Egy Olvasónk Debrecenből telefonált. Elmondta, hogy baromfitenyésztéssel és értékesítéssel foglalkozik, és a közelmúltban felütötte fejét a csirkeállományban, -tenyészetben a baromfihimlő . Az eleinte bágyadt, étvágytalan, tüsszögő állatokban a baj fellépésekor baromfináthára gondolva antibiotikumot és vitamint adott az állománynak, de ez semmit sem használt, sőt több elhullás is történt. Amikor kiütések is jelentkeztek egyik-másik állaton, intézeti vizsgálatot kért, mely során baromfihimlőt állapítottak meg. Zárt állományról lévén szó elképzelni sem tudja, hogyan történhetett a fertőzés.
Elsősorban nem az elhullásokban, mint inkább a kondíció romlásában és az értékesítés megszüntetésében jelentkezett a veszteség(!), ami rövidesen a vakcinázás után megszűnt, de kellett némi idő, mikorra a csirkék teljesen rendbe jöttek, felvidultak és forgalmazásukra lehetőség nyílt.
„Nagyon szeretnék többet tudni a betegségről, többek között a felismerés lehetőségéről, a fertőzésről és a tennivalókról, mert az intézetben is azt tanácsolták, hogy legfontosabb a betegség vagy gyanújának mielőbbi felismerése és a védőoltás sürgős elvégzése.”
A BAROMFIHIMLŐ
Világszerte előforduló vírus okozta betegség, mely során a tyúk, de főleg a csirkeállományokban a légzőszervi elváltozásokra utaló tünetek, olykor jellemző kiütések jelentkeznek. Az állatok bágyadtak, étvágytalanok, sok állat nehezítetten lélegzik, tüsszög, szortyog, könnyezik, olykor a szemgödör alatti üregek megduzzadnak. A csirkék a fejlődésükben visszamaradnak, a tyúkok tojástermelése csökken, romlik a takarmány-értékesülés és gyakran elhullások is jelentkeznek.
A KÓROKOZÓ
A betegséget a Poxiviridae családba tartozó vírusok idézik elő, melyen belül megkülönböztetjük a tyúk, a pulyka, a galamb, a fürj, a kanári, a papagáj himlőjének vírusát és további vadonélő madarakban előforduló változatot.
A himlővírusok ellenálló képessége igen nagy. A levált pörkökben takarmány- vagy alomporban, az istálló berendezési tárgyain stb. akár évekig is életképesek maradnak. Hevítésre 60 °C-on vagy a fertőtlenítőszerek hatására gyorsan elpusztulnak.
A FERTŐZŐDÉS
1. Bekövetkezhet olyan fertőzött állatok beállításával, melyek a lappangás stádiumában vannak vagy átvészelték ugyan a bajt, de vírusgazdákká, vírushordozókká váltak.
2. A kórokozó nagyfokú ellenálló képessége folytán jelentős vírusközvetítő szerepe lehet a különféle ragályfogó tárgyaknak.
3. A fertőzés közvetítésében ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak a vérszívó rovarok és a kullancsok is. Ebből a szempontból különösen fontos a szúnyogok szerepe, melyek – ha felveszik a vírust, azzal – heteken át fertőzöttek lehetnek. MÁNDOKI arról tudósít, hogy különösen gyakori a galambok megbetegedése ott, ahol szúnyogokban bővelkedő területen tartják őket.
4. Nagyon gyakran a beteg állatokról származó vírust tartalmazó pörkökkel történik a fertőzés, vagy ha az állatok olyan takarmányt vagy ivóvizet fogyasztanak, amely vírussal fertőzött.
TÜNETEK
A lappangási idő tyúkokban (csirkékben), pulykákban és galambokban 4-10 nap. A klinikai tünetek alapján a betegségnek több, olykor egymástól el nem határolható megjelenési formája alakulhat ki.
1. A BŐRKIÜTÉSES alak esetében a tollal nem fedett részeken, a taréjon, a fül-, áll- és toroklebenyben, a szemhéjon, a szájszegletben vagy orrnyílások környékén jelennek meg a himlős kiütések.
Elváltozások alakulhatnak ki a kloáka környékén, a szárny belső felületén és a lábakon is. Brojlerekben járványszerűen előfordulhat, hogy a tollal fedett testrészeken jelennek meg az elváltozások.
