Hawaii VI/3

UTAZÁS HAWAIIBA, A MESESZÉP, FÖLDI PARADICSOMBA

Meglátogatunk egy polinéz települést

Amíg meglátogatunk egy polinéz települést, és körülnézünk a házban, egy rövid tájékoztatást hallgatunk meg a halál utáni hitvilágukról. A legfontosabb istenségek mellett megtaláljuk a halottak szellemeit is, akik - miután a test elenyészett - veszélyekkel teli út után a halottak birodalmába érnek. Ez az alvilágban van, nyugaton a mondák ködébe burkolt Hawaiiban, a polinéziaiak egykori őshazájában.

Mikornéziában a lakóházban vagy közvetlenül a ház közelében a földbe temetkeznek, de él a tengeri temetkezés szokása is, amikor a halottat a hullámokra bízzák, vagy a tengerbe süllyesztik. Így temetik többnyire a nemeseket is, tehát ez a temetkezési mód későbbi, mint a földbe való temetés. A polinéziai szigeteken gondosan bánnak a holttesttel, különösen a nemesek esetében, akik már életükben is istennek kijáró tiszteletben részesültek.

A koporsó gyakran csónak alakú vagy éppenséggel egy csónak. Egyes szigeteken az előkelők holttestét még mumifikálták is, majd a templom előtti emelvényen ravatalozták fel. A hulla szétoszlása után a koponyát és a csontváz részeit különleges ereklyetartókban, szentélyekben vagy barlangokban őrizték.

Más szellemek - hitük szerint - szerteszét bolyongtak a szigeteken, és a hozzátartozóikat óvták a fenyegető veszélytől. Gonoszabbul viselkedtek azok, akik az embereket ijesztgették és gyötörték. A hátramaradottak minden esetben arra törekedtek, hogy jóban legyenek a halotti szellemmel.

Étel- és ékszeradományokkal igyekeznek jóindulatukat biztosítani, a halott főnöknek pedig rabszolgákat áldoztak.

Volt olyan sziget, ahol az özvegy felakasztotta magát, hogy a halott a túlvilágon se nélkülözze a feleségét. Samoán, Tongán és Tahitiben a gyászt kifejező csonkítások éltek szokásként, például az ujjukat vágták le.

A polinéziai a tenger embere. Létfenntartásának alapja az óceán, a hal és a tengerigyümölcsök bőségszaruja. Szókincse egyébként több száz halfajta nevét tartalmazza. Halászzsákmányának egy részét közvetlenül a piacon adja el - a lázas és vidám hangulatú tömegtalálkozón. Hajnali 5 órától kezdve kiabálnak, sürgölődnek, gesztikulálnak.

Az árusok pultjain színek, szagok, ízek kavalkádja. Tarka halak, kagylók, de mangók, papaják, avokádók, karambolák, korosszusdiók, ananászok, grépfrútok, narancsok, zöldcitromok, banánok, vanília, kókuszdió. Ezzel szemben a hús (elsősorban disznó és csirke) az ünnepnapokra van fenntartva.

A hagyományos polinéziai ház bambuszból és pálmafonatokból készült. Az európaiak érkezése alakította át az épületeket, akik a fát, a követ, a betont is használták építőanyagként. A legújabb építési szabályok a ciklonok elleni védekezésül a meredek lejtésű tetőket és a cölöpös alapozást írják elő.