Tátra II/2b

 Felvidéki barangolás - Magas-Tátra

A jégbarlangban

A betonúttól 30 perces gyalogösvény vezet fel a barlang bejáratához. Korlát segítségével haladunk a szédítően emelkedő szerpentin-gyalogúton, és bizony mindenki liheg a fáradságtól a barlang kapujában.

Nyolc korona a belépőjegy. Vagy százan is lehetünk, akik egyszerre jöttünk. Figyelmesen hallgatjuk az idegenvezetőt. Már a belépés előtt megcsap a barlangból kitóduló hideg levegő!

Közép-Európa egyik legsajátosabb természeti érdekessége a dobsinai jégbarlang. Évenként sok tízezer látogató keresi fel ezt a csillogó, föld alatti jégpalotát, s az ember évek múltán sem felejti el lenyűgöző hatását, pompás jégtermeinek, áttetsző jégoszlopainak bűvöletes szépségét.

Kissé mosolyogni lehet, hogy - bár kint rekkenő nyári meleg van - sokan fülvédőt is tettek fel a belépés után. A jégre fektetett lépcsőkön már néhány méteres ereszkedés után tágas terembe, az ún. kisterembe érünk. Itt sírkő alakú jégoszlopok csoportja fogad. Ezt a részt temetőnek hívják.

A barlangot vagy 90 évvel ezelőtt tárták fel a turisták számára Dobsina bányavároska határában. A Gölnic patak völgyének mészkősziklás, fenyőerdőkkel borított oldalában ugyan már régebben is ismertek egy jéglyuknak nevezett töbröt, ahol még nyáron sem indult meg az olvadás. Abban az időben a vadászlakomák söritalát tárolták benne.

1870-ben ereszkedett le először a barlangba Ruffiny Jenő bányamérnök, Fehér Nándor városi orvos, Láng G. és Méga E. természetbarátok és még négy bányász. Ruffiny még ezen a nyáron feltérképezte a barlangot, Fehér doktor pedig 1872-ben tanulmányt írt róla a Természettudományi Értesítőben. 1880-ban már egy képekkel illusztrált turistakalauz is megjelent a barlangról egy dobsinai orvos szerkesztésében. A község jóvoltából 1886-ban bevezették a villanyt a méretes sziklaüregbe, turistaházat és szállodát is építettek itt.

1893 nyarán a Budapesti Korcsolyázó Egylet jégünnepélyt rendezett a barlangban. Itt készült fel a versenyekre Divin, a híres cseh műkorcsolyázó. A nyílás felett emléktábla jelzi a magyar felfedezők neveit.

Kissé mosolyogni lehet, hogy - bár kint rekkenő nyári meleg van - sokan fülvédőt is tettek fel a belépés után. A nagyterem a jégpalota legimpozánsabb, legnagyobb méretű csarnoka. 60 méternél hosszabb és 18 méternél magasabb terem, melynek padozata tükörsima jégtömeg.

A jégpadozaton néhány hatalmas, az erős villanyfényben smaragdzöldesen tündöklő, áttetsző jégoszlop áll. Ezek a sziklarepedések vízbeszivárgási pontjai alatt képződtek, és az évek során lassan ugyan, de valamit változnak.

A nagyterem sziklaboltozatát gyakran vastag rétegben borítják a jégkristályok, s bennük (mint megannyi gyémányszemcsében) sziporkázva tükröződnek a reflektorok fényei.

Az alsó szintben gyönyörű, az évtizedek során változatlan 15-20 méter magas tömör jégfal található. Ezen a helyen alant egy hatalmas mélység tátong, alján szikladarabok tömegével. Ez a pokol. A továbbiakban jobb kéz felől óriás-jégfal kiséri utunkat, melynek réteges szerkezete élesen kirajzolódik.

A barlangban 7 ezer négyzetméternél nagyobb a jégfelület, a jégtömeget pedig mintegy 100 ezer köbméternyire becsülik. A hőmérséklet a legnagyobb nyári melegben sem emelkedik 2-3 °C fölé, viszont télen sem hűl le -1 és -5 alá. Mindezek után kétségtelenül felvetődik az a kérdés, hogy miképpen képződött, és hogyan maradhatott meg ez a hatalmas jégkolosszus? A mészkőben képződött óriási üreg valószínűleg még a nagy eljegesedések idején töltődött meg lépésről lépésre jéggel. A jégképződés évről évre fokozódott. Ezt bizonyítja a barlang jegének réteges felépítése is. A beszivárgási helyeken kialakult képződményekben időről időre kisebb változás: olvadás és jéggyarapodás észlelhető. Tavasszal és ősszel a víz a sziklarepedéseken át beszivárog és megfagy, nyár végén viszont kissé olvad - ebből adódnak a változások.

A barlang nyílása az üreg legmagasabb pontján, a tenger szintje felett 970 méternyire van. Ha melegebb a levegő, könnyebb fajsúlya miatt felemelkedik és eltávozik, viszont a hideg levegő megülepszik benne. A nyílás északra tekint, napfény sohasem éri, az évi középhőmérséklet itt nem több 5 foknál. A természeti tényezők szerencsés találkozása folytán keletkezhetett tehát eme hatalmas jégverem! Világviszonylatban a jégbarlangok száma jóval kevesebb, mint a cseppkő-barlangoké.

Háromnegyed óráig tartott a séta bent, és bizony jólesik a kinti nyári forróságban megmelegíteni a hidegtől gémberedett tagjainkat!