A brojler csirke állományokban az állatok egy részében, főként
a 2-3 hetes korú csirkék között gyakran jelentkezik egy olyan
bántalom, szindróma, amely az állatok fejlődésének a
megtorpanásában, az állomány szétnövésében, csontképződési
rendellenességekben és tollasodási zavarokban mutatkozik. A beteg
csirkék testtömege szemmel láthatóan elmarad az egészséges
társaikhoz viszonyítva.
MI OKOZZA?
Többnyire reovírusokkal hozzák összefüggésbe a 2-3 hetes korban
fellépő kórképet (VARGA J.), ami azonban már akár 4-7 napos
életkorban is jelentkezhet főként pecsenyecsirkékben, de a
szindrómát növendék pulykákon is leírták (FEKETE S.).
Vannak, akik a bántalom oktanában más vírusok (parvo-, adeno-,
corona-, entero-, sőt influenza vírusok) szerepét is feltételezik,
de a kórkép kialakulásában tartási hibák, rossz higiéniai
körülmények, a kedvezőtlen hőmérséklet, páratartalom, huzat,
rossz szállítási körülmények, fogadási viszonyok stb. is
szerepet játszhatnak.
Ugyancsak szerepe lehet a takarmányozási hibáknak, mint a
takarmányhiány, a beltartalmi hiányosságok, így többek között
az energia-, ásványi anyagok, mint a kalcium és foszfor, a
nyomelemek, így a Cu, Mn, Co stb., valamint a vitaminok hiánya is.
De szerepet játszhat a takarmány szennyezettsége, mely során
gondolni kell a gombatoxinokra, a toxikus takarmány-adalékokra (pl.
a monenzin), a takarmány szennyezettségére és így tovább.
Megjegyzem, hogy az izolált reovírusokkal a mesterséges
kísérletekben a betegség többnyire nem volt reprodukálható.
DOBOS-KOVÁCS doktor szerint akkor beszélünk fertőző satnyaság
és törpenövés szindrómáról, amikor kétségtelenül fertőző
ágens a kórokozó, bár annak azonosítása még nem történt meg.
A kórképről először 1978-ban KOUWENHOVEN hívta fel a figyelmet
dolgozatában, majd azóta világszerte számos szerző foglalkozott
a brojlercsirkék satnyaságának nevezett kórképpel. Mindazonáltal
a szindróma oktanának megítélésében máig sincs egységes
vélemény. Azért beszélünk szindrómáról, mert a satnyaság
megjelölése nem egy konkrét betegségre, hanem egy tünetegyüttesre
utal.
Nagyon valószínűnek látszik, hogy a fertőző ágensek és a nem
fertőző tényezők egyidejű jelenléte valamely állományban,
fokozottan elősegíti a bántalom előfordulásának a gyakoriságát.
Emiatt is elképzelhető, hogy a kórkép kialakulása különféle
hajlamosító körülményeknek – melyekről az előbbiek során
részletesen is szót ejtettünk – bonyolult kölcsönös egymásra
hatása révén alakul ki.
Bizonyára ezt igazolja az a tény is, hogy a kutatók a szindróma
megnevezése során, az abban kialakuló kórkép más és más
összetevőjét emelték ki. Nevezetesen:
MALABSORBTIÓS SZINDRÓMA vagy magyarul hiányos emésztési és
felszívódási tünetegyüttes, CSÖKÖTTCSIRKE SZINDRÓMA,
HELIKOPTER BETEGSÉG, mely a tollazat szabálytalan növésére utal,
BROJLERCSIRKÉK SATNYASÁG ÉS TÖRPENÖVÉSI SZINDRÓMÁJA,
CSONTTÖRÉS BETEGSÉG a csontrendszerben előforduló elváltozások
miatt, és még tovább lehetne folytatni a sort.
KÓRFEJLŐDÉS
Meg kell jegyezni, hogy a bántalom kialakulásához valószínűleg
a saját sziktáplálkozásnak a külső takarmányra való átállása,
mint hajlamosító tényező ugyancsak hozzájárul. A takarmány
megemésztésére termelt emésztőenzimek aktivitása elégtelen,
megfelelő aktív immunitás nem alakul ki.
A nem fertőző okok és a fertőző ágensek hatására egyaránt
megtorpanhat az állatok fejlődése és elmarad a tömeggyarapodás.
