A sertés cirkovirózisa

HOGYAN VÉDEKEZZÜNK A SERTÉS CIRKOVIRÓZISA ELLEN?

A cirkovirózis okozta sorvadás, mely már Európán végig galoppozott a sertésállományokban nagyon súlyos veszteséget okozva, 1999-ben elérte hazánkat is, és nemcsak a nagyüzemekben, de a kisgazdaságokban is komoly veszteségeket okozott. A szindróma nemcsak a gazdáknak, de az állatorvosoknak is sok problémát jelentett a megelőzés vagy gyógykezelés célzott lehetősége ismeretének a hiánya miatt.

A gazdasági kár a súlyveszteségből, az állatok fejlődésben való visszamaradásából, sok malac csökötté válásából, megbetegedéséből, az ebből eredő magas költségekből, valamint a sertések nagyszámú selejtezési kényszeréből és elhullásából adódik.

A világszerte előforduló tünetegyüttes, amely a választott és hízósertéseket is érinti, az utóbbi időben egyike azoknak a bántalmaknak, melyek a legérzékenyebb veszteséget okozzák a sertéstartásban.

A KÓROKOZÓ

A cirkovírusok kicsiny (17-22 nm), körkörös (innen származik az elnevezés), burok nélküli vírusok. Az igen ellenálló sertés cirkovirusok rendszertanilag a csirke anaemia vírussal, a galamb cirkovírussal, a papagáj cirkovírussal, valamint az újabban kimutatott emberi cirkovírusokkal együtt a circoviridae családba tartoznak. A cirkovírusokat 1974-ben Németországban mutatták ki először, de a betegség klinikai tünetekben történő megállapítása első ízben 1991-ben Kanadában történt. A szindrómát az ekkor észlelt tünetek alapján a választott malacok cirkovírus okozta sorvadásának nevezték el (PMWS – Postweaning multisystematic wasting syndrome). Szó szerint több szervrendszer megbetegedésével járó választás utáni csököttség szindróma.

A bántalom nem csak Amerikában és Európa számos országában, de Ázsiában és Új-Zélandon is megállapításra került. Hazánkban először 1999 decemberében találkoztak a betegséggel, majd azóta számos magyarországi gazdaságban is felütötte a fejét.

A sertés cirkovírusok (PCV= porcine circovirus) kórokozó-képességük alapján két csoportra oszthatók, nevezetesen a nem kórokozó „ártalmatlan” PCV-I és a kórokozó PCV-II csoportokra.

A SZINDRÓMÁRA UTALÓ TÜNETEK

A bántalom tünetei többnyire a malacok választása után 40-50 napos életkorban mutatkoznak vagy kissé később, 70-100 napos korban alakulnak ki. A betegség állományon belül csak lassan terjed és a tünetei nagyon változatosak lehetnek.

1. A legfeltűnőbb tünet, hogy az állatok nem fejlődnek megfelelően, romlik a testtömeg-gyarapodásuk, ugyanakkor jól megfigyelhető az állomány „szétnövése” (1.KÉP).

2. Nő a fajlagos takarmány-felhasználás.

3. A megbetegedett sertéseken bágyadtság, anaemia (vérszegénység), sápadtság alakul ki. Viszonylag jó étvágy mellett az állatok kondíciója romlik, lesoványodnak, esetleg senyvesség alakul ki. A fejlődésben visszamaradt állatok szőrzete durva, fénytelen.

4. Nagyon gyakran légúti tünetek is mutatkoznak. A légzés szapora, felületes és nehezített. A légúti bántalomban megbetegedett sertések köhögnek.

5. Egyes esetekben bélgyulladásra utaló híg, zöldessárga, nyálkás hasmenés is észlelhető.

6. Máskor sok állatban különböző helyeken (fog, ízület, lábvég) tályogképződést, különféle bőrelváltozásokat (exsudativ dermatitis), a farok és a fül hegyén a bőr elhalását észlelték.

7. Jellemző a nyirokcsomók nagyméretű duzzanata. A lágyéki nyirokcsomók a bőrön keresztül láthatóvá és jól tapinthatóvá válnak.

8. Más esetekben a malacok kezdetben lázasak, bágyadtak, levertek, majd gyorsan és nagymértékben lesoványodnak. Egy kutricán belül egyidejűleg egészséges és súlyosan megbetegedett malacok figyelhetők meg, de az almok között is jelentős különbség lehet.

