Néhány tanács a barofiszezon kezdetére (IV.) - Baromfikokcidiózis

Néhány tanács a baromfiszezon kezdetére (I.)
Néhány tanács a baromfiszezon kezdetére (II.)
Néhány tanács a baromfiszezon kezdetére (III.) 

NÉHÁNY TANÁCS A BAROMFISZEZON KEZDETÉN 4.

Sorozatunk előbbi bejegyzéseiben olvashattunk a naposcsibék elhelyezéséről, a jobb fejlődésüket biztosító vagy éppenséggel az esetleges hiánybetegségeiket megelőző vagy megszüntető vitaminkészítményekről, házipatikánk gyógyszereiről stb. A továbbiakban folytatjuk a gyakoribb betegségek összefoglaló ismertetését, megelőzési és orvoslási lehetőségeiket.

A BAROMFI KOKCIDIÓZIS

A baromfi egyik legismertebb és legtöbb áldozatot követelő nagyon gyakori parazitás betegsége, mely folyamatos problémát okoz világszerte. Nemcsak azért, mert a különféle bélkokcidiózisok megfelelő beavatkozás, gyógykezelés nélkül akár 80-90%-os veszteséget is okozhatnak, hanem azért is, mert ha a beteg állatok túl is élik a kokcidiumos fertőzöttséget, legyengülnek, és bennük más természetű betegségek léphetnek fel. A kokcidiumok (Eimeria spp.) a baromfi bélcsatornájának nagyon gyakori parazitái, és mivel egyetlen sporulált oociszta („pete”) felvétele után 400.000 kokcidium ürülhet, a kokcidiózisok villámgyorsan terjedhetnek terjedhetnek állományokon belül.

MIT KELL TUDNI A KOKCIDIUMOKRÓL?

A kokcidiumok apró egysejtű spórás véglények, melyek a háziállatok bélcsatornájának, epeutainak és veséjének bélhámjában élnek. A csibék emésztőcsatornájában megtelepedett különféle kokcidiumok (Eimeria tenella, E. necatrix, E. brunetti) a bélcső más és más szakaszában okoznak kóros elváltozásokat, és ennek megfelelően beszélhetünk a csirkék vakbél-, vékonybél- és végbél-kokcidiózisáról. A gyakorlatban nagyon sokszor vegyes fertőzöttséggel találkozhatunk.

A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA

A fiatal csirkéknek a vakbelek heveny vérömlésével járó legveszélyesebb kokcidiumos fertőzöttsége (KÉP).

EGY ESET A MINDENNAPOS PRAXISBÓL

Egyik alkalommal sürgős hívást kaptam Birján községből azzal a panasszal, hogy a gazda két héttel ezelőtt hozott 3000 naposcsibét, melyek addig szépen fejlődtek, néhány napja azonban egyszeriben csak gubbasztasztanak, véreset, sőt egyik-másik már „tiszta vért” ürít, és már sok el is hullott. Sürgősen meg kellene nézni őket, mert bár adott nekik „kakasport” (NeoTeSol), de az semmit nem használt.

Megérkezésemkor megdöbbentő kép tárult elém. A csirkeállomány nagy része a ventillátorok alá húzódva szomorúan gubbasztott, étvágyuk nincs, alattuk pedig mintha vérrel locsolták volna be az egész almot. Három nagy kosár pedig már púposan volt töltve csirkehullákkal.

Több sápadt, vérfogyott hullát is felbontottam és mindegyikük vakbele telve volt vérrel (KÉP). A bonclelet egyértelműen vakbél-kokcidiózisra utalt. Itt jegyzem meg, hogy a „kakaspor” a kokcidiumokra nem hatékony. Ezúttal a csirkék kaptak kokcidium elleni gyógyszert és vitamint ( elsősorban az A- és K-vitamin hatékony) az ivóvizükbe. A betegség (véres hasmenés) megszűnt, az étvágy visszatért, de a csirkék a fejlődésükben visszamaradtak és magas volt a kiesés.

A KOKCIDIUMOS FERTŐZŐDÉSRŐL

A fertőződés úgy történik, hogy a sporulálódott oociszták vagy másként szólva a fertőzésre alkalmassá vált „peték” a szájon át bejutnak a bélcsatornába, ahol az emésztőnedvek hatására kiszabadulnak belőlük az ún. sporozoiták.

