Szingapúr 3.

 SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS

A központtól egészen közel van a kikötő

  

Lesétálunk a kikötőbe. Ez földünk egyik legforgalmasabb kikötője. Mintegy 70 hajózási útvonal metszéspontja. A világkereskedelem egyik legnagyobb jelentőségű centruma. Gazdasági életének alapja a reexport. Nagyrészt rajta keresztül kereskedik a nagyvilággal Indonézia, Thaiföld és több más délkelet-ázsiai ország. Tucatszám pihennek itt a világ minden tájáról érkezett óceánjárók, közöttük pedig százával cikáznak apró, kínai dzsunkák és a malájok csónakjai.

Ki hinné, hogy 200 évvel ezelőtt még csak szegényes kis halászfaluk voltak errefelé, és mérhetetlenül elhatalmasodott a bőnözés, a rablás, a gyilkosságok és az erőszak. Ha valaki ilyen bárkát bérelt, nem mindig tudhatta, hogy eléri-e élve az úticélját, mert nem egyszer kirabolták, sőt esetleg meggyilkolták a gyanútlan utast.

R. Katz 1927. május 24-én szingapúri tanulmányútjáról azt írja, hogy a maláji félszigetek feletti uralom az angol kormányzó és a kínai titkos bandák között oszlik meg. Igaz, hogy hivatalosan Anglia feltétlenül uralkodik a koronagyarmata felett, és föltételesen a szomszéd maláji szultanatus felett is, a valóságban azonban az az igazság, hogy a kínai bandák épp olyan erősek. Ugyanis a csempészek a fél vámjövedelmet elveszik és a sarcok, melyeket a kínai és maláj kereskedőktől kikényszerítenek, semmivel sem alacsonyabbak, mint a kormány által kivetett adók.

Míg elmegyük a kikötői, utcai vendéglősorra, elmondom, hogy Malakka széles hajóútjai nyüzsögnek a kínai bárkáktól, a kis kopott vitorlájú hajóktól, melyeken olykor népes családok élnek, és ezeken a kínai család sokszor többszáz kilométer messzeségbe, akár Hongkongig vagy Sanghajig is elhajózik. Minden tájfun sok száz bárkát pusztít el, és még több megy tönkre természetesen, végelgyengülésben, vagyis egyszerűen szétmennek, elsüllyednek. A kikötő melletti utcai vendéglősoron már karácsonyi zene szól. Mi is élvezzük egy kicsit az otthonra emlékeztető, karácsonyi melódiákat.