Pedig ebből a szempontból különösen fontos az állatok életének
az első három hete, mivelhogy ebben az időszakban a legnagyobb
mértékű a csirkék testtömeg-gyarapodása a testtömegükhöz
viszonyítva.
Ilyenkor a ki nem használt gyarapodási lehetőség miatt az
elmaradás olyan súlyos következményekkel jár, hogy az érintett
állatok a nevelési időn belül még látványos javulás mellett
sem érik utol egészséges társaikat.
A fertőző satnyaság kialakulása során különös
jelentőséggel bírnak azok a bántalmak, melyek során a kórok
egyik célszerve a csirkék béltraktusa. Ilyenkor a fertőző
ágensek – mai ismereteink szerint – különféle vírusok,
melyek a vékonybélbolyhokat borító hámsejtekben szaporodnak, de
az is igaz, hogy azok egy része a bélen kívül más szervekben is
képes „megtelepedni”. A bélhámsejtek károsodása miatt az
emésztő enzimek képződése csökken, és emiatt a bélben hiányos
lesz az emésztés. Ugyanakkor a bélhámsejtek felszívó
tevékenységében is zavarok következnek be (malabsorbtio) (DOBOS
–KOVÁCS M.).
Ezért nevezik a bántalmat hiányos emésztés (maldigestio) és
hiányos felszívódás (malabsorptio) szindrómának.
A FOGÉKONYSÁG
Valamely állományban a kórokozóként megemlített vírusok a
nevelés későbbi időszakában is előfordulhatnak, de az idősebb
állatokon már nem okoznak megbetegedést. Ugyanakkor a megfelelő
fertőtlenítés nélkül az ugyanabba az ólba betelepített
csibeállományokat megfertőzhetik. A bántalom annál nagyobb
valószínűséggel alakul ki, minél korábban fertőződnek meg a
csirkék.
Úgy látszik, hogy a kórkép jelentkezésében a betegségre való
hajlam is jelentős szerepet játszik. Ezt látszik igazolni, hogy a
hústípusú vonalak hajlamosabbak, mint a tojó vonalak.
A megfigyelések azt igazolják, hogy az idősebb tojótyúkok
utódállományaiban a bántalom jóval ritkábban lép fel, mint a
tojásrakást kezdő szülőpár-állományok utódaiban. Ez azzal
magyarázható, hogy a tojótyúkokban ellenanyagok képződhetnek,
melyek az utódokban is megjelennek, és megvédik őket ettől a
betegségtől az életük korai időszakában.
Ugyancsak „hajlamosít” a kórkép megjelenésére a gyengített
immunrendszer, az immunszupresszív ágenssekkel való fertőzöttség
(csirkeanaemia-, fertőző bursitis vírus stb.) vagy például az
immunszupresszáló mikotoxinokat tartalmazó takarmány stb.
(Immunszuppresszió az immunreakció elnyomása, az immunitás pedig
védettség).
KLINIKAI TÜNETEK
1. A megbetegedett állatokra jellemző a növekedési depresszió, a
csirkék a fejlődésükben visszamaradnak („fertőző satnyaság”),
mely akár már 4-7 hetes korban is mutatkozhat, majd a második
héttől kifejezetté, és a negyedik héttől teljessé válik.
DOBOS-KOVÁCS szerint az állomány 5-20%-a (egyszer kevesebb, máskor
több százaléka is) visszamaradhat a fejlődésben.
2. A megbetegedett csirkék a virémia (=a vírusok megjelenése a
keringő vérben) idején átmenetileg bágyadtabbak és
étvágytalanok. A beteg állatok egy része fázósan összebújik,
az érintett madarak begye kitágul és sok vizet isznak, amit hígan
folyó hasmenés követ.
3. A hasmenés következtében a kloáka körüli pihetollak nedvesen
csapzottak. Az állatok lábujjai, néha a tollazata is a híg
bélsártól csapzott lehet. Olykor a híg bélsár golyók
formájában a körmükre szárad.
4. A beteg állatok lába és csőre gyakran halvány, sápadt.
5. Később, a negyedik hét körül a beteg állatokban a csőr és
a fej aránytalanul nagy a törzs tömegéhez mérten.
6. Az előbbiek során olvashattuk, hogy a bántalmat „helikopter
betegségnek” is nevezik a tollasodási hibák miatt.
