Hawaii VII

UTAZÁS HAWAIIBA, A MESESZÉP, FÖLDI PARADICSOMBA

Búcsúzás

 

Utunk véget ért. Elbúcsúzunk Hawaiitól, ettől a tüdérvilágtól, amit évente 7 millióan látogatnak meg a nagyvilágból, ahol jómódú amerikaiak visszavonulnak, hogy kiélvezzék a kedvező éghajlatot, a természet szépségét. Ezek a szigetek csupán a csúcsai annak a vulkáni hegyláncolatnak, amely 4000 méternyire tornyosul a vízfelszín fölé, és 2500 kilométer hosszan húzódik a Csendes-óceánon északkelet-délekeleti irányban. Az ember az időszámításunk szerint negyedik században érkezett ide, és amikor a szigeten akkor még elterjedt nagytestű  szárnyatlan madarak könnyű prédának bizonyultak, polinéziai vadászok voltak.

1778-ban érkezett ide J. Cook, aki az európaiak közül elsőnek látta, hogyan egyensúlyoznak a maorik (a mai szörfösök ősei) törékeny fadeszkáikon, hogy meglovagolják a hullámokat. A hawaiiak eleinte istenségnek tartották Cookot, de a britek viselkedését látva hamar változtattak álláspontjukon, és harmadik utazása során, 1779. február 14-én itt végeztek a felfedezővel. Majd jöttek a hittérítők, akiket leginkább a szigetlakók botrányos meztelensége aggasztott és a hula, az évszázados provokatívnak tekintett táncuk is. Több évtizedes kemény munkával a papoknak sikerült is formátlan ingruhák mögé rejteni a bennszülött lányok kísértésbe ejtő testét. Aztán az amerikai kereskedők jóvoltából a déltengeri szigetek mítoszai hamarosan átadták helyüket az üzleti érdekeknek. A szigetlakókat kihalásra ítélték az amerikai üzletemberek és a nyugatról behurcolt betegségek.

Gyakran kiülünk nejemmel a tengerparti megszokott helyünkre, ahol rendezem a jegyzeteimet, megbeszéljük aznapi élményeinket és élvezzük a bódító virágillatot és a tenger pihentető, egyhangú mormolását. De bizonyára felvetődik több Olvasónkban is a kérdés, hogy vajon ki is e csodás hely felfedezője, aki itt is lelte szörnyű halálát, Cook kapitány? 1728-ban született, apja és anyja is gazdasági cseléd volt. Tanítója, akitól az írás-olvasás mesterségét megtanulta, jegyezte meg róla, hogy kis növendékének jó számoló és kitűnő matematikai érzéke van! 17 éves korában apja beadta a közeli tengerparti városka szatócsüzletébe inasnak. Másfél évi inaskodás után beállt matrózlegénynek, majd nagy lelkesedéssel vetette bele magát a matematikai és csillagászati tudományok rejtekébe. Hamarosan sorhajóhadnagy, majd tengerészeti mérnök lesz, amikor több csillagászati értekezése is megjelenik. Földkörüli útjain bebolyongja Óceániát, Ausztráliát is többek között. 1778-ban harmadik útja során felfedezi Hawaiit. Itt a bennszülöttekkel vívott formális ütközetben visszavonulás közben, amikor ő is utolsónak akart csónakba szállni, hogy fedezze bajtársait, legázolták és agyonszurkálták a szigetlakók. Ötödmagával holtan maradt a csatatéren, melyet ő fedezett fel...

1998. február 22-én a kora reggeli órákban alig bukkant még elő a nap, indulunk a repülőtérre. És lám, a pálmafák is búcsút intenek nekünk a kellemes tengeri fuvallat leheletére. Mi is elköszönünk Hawaiitól, a feledhetetlen földi paradicsomtól!