Megemelkedik az elhullások száma. A megbetegedési arány általában 30-40%, az elhullásoké pedig 15-30%, de igen jelentős a testtömeg-gyarapodás csökkenése okozta kár. A betegség késői jelentkezése (70-100 napos kor) esetén az elhullások mérsékeltebbek.

A BONCOLÁSI KÉP

Amint a betegség tünetei, ugyanúgy a kórbonctani kép is meglehetősen változatos lehet. Az elhullott malacok kórbonctani vizsgálata során a következő elváltozások észlelhetők:

1. A testtájéki és zsigeri nyirokcsomók többszörösen – akár ötszörösükre is megnagyobbodhatnak. Tömöttek, metszéslapjuk egyneműen fehér.

2. Nagyon gyakori a tüdőgyulladás, a tüdővizenyő, a has-, mell- és szívburok vízkór, nagy mennyiségű szalmasárga, alvadásra hajlamos savó felhalmozódásával. Az előbbiek mellett gyakori a félheveny hurutos-, máskor kruppos vérzéses tüdőgyulladás.

3. Olykor lépduzzanat, májelfajulás, eperszívbetegség is található.

A GAZDASÁGI VESZTESÉG

1. Csökkenti a növekedés mértékét. Jelentősen megemelkedik a fejlődésben visszamaradott malacok száma, romlik a testtömeg-gyarapodás, nő a fajlagos takarmány-felhasználásuk.

2. Megemeli a selejtezések számát.

3. Növeli az elhullást.

4. Növeli a másodlagos fertőzések előfordulását. A lymphoid szervek károsodása a kórokozó vírus csontvelőből való kimutatása is immunsuppressióra utal (=az immunreakció elnyomása), amit jelez a másodlagos kórokozók megjelenése.

A cirkovírusok okozta megbetegedések kártételei jelentősen fokozódnak az állomány parvo- és PRRS-vírus fertőzöttsége, továbbá mycoplasma pneumonia (=tüdőgyulladás) és egyéb légzőszervi kórformák gyakori előfordulása esetén.

VÉDEKEZÉS – MEGELŐZÉS

1. A veszteségek csökkentésére javasolják a megbetegedett, klinikai tüneteket mutató egyedek kiválogatását és elkülönítését, nagyon súlyos esetben kiirtását.

2. Csökkentheti a fertőzés terjedését a különböző almok keveredésének a lehetőség szerinti elkerülése. Fontos az egyszerre ki- és betelepítés.

Több szerző is ajánlja, hogy az előhasi kocák malacait ne keverjük a többször ellettekével.

3. Súlyosbíthatják a betegség lefolyását a kedvezőtlen tartási körülmények, a huzat, a rossz levegő, a zsúfolt elhelyezés.

4. Gondoskodni kell az optimális takarmányozásról.

5. Különös gondot kell fordítani a megfelelő, hatékony és szigorított fertőtlenítésre.

6. A malacok ellenálló-képességének a növelésére ajánlatos minél szélesebb spektrumú vitaminos készítményeket adagolni.

7. Különös gondot kell fordítani a rendszeres patkány- és légyirtásra.

8. A tenyészállat- és spermaforgalmazás során ugyancsak figyelemmel kell lenni a sertésállomány esetleges cirkovírusos fertőzöttségére.

9. És kell-e antibiotikumot adni? Tudni kell, hogy az antibiotikumos kezelés a cirkovírusok ellen hatástalan! Egyes szerzők mégis javasolják a szövődmények kivédésére. Alkalmazását illetően megoszlik a szakemberek véleménye. Az állatorvos utasítása szerint kell eljárni.

10. Nagyon fontos a dolgozók tájékoztatása a betegség lényegéről, az előírt tennivalók szükségéről, a higiéniás szabályok pontos betartásáról.

ÚJABB GYÓGYSZEREK A CPV 2. VÍRUS OKOZTA KÁRTÉTEL CSÖKKENTÉSÉRE

A közelmúltban REVITAL néven hazai forgalomba került egy olyan készítmény, mellyel a cirkovírus (CPV 2.) által kiváltott káros folyamatokat sikerült visszafordítani.

Az előbbiek során olvashattuk, hogy a vírus megtámadja az immunrendszert, mely folytán az állatok ellenálló-képessége lecsökken a különféle kórokozókkal szemben.

