A baromfigümőkór

A BAROMFIGÜMŐKÓR

L. Lajosné berzéki Olvasónktól érkezett a levél: „Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy segítsenek. Már hét éve foglalkozom díszbaromfi tartással, és csak most jutottam odáig, hogy nem túl sok pusztult el belőlük.

Többek között ami a legborzasztóbb, hogy felnőnek az egyedek, és egyszer csak elkezdenek gubbasztani, lesoványodnak és elpusztulnak. Amikor felbontom – amit mindig megteszek –, a mája nagyobb és tiszta daganat, kemény göbökkel van tele. Van, amelyiknek már a belén is ilyen göbök vannak.

Már születésükkor leoltatom mindennel (himlő, gumboró, pestis, baromfibénulás stb. ellen). Ezt a daganatos betegséget mégsem tudom kivédeni. Az a kérdésem, hogy mitől van ez a daganatos betegség, és hogyan lehet kivédeni, megelőzni?...”

Miután számos olyan baromfibetegség van, melyek közel hasonló kórbonctani elváltozásokban nyilvánulnak meg (baromfigümőkór, daganatos bántalmak, Marek-féle betegség, leukózis, baromfitífusz, paratífusz és így tovább), azt tanácsolom Olvasónknak, hogy az esetleges további elhullások során, anélkül, hogy otthon felbontaná, feltétlenül vigyen vagy küldjön hullát a legközelebbi Állategészségügyi Intézetbe, ahol laboratóriumi vizsgálattal tisztázzák a bántalom okát, és elmondják a leküzdésének a módját is.

Ezúttal a szóba jöhető bántalmak egyikéről, a baromfigümőkórról fogunk szót ejteni, mely a díszmadarak esetében gyakoribb, főként a „felnőtt állatok” betegsége, olykor számos porckemény gümő keletkezésével jár a májban, lépben és bélben, és nagyfokú lesoványodás előzi meg az elhullást.

A BAROMFIGÜMŐKÓR

Elsősorban az idősebb tyúkfélék, az állatkerti és díszmadarak idülten lefolyó bántalma, amit a MYCOBACTERIUM AVIUM nevű baktérium idéz elő.

A KÓROKOZÓ

A gümőbaktérium nagyon ellenálló mikroorganizmus. A külvilágon igen nagy az ellenálló-képessége. Sötétben akár 10-18 hónapig, a baromfi bélsarában vagy azzal fertőzött talajban pedig egy év múlva is fertőzőképes maradhat. A M. avium ritkán átjuthat a gümőkóros tyúkok tojásaiba is, és a tojásfehérjében, illetve a sárgájában a kórokozó csak 5-10 percnyi főzés után pusztul el. A 3%-os formalin néhány óra alatt elpusztítja. A közvetlen napfény is csak hosszú behatás után károsítja.

A gümőkórban megbetegedett baromfi többsége egy évnél idősebb, de kedvezőtlen higiéniai viszonyok között tartott fiatal állatok is megbetegedhetnek. Valamely állomány gümőkóros fertőzöttsége hosszú időn át rejtve maradhat.

Zárt istállóban, zsúfoltan elhelyezett baromfiállományokban a behurcolt és idejében fel nem ismert gümőkór tömeges, akár járványszerű megbetegedéseket okozhat.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés elsősorban szájon át következik be, a beteg baromfi bélsarával szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása során. Csak ritkán tapasztalható a fertőzés a porral felkavart és nyálkacseppekben kitüsszentett ragályanyag belélegzése vagy bőrsérülések útján. A legnagyobb jelentősége tehát a fertőzött állatokból ürülő bélsárnak van.

A betegség terjesztésében szerepet játszhatnak a különféle ragályfogó tárgyak is, melyekre a fertőzött bélsár rátapad.

A fertőzés forrásaként elsősorban a háztáji idős tyúkok, az állatkerti és vadon élő madarak szolgálnak. A fertőzött, zárt tavak hosszú ideig terjeszthetik a fertőzést a vízibaromfi állományokban.

