Bulgária V/3

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

Tarnovó

Gabrovónál elérjük a Jantra folyót, mely a város sok lakójának biztosított megélhetést azzal, hogy számatalan, vízi erővel működő kézműipari műhely üzemeltetését biztosította. A város ma modern ipari központ.

A Preobrazsenszki kolostor a Jantra folyó két partján fekszik: az apácakolostor a jobb oldalon, mely csak a folyón át közelíthető meg a mindkét oldalon "kísérő", hatalmas sziklafal pedig mindkét oldalon barlangbejáratokkal van telelyuggatva. A Szveta-Troica apácakolosotor 1070-ben épült, és a népművelés fontos központja volt. A szerzetes kolostor a Jantrától balra az egykori remetebarlangoktól "kiluggatott", meredek sziklafal alatt, annak tövében található. A vendégszerető és békés kolostor 1825-ben épült. De nem volt egyszerű ideérnünk, mert a főúttól 2-3 kilométerre egy erdei úton kellett bekanyarodnunk, melynek szélessége csak egy jármű közlekedésére volt alkalmas. Miután több kavicsos út is nyílik a főúttól, eltévedtünk, és egy (az erdőben enyelgő) szerelmes pártól kellett útbaigazítást kérnünk. Előbb bosszankodtak, de segítettek. A nagykapun belépve a teraszon nagyszakállú, idős szerzetesek imádkozgattak ügyet sem vetve ránk. Az irodában egy civil fiatalember fogadott nagyon kedvesen és barátságosan, és német nyelven magyarázva megmutatta a kolostort. A klastromot Zotik szerzetes alapította és a bolgár oktatásügy hajlékává tette. Az 1876-os háborúban a szabadságharcosok gyülekező helye, az altemplom pedig búvóhelye volt. Az orosz-török háború idején kórházként használták. A legnagybb a Preobrezsénie templom, melynek belsejében a XIX. század legnagyobb bolgár festőjének, Zaharij Zográfnak Utolsó ítélet című nagyszerű festménye látható. A templom belsejét Borisz és Gleb orosz lovas szentek képei, valamint az Újtestamentumból vett témák képei díszítik. A másik a Szűz  Mária mennybemenetele templom (1835), a Szent András templom és a Lázár feltámasztása templom, majd az udvarban a harangtorony.

Körülnézünk és vásárolunk ebben a szép városban, Tarnovóban. A város termékeny síkság peremén, fontos utak találkozásánál fekszik. Festői fekvését, művészeti emlékeit és történelmi múltját tekintve az egykori fővárost megilleti a műemlékváros cím.

A város a Jantránál fekszik, a folyó fölé nyúló és egymás felett emelkedő házrengetegével megragadó látvány. Akominatosz, bizánci krónikás már a XIII. században azt írta róla, hogy a Balkán-hegység lábánál a legerősebb és egyben a legszebb város. A kőkorszakban megtelepült az ember a dombjain, a fürge Jantra partjain, melyet a trákok Jatrusznak, gyorsvizűnek neveztek.

Az I. században a rómaiak, az V. században pedig bizánc uralma alá kerül. A törökök hódítják meg 1393-ban három hónapos ellenállás után. A fényét vesztett, meghódított fővárosba megkezdődött a törökök és a görögök beáramlása, akik megépítik a maguk jellegzetes házait, s a város képe is megváltozik: felveszi a keleti kisvároskák karakterét.

Az impozáns Jantra szállóban csekkjeinket levára váltjuk, és az igazán szép főpostán feladunk néhány képeslapot. Szombat délután fél kettő van és minden üzlet zárva! A trafikban, ahol az üdvözlőlapokat vásároltuk, szívesen elbeszélgetett velünk a félkezű tulaj németül. Ő tájékoztatott úgy, hogy ilyenkor minden bezár. Végső elkeseredésünkben vendéglőbe megyünk. Kést nem adnak, azt külön kérni kell. És hogyan rendeltünk? Rámutattam az egyik szomszédos asztalnál étkező atyafi tányérjára és intettem, hogy olyat hozzon egy adagot. A számla vagy másfél leva volt: bárányhús sült krumplival és salátával és egy korsó sör. A kricsniből leverten és gondterheleten léptünk ki. Mit csinálunk a maradék leváinkkal és a sárga sztotinkákkal? És íme: nyítva voltak az üzletek! Ugyan miért hazudott a félkezű? Gyorsan elköltöttük néhány emléktárgyra a pénzünket, és megkönnyebbülten tettünk még egy sétát a városban.

Milyen érdekesen is épült ez a város! A sokemeletű, erkélyes házak szinte egymásra épültek, udvar nélkül magasodnak egymás hegyén-hátán. Mindenfelé oleanderek nyílnak, csacsik poroszkálnak, a külvárosi részeken (kép) pedig az öregek kint üldögélnek a ház előtt. A belváros forgalma persze nagy. A negyvenes éveket idézően rajzanak az Intézetből fehér egyenruhájukban a ragyogó fehér kesztyűikben a tiszti növendékek. Mindenki kezén ott a kesztyű - ebben a rekkenő hőségben! Még láthattunk néhány régi kereskedőházat is, melyből számos állt ebben a városban akkor, amikor a török birodalom megnyitotta a határait a nyugati áruk előtt. Ebben az időben keletkeztek a nagyobb bolgár városokban a gazdag kereskedőházak, melyek gazdái kiterjedt export-import kereskedést folytattak Lipcsétől Konstantinápolyig.

Elsétálunk a Caravec felé, mely meredek sziklákkal oltalmazott domb, erősség. A rajta elterülő Palotavárosba csak a kapubástya által védelmezett felvonón lehetett bejutni. Itt van a pionír otthon, az erőd és a Balduin torony, hogy fennen hirdesse az asszonyi állat álnokságát! Itt őrizték az elfogott latin császárt, Balduint. A cár felesége szerelemre lobbant a lovagcsászár iránt, de a császár nem engedett a szerelmi csábításnak, és a hiú asszony azzal panaszolta be uránál a cárnál, hogy a császár őt szerelmével üldözi. A cár a foglyot kivégeztette! Ő is hitt az igéző szónak. Nem messze innen megtalálható az Itélet szikla 30 méteres meredélye, ahonnan a hazaárulókat taszították a mélybe, köztük III. Joachim patriárkát is, mert állítólag elősegítette a tatárok behatolását Bulgáriába.