Ugyancsak az emésztőrendszerre és a májra kifejtett káros hatása következtében maldigestio (=emésztési zavar) és malabsorptio (felszívódási zavar, a tápanyagok emésztőcsatornából való felszívódásának elmaradása vagy hiányos volta) lép fel, mely folytán romlik a takarmány értékesítése, az állatok lesoványodnak, senyvessé válnak.

A vérerek falának károsodása és a csökkent májműködés miatt test szerte (tüdő, vastagbél) ödémaképződés lép fel stb.

A REVITAL az összetétele folytán (emésztő enzim, tejsavtermelő baktérium, almasav, B és C vitamin, aminosavak, albuminok, globulinok) visszafordítja ezeket a nem kívánatos, kedvezőtlen folyamatokat.

A hazai vizsgálatok azt igazolják (NAGY G.), hogy a készítmény 5-10 kg/tonna mennyiségben a takarmányra szórva jelentősen javította a kezelt sertésállomány állapotát, csökkent az elhullás és az állatok testtömeg-gyarapodása visszaállt a kívánatos szintre.

LEGÚJABBAN VAKCINA IS KÉSZÜLT CIRCOVAC NÉVEN AZ ÁLLOMÁNYVÉDELEMRE

A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kocák vakcinázása szignifikánsan javította az állományok egészségi helyzetét és gazdasági teljesítményét, egyúttal csökkentette főleg az antibiotikumok felhasználását.

Francia tapasztalatok szerint a választástól a vágóhídig az elhullás 3,5%-kal csökkent, javult a fajlagos takarmány-hasznosítás 110 g/kg eredménnyel a húsra vetítve.

A vakcinázás célja, hogy a kolosztrumon keresztül képessé tegye a malacot a hatékony védelem kifejlesztésére, csökkenjenek a megbetegedések, elhullások, és növelje az állatok teljesítményét a születéstől a piacra kerülésig.

HOGYAN ALKALMAZZÁK?

Süldők: 2 oltást kapnak 3-4 hetes időközzel legalább 2 héttel a búgatás előtt.

Kocák: 2 oltás 3-4 hetes időközzel legalább 2 héttel a búgatás előtt.

Emlékeztető oltás: Minden vemhesség idején legalább 2 héttel az ellés előtt. A vakcina hazai forgalmazásával kapcsolatban ki kell kérni a kezelő állatorvos tájékoztatását.

A SERTÉS BŐRGYULLADÁSBAN ÉS VESEKÁROSODÁSBAN MUTATKOZÓ KÓRKÉPE (PDNS)

Ezt az ugyancsak cirkovírusok által okozott kórképet hazánkban elsősorban a kistermelők udvaraiban állapították meg. A bántalom főként bőrgyulladásban és vesekárosodásban mutatkozik meg.

A szindrómát néhány esztendővel ezelőtt számos országban megállapították, először Angliában, majd Kanadában, de az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Afrikában és több európai országban is. A betegség elnevezése PDNS (a sertések dermatitis nephropathia syndromája) a bántalom legfőbb tüneteire utal.

TÜNETEK

A megbetegedések többnyire a választás után, valamint hízókorban fordulnak elő, és gyakoriságuk általában 1% alatt marad. A hazai esetekben a megbetegedett állatok életkora 35 és 100 nap között volt.

A betegek lázasak, mely során a belső hőmérséklet-emelkedés akár a 41°C-t is elérheti. A sertések bágyadtak, étvágytalanok, elesettek, bőr vérzések mutatkozhatnak (2. KÉP).

A bőrben különböző testtájakon, gyakrabban a fülkagylókon (3. KÉP), a végtagok disztális részén, a far- és háttájékon körülírt, egy-két centiméteres átmérőjű, sötétvörös területek találhatók. Utóbb ezek középső része szürkésfeketére színeződött, elhalt.

A betegség 2-4 nap alatt halálra vezet. Az antibiotikumos kezelés ezúttal is eredménytelennek bizonyult.

BONCOLÁSI KÉP

Az elhullott állatok felbontása során a bőr alatti kötőszövetben vérzések és ödéma mutatkozott.

A vesék fakó színűek, megnagyobbodottak, felületükön ugyancsak pontszerű vérzések találhatók, és a vese kéregállománya nehezen szakítható (4. KÉP).

A laboratóriumi vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a kórforma előidézésében az előbbiek során már említett, a választott malacok cirkovírus okozta sorvadását előidéző PCV-II vírusnak oktani szerepe lehet.