Sertéskokcidiózis

ÚJABB ISMERETEK A MALACOK KOKCIDIÓZISÁRÓL

Napjainkban igen időszerűvé vált kérdést kaptam S. József miskolci olvasónktól. Idézem levelét: „Tisztelt Doktor úr! Sertéstenyészetemben több koca néhány napos malacainál a tüneteket tekintve a jól ismert kólikához hasonló hasmenés jelentkezett. Ez azonban az előbbi esetektől különbözött, hogy míg az előbbiek során – ha időben történt a gyógykezelés – az antibiotikumok, sokszor egyszerűen a kakaspor (megj. NeoTeSol pulvis, mely ugyancsak antibiotikum) alkalmazása után is általában jól gyógyult, addig most sem a szájon át adott különféle antibiotikumok adagolása, sem pedig az állatorvos által alkalmazott injekciós készítmények nem segítettek a hasmenés megszüntetésében. Igaz, hogy ezúttal nem az egész alom betegedett meg, és egy idő után a hasmenés is megszűnt, de a betegségen átesett malacok megsápadtak és a fejlődésben nagyon visszamaradtak, amit a későbbiek során nem tudtak behozni. Mindezek ellenére a három alomból csak 2 malac hullott el.

Miután a különféle antibiotikumok alkalmazása nem hozott semmiféle eredményt, az állatorvos a malacok kokcidiózisára gyanakodott. Eltalálhatta a bajt, mert a továbbiakban a kokcidiumok ellen alkalmazott szerrel sikerült kivédeni a betegség fellépését.

Szeretnék a betegségről többet is tudni, mert a saját tapasztalataimból csak a csirkéknél fellépett kokcidiózist ismerem, de sem a sertéstenyésztési, sem a Szabó doktor által írt Sertésegészségügyi könyvben – és bár a Kistermelők Lapjában is gondosan elolvasom az állatok betegségeiről írott cikkeket – a szopós malacok kokcidiózisáról, mely ilyen súlyos hasmenést idézne elő, nem olvastam.

Miután nagyobb baromfiállományom is van, azzal kapcsolatban is szeretnék tájékoztatást kapni, hogy a sertés fertőzheti-e a baromfikat és a baromfiknál használt kokcidium-ellenes szerek alkalmazhatók-e a malacoknál?…”

Tisztelt Olvasónk! Abban igaza van, hogy a szakkönyveink a sertés kokcidiózisát csak megemlítik, vagy legfeljebb csak súlyos higiéniás körülmények között, enyhe hasmenést okozó és az állatok egészsége szempontjából jelentéktelen kórokként tartják számon.

Az utóbbi esztendőben azonban mind több külföldi és hazai tudósítást olvashatunk arról, hogy a malacok Isospora suis által okozott kokcidiózisa súlyos gazdasági következményekkel jár, és az eddigi ismereteinkkel szemben sokkal gyakoribb az előfordulása, mint azt korábban feltételezték.

Ezt bizonyítja az is, hogy egyes kutatók Németországban (DRIESEN és mtsai) hasmenéses malacokból származó 2380 bélsárminta elemzése során azt találták, hogy az Isospora suis volt a leggyakoribb ok a malacok hasmenésének az előidézésében.

Nagyon figyelemreméltó, hogy az Isospora a minták több mint 50%-ában fordult elő, ugyanakkor a rotavírus, de az oly sok gondot okozó Escherichia coli is csak utána következett.

A közelmúltban végzett hazai vizsgálatok a sertéstelepek mintegy felében állapították meg az Isospora suis jelenlétét.

A SERTÉS KOKCIDIÓZISA

A kokcidiumok az APICOMPLEXA törzsbe tartozó intracelluláris (=sejtekbe behatoló) paraziták egy csoportját alkotják. Több jól ismert nemzetségét ismerjük. Ilyen például az Eimeria (ismert tény például, hogy az Eimeria tenella a csirkékben a súlyos véres hasmenéssel járó vakbélkokcidiózist okozza), vagy a Toxoplasma (pl. a Toxoplasma gondii úgy az emberben, mint az állatban kialakuló súlyos toxoplazmózist idézi elő, mely terjesztésében a főszerepet játssza a macska).

És ugyancsak ebbe a csoportba tartozik a malacokban súlyos hasmenést okozó Isospora suis is.

Ami pedig a sertés szűkebb értelemben vett kokcidiózisait illeti, oktanában több Eimeria faj és az Isospora suis játszik szerepet. Ma is érvényesnek lehet tekinteni azonban azt a felfogást, mely szerint a sertésben élősködő eimeriák nem tekinthetők igazán patogénnek (kórokozónak).

Merőben más a helyzet az isosporák esetében, amint ezt a továbbiakban látni fogjuk.

A sertés-kokcidiózis fontosságának a megítélése főleg az utóbbi évtizedben megváltozott az alaposabban megismert ISOSPOROSISSAL kapcsolatban nyert újabb ismeretek birtokában.

A KÓROKOZÓ

A bántalom okozója az Isospora suis, az apró egysejtű spórás véglény, mely főként az éhbél nyálkahártyájában szaporodik, de kiterjedhet a teljes vékony-, sőt vastagbélre is.

Az Isospora fajok a sertésen kívül a kutyában és macskában is előfordulnak és akár súlyos hasmenést is okozhatnak, de tudni kell, hogy az Isospora fajok rendkívüli módon gazdaállat-specifikusak. Ez azt jelenti, hogy a malacokat például csak az Isospora suis képes megbetegíteni! Ezzel mintegy válaszolunk Olvasónk ez irányú kérdésére is.

AZ ISOSPORA SUIS FEJLŐDÉSE, SZAPORODÁSA

A sporulált oocystákat (=”petéket”) lenyeli a malac, majd abból a bél üregében kikelnek a sporozoiták és behatolnak a bélhámsejtekbe. Itt számtalanszor osztódva sok utódot hoznak létre, majd minden egyes utódsejt ugyancsak behatol egy-egy újabb bélhámsejtbe. Ez a ciklus kétszer ismétlődik.

Ily módon a paraziták gyors megsokszorozódása nagyszámú bélhámsejt pusztulásához vezet. A fejlődési szakasz végén hímnemű és nőnemű sejtek termelődnek, majd miután a hímneműek megtermékenyítik a nőneműeket, létrejön az oocysta, mely a bélsárral együtt kiürül a külvilágra. Mivel pedig ez a fejlődési, osztódási szakasz az állat szervezetén belül megy végbe, ezt ENDOGÉN FEJLŐDÉSNEK nevezzük.

Miután az oocysta a külvilágra kerül, megfelelő hőmérséklet és nedvesség mellett sporulálódik, „megérik” és létrejön a fertőzésre képes oocysta, amit az állat lenyel, és folytatódik az endogén folyamat. A külvilágon lezajló folyamatot EXOGÉN FEJLŐDÉSNEK nevezzük. A mellékelt ábrán jól látható a kokcidium érési és szaporodási folyamata, az endogén és exogén fejlődése.

HOGYAN TÖRTÉNIK MALACOK FERTŐZŐDÉSE?

A fertőződés oly módon történik, hogy a malacok akár csak néhány nappal a születésük után már felvehetik szájon át, tehát lenyelik a külvilágon sporulálódott, fertőzésre már alkalmas, érett oocysákat (=”petéket”). Az elletők 32-35C-os hőmérséklete, a nedvesség és az oxigén kedvező körülményeket teremt az oocysták sporulálódásához, ami azt jelenti, hogy az ilyen körülmények között akár 12-16 óra alatt is bekövetkezhet.

A malacok közvetlen környezetében mindenütt jelen lehetnek ezek a fertőzésre alkalmas oocysták, nevezetesen a kocák csecsbimbóira tapadva, az ól alján, de közvetlen fertőzési forrásnak leggyakrabban az oocystákkal szennyezett nem sima felületű padozatot tartják.

Tudni kell, hogy viszonylag kevés oocysta is elegendő lehet a klinikai tünetekben is megnyilvánuló kokcidiózis kialakulásához.

Mivel pedig egy teljes fejlődési ciklus – az új paraziták képződésétől addig a szakaszig, amíg maguk is fertőzésre alkalmassá válnak – mindössze néhány napot vesz igénybe, a születést követő első 10-14 napban hatalmas mennyiségű fertőzési alak, vagyis már fertőzésre alkalmas, érett oocysta (=”pete”) képződik a malacok környezetében.

CSAK A FIATAL MALACOKBAN OKOZ KLINIKAI TÜNETEKET

Klinikai tünetek szinte kizárólag a szopós korban – számos bizonyíték szerint leggyakrabban az 5-20 napos kor között – jelentkeznek. Mivel a hasmenés jellemzően a fiatal korban alakul ki, az irodalomban helyenként „Tíznapos hasmenésként” emlegetik a betegséget (10-days scour).

A hasmenés azonban korábban, akár már a hatodik naptól és később, egészen a három hetes korig kialakulhat. Az Isospora megbetegítő hatása és a fertőzés iránti fogékonyság az állatok korával fordított arányt mutat és a fertőzés immunitást létesít! Egyéb vizsgálatok is arról tanuskodnak, hogy az Isospora suis jó immunogén tulajdonságú, és részben ez is magyarázza az idősebb sertésekben való ritka előfordulását.

A három hetes kor után nagyon kicsi az esélye a klinikai tünetek kialakulásának, azonban az Isospora suis még kimutatható a bélsárból. Azt tapasztalták, hogy ebben a korban súlyos mesterséges fertőzések még előidézhetők olyan állatokban, melyek korábban nem voltak parazitás fertőzésnek kitéve, de a klinikai lefolyás nem olyan súlyos, mint a fiatalabb állatokban.

Mindebből az a következtetés is levonható, hogy a malacok a későbbi életkorban elveszítik a fogékonyságukat, következésképpen az Isospora suis által okozott kokcidiózis csak a malacoknál okoz az állatok egészsége szempontjából jelentős megbetegedést.

AZ ISOSPORA SUIS KÁRTÉTELE

Amint az előbbiek során olvashattuk, a parazita behatol a bélhám sejtjeibe és azokat, de olykor a teljes nyálkahártya-réteget is elpusztítja. Pedig tudvalevő, hogy a vékonybélszakasz megfelelő működését a bélbolyhok ép felülete biztosítja. A fertőzés során megváltozhat a bélboholy szerkezete, a bélbolyhok leválhatnak, sorvadhatnak és összeolvadhatnak. Mindezek következtében a felszívó felület csökken, sőt egy elhalásos bélgyulladás is kialakulhat.

A károsodás mértékét illetően, a fertőzés súlyosságától függően különbségek vannak ugyan, de még egy átlagos fertőzés is jelentékeny elváltozásokat okozhat.

És mindez milyen következményekkel jár?

1. A károsodott bélszakaszok emésztési funkciója nagymértékben csökken.

2. A tápanyagok felszívódása károsodik a felület csökkenése miatt.

3. Az emésztőenzimek hatástalan formában termelődnek.

4. A bél egyensúlyi állapota megbomlik.

5. Hasmenés jelentkezik.

6. Gyengül a testtömeg-gyarapodás.

7. A bélhámsejtek károsodása utat nyit a másodlagos kórokozók behatolására.

A nyálkahártya viszonylag gyorsan regenerálódik, és néhány nap alatt már új epithel-réteg (bélhám-réteg) fejlődik. Az emésztési funkció azonban ebben a fázisban még nem működik rendesen egészen addig, amíg a bélbolyhok nem nőnek vissza eredeti állapotukba.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?

Bár a kis állatok bágyadtak, levertek, de a legjellemzőbb tünet a néhány napig tartó vízszerű, sárga, olykor habos, később kenőcsszerű bélsár ürítése. A hasmenés tehát különböző súlyosságú lehet és a fehértől a sárga színig, a kenőcsszerű bélsártól a vízszerű hasmenésig változhat. Az állatok dehidrálttá válnak, fejlődésükben visszamaradnak és a tervezett testtömeg-gyarapodást nem érik el. A malacok a szopást nem hagyják abba, és vér sohasem fordul elő a bélsárban. Az Isospora suis fertőzöttség következtében az elhullási arány alacsony, vagy közepes, de választásig az almokban kialakul a „szétnövés”, mivel a betegség súlyossága malaconként különbözik egyazon almon belül is.

A GYÓGYSZERES VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGE

Igaz, hogy számos kokcidium-ellenes szer van forgalomban, de ezek klinikai hatékonysága a sertés esetében nem éri el a kívánt szintet.

Jól bevált viszont a malacok kezelésére a nemrégen forgalomba került BAYCOX 5%-os szuszpenzió, mely alkalmazásával kapcsolatban az előállító cég az alábbi tájékoztatást adja:

1. Egyetlen egyedi szájon át történő kezelés az élet első hetében, nevezetesen a 3, 4 vagy 5 hetes korban adagolva védelmet nyújt a malacok kokcidiózisa ellen.

2. Eredményeként jelentősen csökken a 2 és 3 hetes kori hasmenések száma. A malacok vitalitásában tartós javulás figyelhető meg.

3. Az almok egységesebbek, a malacok a fertőzési nyomástól és a választás időpontjától függően mintegy 500 grammal nehezebbek a 3-4 héten történő választáskor.

4. A választást megelőző időszakban egyértelmű csökkenés mutatható ki a hasmenéses tünetek miatt alkalmazott antibiotikumok felhasználásában.

A malacok kokcidiózisának megelőzésére alkalmazható vakcina egyelőre nincs forgalomban.

MIKOR GONDOLJUNK A KOKCIDIÓZISRA?

1. Amikor főként a 2-3 hetes korban hasmenés jelentkezik a malacokban.

2. Amikor a bélsár pépes-vízszerű állagú, sárga-fehér színű, olykor habos, később pedig kenőcsszerűvé válik.

3. Amikor a hasmenés antibiotikumokkal nem gyógyítható.

4. Az állományfertőzöttség szempontjából nagyon ajánlatos a fertőzöttség megállapítására bélsárvizsgálatok útján a kórokozó kimutatása. Ennek lebonyolítása az állatorvos feladata.

VÉDEKEZÉS

1. A kórokozó behurcolásának megakadályozása! Nagyon fontos, hogy az oocysták ne kerülhessenek az idősebb malacoktól az újszülöttekbe, de arra is ügyelni kell, hogy a tisztogató eszközökkel vagy más úton (seprű, lábbeli) a gondozók se hurcolják be a kórokozót.

2. Fontos a fiaztató alapos takarítása, forró vizes lemosás, esetleg perzselő használata.

3. Be kell tartani az alapszabályt: egyszerre betelepíteni, és egyszerre üríteni.

4. Hatékony (pl. krezolos) fertőtlenítőszert kell használni.

5. Biztosítani kell a fiaztató teljes kiszáradását a következő beólazás előtt.

6. A higiéniai intézkedések fontosak, de önmagukban nem elégségesek. Amennyiben megjelenik az állományban a kokcidiózis, a leghatékonyabban a Bycox 5% szuszpenzióval lehet védekezni. A gyógyszer a kokcidiumok fejlődési ciklusát megszakítja, a parazita szaporodását az összes intracelluláris (=sejten belüli) szakaszban károsítja. A malacokat 3-5 napos korban kell kezelni a gyógyszerhez mellékelt adagolóval. Az alomban levő összes malacot gyógykezelni kell! Minden malacnak 0,4 ml/ttkg szuszpenziót kell beadni szájon át az adagoló segítségével. A malacokat csak egyszer kell gyógykezelni.

A kokcidiózis veszélyes betegség, hasmenés esetén gondolni kell erre a bántalomra is, és gondoskodni kell a malacok védelméről.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. januárjában.)