátságos légzési tüneteket mutatnak, népiesen „cikákolnak”.
Amint a leírt esetben is történt, sokan úgy gondolják, hogy az
állatok meghűltek, és valamilyen antibiotikumot adnak a
csirkéknek. Persze ilyenkor a baktériumellenes készítmények
semmit sem használnak, és a kóros tünetek nagyon gyorsan
súlyosbodnak.
A kis állatok a nyakukat nyújtogatják és a légszomj miatt a
csőrüket tátogatva kapkodják a levegőt. Eközben nehezen
szörtyögve, sípolva lélegeznek, tátott csőrrel ide-oda
szaladgálnak, fejüket, nyakukat rázzák. Úgy tűnik, mintha a
férgeket ki akarnák rázni a torkukból. Étvágytalanná válnak,
vérszegények lesznek, lesoványodnak. A lárvák okozta roncsolás
tüdőgyulladást okoz.
Végül is a csirkék egy része a kínzó köhögést okozó
kimerülésben pusztul el, más részük pedig megfullad, ha nem kap
időben segítséget. A légcsőférgek megtelepedése főleg a
fiatal, néhány hetes csirkékre, fácáncsirkékre jár veszéllyel.
Egészen fiatal csirkékben már 3-4 féreg jelenléte esetén is
súlyos légzési zavarok jelentkeznek. A fácáncsirkék különösen
érzékenyek, előfordulhat, hogy már akkor elpusztulnak
tüdőgyulladásban, mielőtt a férgek elérték volna a légcsövet,
végleges tartózkodási helyüket.
A BÁNTALOM MEGÁLLAPÍTÁSA
Az elmondott tünetek jellemzőek, észlelésük esetén és a
körülményeket mérlegelve, gondolni kell a tüdőférgességre is.
Ha van mikroszkóp, a nagy peték kimutatásával történhet a
fertőzöttség megállapítása. Egyébként a férgeket élő
állaton is megláthatjuk, ha a tollakat kitépjük vagy
félrehajtjuk, és a légcsövet a nyak kihúzása után erős
fénnyel szemben átvilágítva vizsgáljuk. Az ipszilon alakú
férgek ily módon jól előtűnnek.
Azokat a férgeket, amelyek a légcső felső harmadában telepedtek
meg, a szájüreg felől is megláthatjuk, ha ujjunkkal gyenge
nyomást alkalmazunk a gégetájékra.
ORVOSLÁS
A betegség megelőzésére és gyógyítására többféle
készítmény is kapható, mely kiválasztása és alkalmazása
állatorvosi feladat. Példaként megemlítünk egy korszerű
antiparazitikumot, mely a petéket, a lárvákat és a férgeket is
elöli. Ez a FLUBENZIM 5%-os premix, mely egyúttal számos más
parazitafaj ellen is hatásos. Tíz kg takarmányhoz 6 gramm
gyógyszert kell keverni 7 napig a mellékelt utasítás szerint.
Elmondok egy ma már korszerűtlennek tartott, de kevés állat
esetén jó eredményt hozó módszert, amit annak idején magam is
többször alkalmaztam.
A kezelés Barium-antimonil-tartaráttal végezhető oly módon, hogy
25 csirkére 20 gramm gyógyszert lehet számítani. A kezelés
lényege az, hogy a fertőzött csirkének 10 percig kell a porított
gyógyszert belélegezni. Ehhez fontos, hogy a csirkéket dobozba
helyezzük, melyben a gyógyszerpor jól felverődjön.
A doboz mozgatása a csirkéket élénk egyensúlyozásra készteti,
és ily módon szárnyaikkal csapkodó, mozgó állatkák a poralakú
gyógyszer folyamatos felkavarodását idézik elő. Ugyanakkor
fárasztó munkájuk során mélyeket lélegeznek és jól
beszippantva a gyógyszert, az a légcső mélyén helyezkedő
férgekhez is eljut.
A FERTŐZÉS MEGELŐZÉSE
1. A fiatal csirkéket az idősebb állatoktól külön kell tartani.
2. Legalább 10 hetes korig el kell különíteni a pulykáktól a
csirkéket, mert a pulykák gyakran akkor is fertőzöttek lehetnek
légcsőférgekkel, ha a helmintózisnak semmiféle jelét nem
mutatják.
3. A szabadtartás elősegíti a fertőzés lehetőségét. A
földigiliszták potenciális fertőzési forrást jelentenek.
4. A betegség veszélye esetén hatékony parazita-ellenes szert
kell a takarmányba keverni. A korszerű gyógyszerek többféle
féregfaj ellen is hatékonyak (ilyen pl. a FLUBENZIM stb.).
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. augusztusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése