A BROJLERCSIRKÉK MALABSORBTIÓS SZINDRÓMÁJA

(SATNYASÁG ÉS TÖRPENÖVÉS TÜNETEGYÜTTESE)

A brojler csirke állományokban az állatok egy részében, főként a 2-3 hetes korú csirkék között gyakran jelentkezik egy olyan bántalom, szindróma, amely az állatok fejlődésének a megtorpanásában, az állomány szétnövésében, csontképződési rendellenességekben és tollasodási zavarokban mutatkozik. A beteg csirkék testtömege szemmel láthatóan elmarad az egészséges társaikhoz viszonyítva.

MI OKOZZA?

Többnyire reovírusokkal hozzák összefüggésbe a 2-3 hetes korban fellépő kórképet (VARGA J.), ami azonban már akár 4-7 napos életkorban is jelentkezhet főként pecsenyecsirkékben, de a szindrómát növendék pulykákon is leírták (FEKETE S.).

Vannak, akik a bántalom oktanában más vírusok (parvo-, adeno-, corona-, entero-, sőt influenza vírusok) szerepét is feltételezik, de a kórkép kialakulásában tartási hibák, rossz higiéniai körülmények, a kedvezőtlen hőmérséklet, páratartalom, huzat, rossz szállítási körülmények, fogadási viszonyok stb. is szerepet játszhatnak.

Ugyancsak szerepe lehet a takarmányozási hibáknak, mint a takarmányhiány, a beltartalmi hiányosságok, így többek között az energia-, ásványi anyagok, mint a kalcium és foszfor, a nyomelemek, így a Cu, Mn, Co stb., valamint a vitaminok hiánya is.

De szerepet játszhat a takarmány szennyezettsége, mely során gondolni kell a gombatoxinokra, a toxikus takarmány-adalékokra (pl. a monenzin), a takarmány szennyezettségére és így tovább.

Megjegyzem, hogy az izolált reovírusokkal a mesterséges kísérletekben a betegség többnyire nem volt reprodukálható.

DOBOS-KOVÁCS doktor szerint akkor beszélünk fertőző satnyaság és törpenövés szindrómáról, amikor kétségtelenül fertőző ágens a kórokozó, bár annak azonosítása még nem történt meg.

A kórképről először 1978-ban KOUWENHOVEN hívta fel a figyelmet dolgozatában, majd azóta világszerte számos szerző foglalkozott a brojlercsirkék satnyaságának nevezett kórképpel. Mindazonáltal a szindróma oktanának megítélésében máig sincs egységes vélemény. Azért beszélünk szindrómáról, mert a satnyaság megjelölése nem egy konkrét betegségre, hanem egy tünetegyüttesre utal.

Nagyon valószínűnek látszik, hogy a fertőző ágensek és a nem fertőző tényezők egyidejű jelenléte valamely állományban, fokozottan elősegíti a bántalom előfordulásának a gyakoriságát.

Emiatt is elképzelhető, hogy a kórkép kialakulása különféle hajlamosító körülményeknek – melyekről az előbbiek során részletesen is szót ejtettünk – bonyolult kölcsönös egymásra hatása révén alakul ki.

Bizonyára ezt igazolja az a tény is, hogy a kutatók a szindróma megnevezése során, az abban kialakuló kórkép más és más összetevőjét emelték ki. Nevezetesen:

MALABSORBTIÓS SZINDRÓMA vagy magyarul hiányos emésztési és felszívódási tünetegyüttes, CSÖKÖTTCSIRKE SZINDRÓMA, HELIKOPTER BETEGSÉG, mely a tollazat szabálytalan növésére utal, BROJLERCSIRKÉK SATNYASÁG ÉS TÖRPENÖVÉSI SZINDRÓMÁJA, CSONTTÖRÉS BETEGSÉG a csontrendszerben előforduló elváltozások miatt, és még tovább lehetne folytatni a sort.

KÓRFEJLŐDÉS

Meg kell jegyezni, hogy a bántalom kialakulásához valószínűleg a saját sziktáplálkozásnak a külső takarmányra való átállása, mint hajlamosító tényező ugyancsak hozzájárul. A takarmány megemésztésére termelt emésztőenzimek aktivitása elégtelen, megfelelő aktív immunitás nem alakul ki.

A nem fertőző okok és a fertőző ágensek hatására egyaránt megtorpanhat az állatok fejlődése és elmarad a tömeggyarapodás.

Pedig ebből a szempontból különösen fontos az állatok életének az első három hete, mivelhogy ebben az időszakban a legnagyobb mértékű a csirkék testtömeg-gyarapodása a testtömegükhöz viszonyítva.

Ilyenkor a ki nem használt gyarapodási lehetőség miatt az elmaradás olyan súlyos következményekkel jár, hogy az érintett állatok a nevelési időn belül még látványos javulás mellett sem érik utol egészséges társaikat.

A fertőző satnyaság kialakulása során különös jelentőséggel bírnak azok a bántalmak, melyek során a kórok egyik célszerve a csirkék béltraktusa. Ilyenkor a fertőző ágensek – mai ismereteink szerint – különféle vírusok, melyek a vékonybélbolyhokat borító hámsejtekben szaporodnak, de az is igaz, hogy azok egy része a bélen kívül más szervekben is képes „megtelepedni”. A bélhámsejtek károsodása miatt az emésztő enzimek képződése csökken, és emiatt a bélben hiányos lesz az emésztés. Ugyanakkor a bélhámsejtek felszívó tevékenységében is zavarok következnek be (malabsorbtio) (DOBOS –KOVÁCS M.).

Ezért nevezik a bántalmat hiányos emésztés (maldigestio) és hiányos felszívódás (malabsorptio) szindrómának.

A FOGÉKONYSÁG

Valamely állományban a kórokozóként megemlített vírusok a nevelés későbbi időszakában is előfordulhatnak, de az idősebb állatokon már nem okoznak megbetegedést. Ugyanakkor a megfelelő fertőtlenítés nélkül az ugyanabba az ólba betelepített csibeállományokat megfertőzhetik. A bántalom annál nagyobb valószínűséggel alakul ki, minél korábban fertőződnek meg a csirkék.

Úgy látszik, hogy a kórkép jelentkezésében a betegségre való hajlam is jelentős szerepet játszik. Ezt látszik igazolni, hogy a hústípusú vonalak hajlamosabbak, mint a tojó vonalak.

A megfigyelések azt igazolják, hogy az idősebb tojótyúkok utódállományaiban a bántalom jóval ritkábban lép fel, mint a tojásrakást kezdő szülőpár-állományok utódaiban. Ez azzal magyarázható, hogy a tojótyúkokban ellenanyagok képződhetnek, melyek az utódokban is megjelennek, és megvédik őket ettől a betegségtől az életük korai időszakában.

Ugyancsak „hajlamosít” a kórkép megjelenésére a gyengített immunrendszer, az immunszupresszív ágenssekkel való fertőzöttség (csirkeanaemia-, fertőző bursitis vírus stb.) vagy például az immunszupresszáló mikotoxinokat tartalmazó takarmány stb. (Immunszuppresszió az immunreakció elnyomása, az immunitás pedig védettség).

KLINIKAI TÜNETEK

1. A megbetegedett állatokra jellemző a növekedési depresszió, a csirkék a fejlődésükben visszamaradnak („fertőző satnyaság”), mely akár már 4-7 hetes korban is mutatkozhat, majd a második héttől kifejezetté, és a negyedik héttől teljessé válik.

DOBOS-KOVÁCS szerint az állomány 5-20%-a (egyszer kevesebb, máskor több százaléka is) visszamaradhat a fejlődésben.

2. A megbetegedett csirkék a virémia (=a vírusok megjelenése a keringő vérben) idején átmenetileg bágyadtabbak és étvágytalanok. A beteg állatok egy része fázósan összebújik, az érintett madarak begye kitágul és sok vizet isznak, amit hígan folyó hasmenés követ.

3. A hasmenés következtében a kloáka körüli pihetollak nedvesen csapzottak. Az állatok lábujjai, néha a tollazata is a híg bélsártól csapzott lehet. Olykor a híg bélsár golyók formájában a körmükre szárad.

4. A beteg állatok lába és csőre gyakran halvány, sápadt.

5. Később, a negyedik hét körül a beteg állatokban a csőr és a fej aránytalanul nagy a törzs tömegéhez mérten.

6. Az előbbiek során olvashattuk, hogy a bántalmat „helikopter betegségnek” is nevezik a tollasodási hibák miatt.

Az állatok egy részében ugyanis a szárnytollak képződésében keletkező zavarok miatt, azok szárnya rövidebb és vékonyabb, míg a zászló többnyire fejlett és a vékony szár könnyen megcsavarodik, a toll pedig megfordul. Az elváltozás többnyire a tizedik napon következik be.

7. Némelykor mozgászavarok is jelentkeznek, melyek bizonytalan felállásban, oldalra dőlésben, ritkán fejrezgésben mutatkoznak.

8. Gyakran csontfejlődési zavarok lépnek fel, melyek főleg 1-3 hetes korban angolkórszerű kórképben manifesztálódnak. Gyakoriak a csonttörések is.

GYÓGYKEZELÉS

Amint az előbbiek során olvashattuk, a szakemberek véleménye szerint vírusos oktanú bántalomról van szó, márpedig a vírusos fertőzések során a mai ismereteink szerint oktani gyógyszeres kezelés nem áll rendelkezésre, csupán tüneti kezelést lehet alkalmazni.

FEKETE professzor szerint az ivóvízben adott vitaminlökés és széles spektrumú antibiotikum enyhíti a kártételt.

DOBOS-KOVÁCS AZ ALÁBBI GYÓGYKEZELÉSI ELJÁRÁST AJÁNLJA:

1. A fázós összebújás („kupacolás”) esetén emelni kell a környezeti hőmérsékletet.

2. A hasmenést folyadékpótlással és ionpótlással kell kezelni. Az ionok közül ügyelni kell, hogy káliumpótlás is történjen.

3. A gyomor és bélműködés zavarának kezelésére kedvezőnek tartja a savanyú tej itatását.

4. Ugyancsak ajánlja a széles spektrumú antibiotikumos kezelést, amit a normális bélflóra pótlása céljából probiotikumok adásával kell kiegészíteni.

5. Az elősegítő kórokok (pl. hiányártalom) kiküszöbölésére vitamin-kiegészítést kell adni, és itt mindenekelőtt a D₃-, E- és C-vitamin-kiegészítésre kell gondolni.

6. Ugyancsak jelentős javulást hozhat a nyomelemek adagolása, főként a mangán, réz, cink, jód, kobalt kiegészítéssel.

MEGELŐZÉS

Amint az előbbiek során olvashattuk, a bántalom kialakulásában fertőző (vírusos) és nem fertőző, tartási és takarmányozási anomáliákból eredő tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Miután meglehetősen összetett oktanú bántalomról van szó, a szindróma elleni védekezésben igen jelentős szerep jut a megelőzésnek.

1. Mindenekelőtt biztosítani kell a csibeállomány megfelelő takarmányozását, gondoskodni kell az ásványi anyagok, nyomelemek és vitaminok biztosításáról amint arról az előbbiek során már szó esett.

A takarmány nem fertőző oktanú malabsorbtiót okozhat, ha csersavat, tripszin-inhibitort, nitrátokat, biogén aminokat vagy mikotoxinokat tartalmaz, illetve ha konyhasó-koncentrációja túl magas.

Hasonlóan rossz a táplálóanyagok felszívódása hőségben, illetve a takarmány megvonását követő bezabálások miatt (a tranzit felgyorsul).

2. A védekezésben szintén fontos feladat azon fertőző ágensek, vírusok behurcolásának a meggátlása, melyek a bántalom fellépésében, az emésztés és felszívódási szindróma kialakulásában szerepet játszanak, vagy immunszuppresszáló hatásukkal a csibék megfelelő aktív immunitását rontják.

3. Az egyszer más behurcolt kórokozó elpusztítása az ólban vagy környezetében megfelelő tisztogatással és fertőtlenítéssel történhet. Ennek szakszerű végrehajtásáról részletesen olvashatunk a Kistermelők Lapja márciusi számában.

4. Végül meg kell említenem, hogy a fertőző ágensek közül azoktól, melyek a csirkék immunitását, védettségét csökkentik (immunszuppresszió), időben történő vakcinázásokkal is meg lehet védeni az állományt (pl. gumboro betegség stb.).

Ezzel kapcsolatban a kezelő állatorvos utasítása szerint kell eljárni.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2007. júniusában.)