Tudni kell, hogy a sertések is közvetíthetik a kórokozót a bélsarukkal. A sertés klasszikus gümőkórjának, tuberkulózisának kórokozója leggyakrabban a Mycobacterium avium, mely gümőkóros baromfi bélsarával vagy az ilyen hullákkal és hullarészekkel kerülhet a sertés szervezetébe.

Ez főként olyan háztáji gazdaságokban fordul elő, ahol a baromfigümőkór jelen van, és a sertések nincsenek a baromfiaktól tökéletesen elkülönítve.

A fertőzés terjedésének ezúttal is kedvez a tisztaság hiánya és az állatok szűk ólban tartása. Ugyancsak fokozódik a fertőzés veszélye, ha az idősebb állatokat a fiatalabbakkal együtt tartják, hisz a fertőzés főként az idősebb állatokból indul ki.

TÜNETEK

Az állatok bágyadtak, gubbasztanak, vérfogyottá válnak, lesoványodnak. Gyakran mutatkoznak az ún. góctünetek, melyek a különféle szervek megbetegedésére utalnak. Az emésztőcső bántalma tartós, makacs, gyógyszerekkel nem befolyásolható hasmenésben nyilvánul meg. A máj elváltozására sárgaság utal.

Az ízületi gümőkór esetén a megduzzadt ízületek fájdalmasak és mozgászavarok, sántaság mutatkozik. Ugyancsak sántasággal jár a csontok megbetegedése. A tüdőben keletkező gócok nehézlégzéssel járnak. A bőr gümőkórja esetén a szemek körül többnyire egyesével a bőr alatti kötőszövetben apró göbök keletkeznek, melyek lassanként növekedve jókora borsó nagyságot is elérhetnek. A nagyobb göbök fel is törhetnek, amikor a bőrön sajtos anyaggal fedett, alávájt szélű fekélyek képződnek.

A BONCOLÁSI KÉP

Leggyakrabban beteg a máj, megnagyobbodott, és benne olykor igen nagyszámú gümős gócot találhatunk. A nagyobb gócok sárgák és porchoz hasonlók vagy még keményebbek.

Hasonló elváltozások találhatók a megnagyobbodott lépben, az emésztőcsőben, bélgümőkór esetén egy vagy több bélszakasz felületén. Ugyancsak lehetnek elváltozások a tüdőben és az ízületekben is. Megjegyzem, hogy az ízületek gümőkórja tyúkfélékben ritkább, a galambokban azonban gyakran előfordul. Az ízület környéke duzzadt, az ízületi porc kimaródott.

HOGYAN ÁLLAPÍTHATÓ MEG ÉLŐ ÁLLATON A BETEGSÉG?

1. Gümőbaktériumoknak ürülékben vagy váladékokban való kimutatásával.

2. Tuberkulin-próbával, amikor a tuberkulint a torok- vagy füllebeny bőrébe fecskendezzük és 36-48 óra múlva a reakciót (duzzanatot) elbíráljuk.

3. Tárgylemez agglutinációs próbával. Mindez állatorvosi feladat.

VÉDEKEZÉS – MEGELŐZÉS

Tudomásul kell venni, hogy a baromfigümőkór gyógyíthatatlan betegség. A bántalom megállapítása esetén a legcélszerűbb a fertőzött állomány felszámolása és tartózkodási helyük alapos kitakarítása, és fertőtlenítése után új, fertőzéstől mentes állatokat beállítani.

Meg kell akadályozni a betegség behurcolását fertőzöttségtől mentes állatok beállításával, de törekedni kell a vadmadarak (sertés) lehető távol tartásáról is.

Meg kell jegyeznem, hogy emberben, főként gyermekekben szájon át történt fertőzést követően megállapítást nyert a mycobacteriumok megtelepedése.

Kisebb-nagyobb gümők tyúk májában, lépében

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. februárjában.)