Ezek az elváltozások előbb egészen apró, szürkésfehér csomócskák képében jelennek meg, melyek lassan növekednek, majd többnyire 5-6 nap múltán kissé megpuhulnak. A göbök akár borsó nagyságúra is formálódnak, utóbb a csomócskák beszáradnak, megrepedeznek, pörkösödnek, majd ellökődnek.
2. A NYÁLKAHÁRTYAKIÜTÉSES alak gyakran rosszindulatú, és akár 10-50 százalékos elhullást is okozhat. Kezdetben légzőszervi „náthás” tünetek mutatkoznak, az állatok szomorúak, bágyadtak, étvágytalanok. Gyakori a fejrázás, tüsszögés, kötőhártya-gyulladás. Ez a folyamat hónapokig eltarthat, és gyakran társul hozzá egyéb szövődmény, pl. mikoplazmózis is.
Az orr, a száj, a garat és a légcső nyálkahártyáján, főleg a szájszegletekben, a nyelv alatt vagy annak szélein és a gége bejáratában eleinte apró, homokszemnyi csomócskák keletkeznek, melyektől a nyálkahártya „érdes” felületűnek látszik.
Ezek a kis csomócskák továbbnövekedve szürkésfehér színű, fibrines felrakódássá, difteroid álhártyákká olvadnak össze.
3. A folyamat átterjedhet a KÖTŐHÁRTYÁRA is, mely megduzzad és felületét fibrines vagy gennyes váladék fedi. Ennek felhalmozódása után a szemüreget fibrines dugó tölti ki, mely elsorvasztja a szemgolyót.
Galambokban a nyálkahártyakiütéses forma ritka, fácánokban viszont a himlő szinte mindig légzőszervi tünetekben mutatkozik, de kiütésekkel még a nyálkahártyákon is csak ritkán lehet találkozni.
4. VEGYES ALAK esetén ugyanabban az egyedben vagy állományban a két kórforma együttesen jelentkezik. Ilyenkor a betegség súlyosságában a legnagyobb változatosság észlelhető.
5. A HEVENY VÉRFERTŐZÉSES ALAK ritkán lép fel. Ennek során az állatok akár már 1-2 napos szomorkodás után is elpusztulnak. Ezúttal himlős kiütések nem mutatkoznak. Megjegyzem, nagyon gyakran ilyen formában zajlik le például a kanárihimlő.
6. Fontos tudni, hogy CSUPÁN NÁTHÁS tünetekben mutatkozik a baromfihimlő azokban a csirkeállományokban, melyek csak részleges védettséggel rendelkeznek.
VÉDEKEZÉS
1. Legfontosabb feladat a vírus behurcolásának a megakadályozása – beleértve a vadmadaraktól való távol tartást is. Az újonnan beszerzett növendék és felnőtt állatokat mintegy 2 hétig elkülönítve kell tartani, hogy a lappangási idő elteltével az esetleges fertőzöttségük klinikai tünetek alapján felismerhetővé váljék.
2. A vírus széthurcolásának megakadályozására célszerű a beteg állatokat forgalmi korlátozás alá vonni.
3. Ugyancsak fertőzési veszélyt jelentenek a ragályfogó tárgyak és a vérszívó paraziták, pl. szúnyogok stb.
4. Az állatok ellenálló képessége jelentős szerepet játszik a bántalom lefolyásának súlyosságában. E célból a megfelelő minőségű takarmány mellett különösen fontos az A-vitaminnal történő ellátottság.
5. Szintén fontos az optimális körülmények kialakítása (a levegő hőmérséklete, páratartalma, szennyezettsége stb.).
6. Főként a legyengült és a társfertőzésekkel (pl. mikoplazmózis stb.) terhelt állományokban ajánlatos néhány napig antibiotikumot (pl. oxitetraciklint 300-500 g/t) takarmányba adni, mert enyhítik a betegség lefolyását azzal, hogy csökkentik a szövődményes esetek számát.
7. A megbetegedett állományt minél előbb vakcinázni kell az adott fajra ajánlott oltóanyaggal, mert a természetes átvészelés hosszú ideig tart és bizonytalan védettséget ad.
8. A baromfihimlő széleskörű elterjedtsége miatt a tyúk-, pulyka- és fácánállományokat rendszeresen preventív (megelőző) célból vakcinázzuk (VARGA). A vakcinát oltógerellyel juttatjuk a szárnyredő bőrébe. A vakcina rendelés és az oltás lebonyolítása már a kezelő állatorvos feladata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése