A BAROMFIGÜMŐKÓR
L. Lajosné berzéki Olvasónktól érkezett a levél: „Tisztelt
Szerkesztőség! Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy
segítsenek. Már hét éve foglalkozom díszbaromfi tartással, és
csak most jutottam odáig, hogy nem túl sok pusztult el belőlük.
Többek között ami a legborzasztóbb, hogy felnőnek az egyedek, és
egyszer csak elkezdenek gubbasztani, lesoványodnak és elpusztulnak.
Amikor felbontom – amit mindig megteszek –, a mája nagyobb és
tiszta daganat, kemény göbökkel van tele. Van, amelyiknek már a
belén is ilyen göbök vannak.
Már születésükkor leoltatom mindennel (himlő, gumboró, pestis,
baromfibénulás stb. ellen). Ezt a daganatos betegséget mégsem
tudom kivédeni. Az a kérdésem, hogy mitől van ez a daganatos
betegség, és hogyan lehet kivédeni, megelőzni?...”
Miután számos olyan baromfibetegség van, melyek közel hasonló
kórbonctani elváltozásokban nyilvánulnak meg (baromfigümőkór,
daganatos bántalmak, Marek-féle betegség, leukózis,
baromfitífusz, paratífusz és így tovább), azt tanácsolom
Olvasónknak, hogy az esetleges további elhullások során, anélkül,
hogy otthon felbontaná, feltétlenül vigyen vagy küldjön hullát
a legközelebbi Állategészségügyi Intézetbe, ahol laboratóriumi
vizsgálattal tisztázzák a bántalom okát, és elmondják a
leküzdésének a módját is.
Ezúttal a szóba jöhető bántalmak egyikéről, a
baromfigümőkórról fogunk szót ejteni, mely a díszmadarak
esetében gyakoribb, főként a „felnőtt állatok” betegsége,
olykor számos porckemény gümő keletkezésével jár a májban,
lépben és bélben, és nagyfokú lesoványodás előzi meg az
elhullást.
A BAROMFIGÜMŐKÓR
Elsősorban az idősebb tyúkfélék, az állatkerti és díszmadarak
idülten lefolyó bántalma, amit a MYCOBACTERIUM AVIUM nevű
baktérium idéz elő.
A KÓROKOZÓ
A gümőbaktérium nagyon ellenálló mikroorganizmus. A külvilágon
igen nagy az ellenálló-képessége. Sötétben akár 10-18 hónapig,
a baromfi bélsarában vagy azzal fertőzött talajban pedig egy év
múlva is fertőzőképes maradhat. A M. avium ritkán átjuthat a
gümőkóros tyúkok tojásaiba is, és a tojásfehérjében, illetve
a sárgájában a kórokozó csak 5-10 percnyi főzés után pusztul
el. A 3%-os formalin néhány óra alatt elpusztítja. A közvetlen
napfény is csak hosszú behatás után károsítja.
A gümőkórban megbetegedett baromfi többsége egy évnél idősebb,
de kedvezőtlen higiéniai viszonyok között tartott fiatal állatok
is megbetegedhetnek. Valamely állomány gümőkóros fertőzöttsége
hosszú időn át rejtve maradhat.
Zárt istállóban, zsúfoltan elhelyezett baromfiállományokban a
behurcolt és idejében fel nem ismert gümőkór tömeges, akár
járványszerű megbetegedéseket okozhat.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőzés elsősorban szájon át következik be, a beteg baromfi
bélsarával szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása
során. Csak ritkán tapasztalható a fertőzés a porral felkavart
és nyálkacseppekben kitüsszentett ragályanyag belélegzése vagy
bőrsérülések útján. A legnagyobb jelentősége tehát a
fertőzött állatokból ürülő bélsárnak van.
A betegség terjesztésében szerepet játszhatnak a különféle
ragályfogó tárgyak is, melyekre a fertőzött bélsár rátapad.
A fertőzés forrásaként elsősorban a háztáji idős tyúkok, az
állatkerti és vadon élő madarak szolgálnak. A fertőzött, zárt
tavak hosszú ideig terjeszthetik a fertőzést a vízibaromfi
állományokban.