Az Eimeria fajok életciklusában két vagy több aszexuális sokszorozódási fázist egy szexuális fázis követ, melynek végeredménye lesz az oociszta, amely a bélsárral kerül ki a külvilágra. A szabadban egy-két napos érési folyamat után fertőzőképessé válik, és többnyire az ivóvíz, eleség vagy éppenséggel az emésztéshez nélkülözhetetlen kavicsszemek felvétele során jut ismét a madár szervezetébe. Az emésztőcsatornában az oocisztákból kiszabaduló „fejlődési alakok” az ún. sporozoiták a fajnak megfelelő bélszakasz nyálkahártyájának a hámsejtjeibe hatolva megsokszorozódnak. A hámsejtet „szétrobbantva” kiszabaduló fejlődési alakok újabb hámsejtekbe hatolnak, és abban hihetetlen mértékben elszaporodva a bélcsatorna hámjának jelentős részét csupaszítják le, és a csirkék heveny vagy éppenséggel idült megbetegedését idézik elő.

A sporulálódott oociszták a külvilágon nagyon sokáig, akár egy esztendőnél tovább is fertőzőképesek maradnak, mert a külvilág káros hatásainak, sőt a szokásos fertőtlenítőszereknek is ellenállnak.

Ezzel magyarázható, hogy a tavasszal vásárolt csirkék számára még az előbbi esztendőből ottmaradt oociszták is súlyos fertőzési forrást jelentenek.

MIVEL FERTŐTLENÍTHETÜNK?

Olvashattuk az előbbiekben, hogy a szokásos fertőtlenítőszerek hatástalanok a kokcidiumok ellen. Az utóbbi időben az ALPHA-VET gyógyszerforgalmazó cég ajánlatában azonban megjelent Anti-Germ Germicidian néven egy rendkívül hatékony fertőtlenítő koncentrátum, amelyet az igen ellenálló kokcidium oociszták elpusztítására fejlesztették ki. A termékkel való fertőtlenítés lehetővé teszi, hogy megszakítsuk a fertőzési láncot és megakadályozzuk az állatok újrafertőződését és megbetegedését, ugyanis 4%-os vizes oldatban elpusztítja mind a sporulált, mind pedig a sporulálatlan Eimeria tenella oocisztákat is.

A VAKBÉL-KOKCIDIÓZIS TÜNETEI

Többnyire a fiatal, 2-5 hetes csirkék között fellépő vakbél-kokcidiózist az Eimeria tenella kokcidium idézi elő.

A betegség a jellemző klinikai tünetek alapján jól felismerhető. Az első tünetek a fertőződést követően mintegy 4-6 nap után jelennek meg. a kis állatok szomorkodva, kedvetlenül álldogálnak, étvágyuk nincs, szárnyukat, fejüket lógatják, és hamarosan megjelenik a legjellemzőbb tünet, a véres hasmenés. Szokványos esetekben előbb csak néhány vércsík látható a csirkék ürülékében, majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt előfordulhat, hogy a kis állatok látszólag „tiszta vért” ürítenek. Hamarosan nagyszámú elhullás következik be.

A BETEGSÉG SÚLYOSSÁGÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK

1. A betegség súlyossága és a veszteségek aránya mindenekelőtt függ az állatok ellenálló képességétől.

2. A fertőzést okozó oociszták számától.

3. A takarmány minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.)

4. A higiéniás körülményektől (zsúfoltság, tisztogatás stb.)

Ami a vitaminellátást illeti, megfigyelték, hogy az A-vitaminnal bőségesen ellátott csirkék nem vagy csak enyhébben betegszenek meg, mint a vitaminnal nem kezelt társaik. A kísérletek során pedig arra az eredményre jutottak, hogy a csak mérsékelt fertőzésnek kitett csirkéknek az A-vitamin nagy adagban történt applikálása már kellő védelmet nyújtott.

A GYÓGYSZERES KEZELÉS

A kokcidiumok a baktériumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a gyógyszerekhez, amelyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak. Az így kialakult rezisztenciájukat a kokcidiumok örökítik az utódaikra is, és előállnak a gyógyszerrezisztens kokcidium-törzsek.

Többek között ez az oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek kerülnek forgalomba, melyek a kokcidiózis megelőzésére illetve gyógyítására szolgálnak. Ezúttal csak példaként sorolunk fel néhány gyógyszert, melyek a kokcidiózis kezelésére alkalmasak. Ezek vényköteles és a kezelő állatorvos rendelésére és utasításának megfelelően kell alkalmazni.

Az ESB pulvis a bántalom megelőzésére és gyógyítására egyaránt alkalmas. Szájon át az állatok ivóvizébe kell keverni. Adagja napi 1-2 g pulvis/liter víz. Árutojást termelő állomány a gyógyszerrel nem kezelhető.

A Baycox 2,5% oldat adagja: egy ml oldat egy l vízhez 2 napig folyamatosan itatva, a mellékelt utasítás és az állatorvos ajánlása szerint.

Vérrel teljesen kitöltött vakbelek

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. májusában.)