Bulgária V/2

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

Kazanlak és a Sipka-szoros

Befutunk a Rózsák Völgyének fővárosába, Kazanlakra. Az út rózsaligetek között fut tovább... A benzinkútnál egy hölgy udvariasan köszönt bennünket, és egy piros rózsát nyújt be a kocsiba, majd letisztogatja a szélvédőt. Kazanlak! Mindenütt rózsa, a környéken hatalmas virágtáblákban, a város pedig jellegzetesen illatos: rózsaillatú. Itt párolják a vörös rózsaszirmokat balzsamos aromájú aranycseppekké.

A Rózsák Völgyében millió és millió damaszkuszi rózsa ontja fenséges illatát. Érzed az utcán, az üzletekben és az áruházakban is, és miután te is bevásárolsz néhány ilyen fiolát, elkísér az autódban és a határon keresztül az otthonodba. Ugyan hogyan is került ide ez a sok szép virág? Készséggel elmesélik ezt is neked, ha sikerül összeakadnod valakivel, akit megértesz. A monda szerint Abbas perzsa sah lánya, a tündérszép Leila adta szerelmesének az első rózsatövet, hogy hazájába visszatérve virágai mindig őrá emlékeztessék... A tény az, hogy valószínűleg a XVII. században került Damaszkuszból Bulgáriába a híres damaszkuszi rózsa, mely kezdetben a pasák és bégek pompázó kertjeit ékesítette, míg lassan az egész vidéken elterjedt, s ma már sok ezer rózsakertész biztos megélhetési forrása, az országnak pedig legkeresettebb exportcikke.

Kazanlak, mely orosz templomát látjuk, ősi település, a közelben tárták fel a trák főváros romjait.

Ezután következett életem egyik legszebb s egyszersmind legveszélyesebb utazása is a Balkán-hegységet keresztülszelő Sipka-szoroson át. Az 1878/79-es orosz-török háborúban itt igen súlyos harcok dúltak. A Plevenben körülzárt török hadak felmentésére a Sipka-szoroson akartak áttörni a török seregek. Csak véres kézitusával tudták az orosz-bolgár csapatok megvédeni a hágót a szultán janicsárjaitól. A harc végén a védőknek már nem volt lőszere sem, és köveket valamint az elesettek holttesteit zúdították az ostromlókra.

Ennek a csatának az emlékét őrzi a győzelmi emlékmű a Sztoletov-csúcson és az 1900-as években épített, pravoszláv hálatemplom a hegyek között, melynek aranyozott kupolája már messziről csillogott a napfényben.

A szorosban vezető, veszélyes út mintegy 30 kilométer hosszú, és 1325 méter magasban fut kanyarogva, a hatalmas sziklafalak között: egyik oldalon magas sziklafal, a másikon a végtelen mély, hirtelen szakadék... Valóban igen nehéz helyzetben lehettek a törökök, egy percig sem csodálkozom, hogy vereséget szenvedtek.

A sziklába vájt alagúton haladtunk át...