Tudni kell, hogy a sertések is közvetíthetik a kórokozót a
bélsarukkal. A sertés klasszikus gümőkórjának, tuberkulózisának
kórokozója leggyakrabban a Mycobacterium avium, mely gümőkóros
baromfi bélsarával vagy az ilyen hullákkal és hullarészekkel
kerülhet a sertés szervezetébe.
Ez főként olyan háztáji gazdaságokban fordul elő, ahol a
baromfigümőkór jelen van, és a sertések nincsenek a baromfiaktól
tökéletesen elkülönítve.
A fertőzés terjedésének ezúttal is kedvez a tisztaság hiánya
és az állatok szűk ólban tartása. Ugyancsak fokozódik a
fertőzés veszélye, ha az idősebb állatokat a fiatalabbakkal
együtt tartják, hisz a fertőzés főként az idősebb állatokból
indul ki.
TÜNETEK
Az állatok bágyadtak, gubbasztanak, vérfogyottá válnak,
lesoványodnak. Gyakran mutatkoznak az ún. góctünetek, melyek a
különféle szervek megbetegedésére utalnak. Az emésztőcső
bántalma tartós, makacs, gyógyszerekkel nem befolyásolható
hasmenésben nyilvánul meg. A máj elváltozására sárgaság utal.
Az ízületi gümőkór esetén a megduzzadt ízületek fájdalmasak
és mozgászavarok, sántaság mutatkozik. Ugyancsak sántasággal
jár a csontok megbetegedése. A tüdőben keletkező gócok
nehézlégzéssel járnak. A bőr gümőkórja esetén a szemek körül
többnyire egyesével a bőr alatti kötőszövetben apró göbök
keletkeznek, melyek lassanként növekedve jókora borsó nagyságot
is elérhetnek. A nagyobb göbök fel is törhetnek, amikor a bőrön
sajtos anyaggal fedett, alávájt szélű fekélyek képződnek.
A BONCOLÁSI KÉP
Leggyakrabban beteg a máj, megnagyobbodott, és benne olykor igen
nagyszámú gümős gócot találhatunk. A nagyobb gócok sárgák és
porchoz hasonlók vagy még keményebbek.
Hasonló elváltozások találhatók a megnagyobbodott lépben, az
emésztőcsőben, bélgümőkór esetén egy vagy több bélszakasz
felületén. Ugyancsak lehetnek elváltozások a tüdőben és az
ízületekben is. Megjegyzem, hogy az ízületek gümőkórja
tyúkfélékben ritkább, a galambokban azonban gyakran előfordul.
Az ízület környéke duzzadt, az ízületi porc kimaródott.
HOGYAN ÁLLAPÍTHATÓ MEG ÉLŐ ÁLLATON A BETEGSÉG?
1. Gümőbaktériumoknak ürülékben vagy váladékokban való
kimutatásával.
2. Tuberkulin-próbával, amikor a tuberkulint a torok- vagy
füllebeny bőrébe fecskendezzük és 36-48 óra múlva a reakciót
(duzzanatot) elbíráljuk.
3. Tárgylemez agglutinációs próbával. Mindez állatorvosi
feladat.
VÉDEKEZÉS – MEGELŐZÉS
Tudomásul kell venni, hogy a baromfigümőkór gyógyíthatatlan
betegség. A bántalom megállapítása esetén a legcélszerűbb a
fertőzött állomány felszámolása és tartózkodási helyük
alapos kitakarítása, és fertőtlenítése után új, fertőzéstől
mentes állatokat beállítani.
Meg kell akadályozni a betegség behurcolását fertőzöttségtől
mentes állatok beállításával, de törekedni kell a vadmadarak
(sertés) lehető távol tartásáról is.
Meg kell jegyeznem, hogy emberben, főként gyermekekben szájon át
történt fertőzést követően megállapítást nyert a
mycobacteriumok megtelepedése.
Kisebb-nagyobb gümők tyúk májában, lépében
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. februárjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése