Szingapúr 2.

 SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS

"Olyan Szingapúr, mintha egy óriási kert volna"

A parlament épületét látjuk. A városállamban a mezőgazdaság és a halászat jelentősége csekély. Az élelmiszerek nagy részét importálják.

A virágzó és gyorsan növekvő, korszerű ipar importált nyersanyagokat dolgoz fel. Fő ágai a petrolkémiai, a textilipar és a hajóépítés. Repülőtere a térség egyik légiforgalmi góca.

Szingapúr bájos koloniális épületei eltörpülnek a modern városközpont hatalmas szállodái, kereskedelmi és hivatali épületei mellett. Szingapúr, amely már a XIV. században is forgalmas kereskedelmi központ volt, az utóbbi évtizedben a Távol-Kelet egyik gazdasági óriásává nőtte ki magát.

A XIII-XIV. században a szigeten már állt egy hatalmas kikötő, a szingapúri birodalom székhelye, melyet Szinga-Purának, az oroszlán városának neveztek. Címerében ma is van oroszlán. 1377 körül külföldi betolakodók porig rombolták a gazdag kereskedővárost. Ezután a sziget négy évszázadra elnéptelenedett, és csupán a kalózok kerestek itt menedéket. Ma pedig már ilyen világvárossá fejlődött.

1938-ban a sziget északi partján, a Johore-szoros mentén Anglia nagy haditengerészeti támaszpontot létesített, amelyet csupán 1971-ben hagyott el.

Bizonyára érdekes lesz (idézünk a híres világutazó hazánkfia, Barátosi Balogh Benedek útikönyvéből), hogy több mint száz évvel ezelőtt, 1906-ban milyennek is látta a ma már nyüzsgő forgalmú világvárost. Olyan Szingapúr, mintha egy óriási kert volna. A kínai utcák egymásra zsúfolt házait kivéve az egész város a jókora szigetet elborító pálmaerdők árnyékában fekszik. A várost a múlt század elején építették a franciák, ma szabad kikötő, fele részen kínaiak, fele részen európaiak, főleg angolok és franciák népesítik be.

A várost keresztülszelő csatornán ezrével állottak a kínai bárkák még több ezernyi lakójukkal - folytatja a tájékoztatót. A piszok nem olyan nagy itt, mint egyebütt, mert az európaiak szigorúbban veszik a tisztasági szabályokat, másrészt mert a tenger dagálya naponta kétszer söpri el a hulladékokat.

A várost felséges sétautak szelik keresztül-kasul - írja - gyönyörű pálmasorokkal szegélyezve, közöttük az angolok játékterei foglalnak helyet. Modern épületekben is gazdag a város.

A talaj végtelen nedves. Az Egyenlítő szomszédságában lévén, a meleg is elviselhetetlen. Növeli a rossz hatását a levegő túlságos páratartalma, mely nem engedi az izzadtságot elpárologni. Pedig ugyancsak szakadt az emberről, úgyhogy a hirtelen támadt esőnek nem volt mit áztatni rajtunk. Csak az estéli hűvösebb szél hoz némi enyhülést az embernek.

Ekkor azután megtelnek a vendégek és a játszóterek a nappali szobákban rejtőzködőkkel s folyik a vidám élet egészen reggelig. A szobák levegőjét a plafonra felfüggesztett függönyszerű legyezőnek folytonos ide-odahimbálása tartja mozgásban. A jobbmódúak külön embereket tartanak, akik kívülről egy csigán átfutó kötél huzogatása segítségével mozgatják a legyezőket. Olyannak tűnik a dolog, mintha harangoznának.

Bizony mind igaz, amit honfitársunk több mint egy évszázada leírt a városról, manapság azonban az utcákat már sok-sok szökőkút hűsíti, a szobákban pedig mindenütt ott van a kellemes légáramlatot keltő, a levegőt mozgásban tartó ventillátor. Mi pedig már egyetlen levegőt keverő "harangozónak tűnő" atyafit sem láttunk az utcákon, akik a modern ventillátorok "kézműves" elődei voltak.