Az állatok egy részében ugyanis a szárnytollak képződésében
keletkező zavarok miatt, azok szárnya rövidebb és vékonyabb, míg
a zászló többnyire fejlett és a vékony szár könnyen
megcsavarodik, a toll pedig megfordul. Az elváltozás többnyire a
tizedik napon következik be.
7. Némelykor mozgászavarok is jelentkeznek, melyek bizonytalan
felállásban, oldalra dőlésben, ritkán fejrezgésben mutatkoznak.
8. Gyakran csontfejlődési zavarok lépnek fel, melyek főleg 1-3
hetes korban angolkórszerű kórképben manifesztálódnak.
Gyakoriak a csonttörések is.
GYÓGYKEZELÉS
Amint az előbbiek során olvashattuk, a szakemberek véleménye
szerint vírusos oktanú bántalomról van szó, márpedig a vírusos
fertőzések során a mai ismereteink szerint oktani gyógyszeres
kezelés nem áll rendelkezésre, csupán tüneti kezelést lehet
alkalmazni.
FEKETE professzor szerint az ivóvízben adott vitaminlökés és
széles spektrumú antibiotikum enyhíti a kártételt.
DOBOS-KOVÁCS AZ ALÁBBI GYÓGYKEZELÉSI ELJÁRÁST AJÁNLJA:
1. A fázós összebújás („kupacolás”) esetén emelni kell a
környezeti hőmérsékletet.
2. A hasmenést folyadékpótlással és ionpótlással kell kezelni.
Az ionok közül ügyelni kell, hogy káliumpótlás is történjen.
3. A gyomor és bélműködés zavarának kezelésére kedvezőnek
tartja a savanyú tej itatását.
4. Ugyancsak ajánlja a széles spektrumú antibiotikumos kezelést,
amit a normális bélflóra pótlása céljából probiotikumok
adásával kell kiegészíteni.
5. Az elősegítő kórokok (pl. hiányártalom) kiküszöbölésére
vitamin-kiegészítést kell adni, és itt mindenekelőtt a D3-,
E- és C-vitamin-kiegészítésre kell gondolni.
6. Ugyancsak jelentős javulást hozhat a nyomelemek adagolása,
főként a mangán, réz, cink, jód, kobalt kiegészítéssel.
MEGELŐZÉS
Amint az előbbiek során olvashattuk, a bántalom kialakulásában
fertőző (vírusos) és nem fertőző, tartási és takarmányozási
anomáliákból eredő tényezők egyaránt szerepet játszhatnak.
Miután meglehetősen összetett oktanú bántalomról van szó, a
szindróma elleni védekezésben igen jelentős szerep jut a
megelőzésnek.
1. Mindenekelőtt biztosítani kell a csibeállomány megfelelő
takarmányozását, gondoskodni kell az ásványi anyagok, nyomelemek
és vitaminok biztosításáról amint arról az előbbiek során már
szó esett.
A takarmány nem fertőző oktanú malabsorbtiót okozhat, ha
csersavat, tripszin-inhibitort, nitrátokat, biogén aminokat vagy
mikotoxinokat tartalmaz, illetve ha konyhasó-koncentrációja túl
magas.
Hasonlóan rossz a táplálóanyagok felszívódása hőségben,
illetve a takarmány megvonását követő bezabálások miatt (a
tranzit felgyorsul).
2. A védekezésben szintén fontos feladat azon fertőző ágensek,
vírusok behurcolásának a meggátlása, melyek a bántalom
fellépésében, az emésztés és felszívódási szindróma
kialakulásában szerepet játszanak, vagy immunszuppresszáló
hatásukkal a csibék megfelelő aktív immunitását rontják.
3. Az egyszer más behurcolt kórokozó elpusztítása az ólban vagy
környezetében megfelelő tisztogatással és fertőtlenítéssel
történhet. Ennek szakszerű végrehajtásáról részletesen
olvashatunk a Kistermelők Lapja márciusi számában.
4. Végül meg kell említenem, hogy a fertőző ágensek közül
azoktól, melyek a csirkék immunitását, védettségét csökkentik
(immunszuppresszió), időben történő vakcinázásokkal is meg
lehet védeni az állományt (pl. gumboro betegség stb.).
Ezzel kapcsolatban a kezelő állatorvos utasítása szerint kell
eljárni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2007. júniusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése