Moszkva 6/a

 IRÁNY MOSZKVA! (1960)

A Kremlben

Nagyon "kerek" egész élményt nyújtott a Kreml megtekintése. Sajnos a reggeli után szakadt az eső, és egy kicsit megkéstünk. Annál inkább feltűnő volt, hogy a rossz idő ellenére is milyen óriási tömegek álltak sorba a Lenin, Sztálin Mauzóleum előtt, hogy oda bejuthassanak. Csupán egy-két rendőr vigyázza a rendet, de ezeknél sem gumibot, sem egyéb fegyver nem látható, csak egy síp. Ezzel hívja fel a figyelmet, ha szabálytalankodsz, majd mosolygósan figyelmeztet.

A fegyvertár előtt egy óriási tömeg várja, hogy bemehessen. Itt is gépiesen sorba állnak. Itt mi sem kaptunk most előnyt, mint külfldiek, pedig más országban bizonyára előre engedték volna csoportunkat, hisz olyan kevés idővel rendelkezünk, hogy ez a másfél órás várakozás súlyos időrablásnak számít! Megtudjuk, hogy a Kreml 28 hektáron épült a XV. században.

A fegyvertárba való belépéskor "pacskert" kell húzni a cipőnkre. A fegyvertárat egy fegyverműhely helyén létesítették 1852-ben. Ekkor gyűjtöttek itt össze sok jó fegyvermestert, arany- és ezüstművest munkára, díszítésre, és létrehozták ezt a gazdag anyagú fegyvertárat. Hogy itt mi minden látható, azt nem is lehet leírni, mindenesetre megragadta a figyelmemet egy 12 kg-os páncéling, melynek 20 ezer gyűrűje mindegyikén cirill betűs felírás volt olvasható. Érdekes, hogy láttunk olyan péncélt is, amely 30 kilót nyomott. Persze ki voltak állítva a különböző korszakok különféle fegyverei sok arannyal, ezüsttel, kivert vagy elefántcsont-nyéllel készített díszfegyver is.

Kétségtelenül sokkal érdekesebb volt a Kincstár terem. A "szezám tárulj" meséje jutott eszembe, mikor beléptem. A XII-XIII. századtól itt találhatók meg a cárok összes összegyűjtött értéktárgyai. A töménytelen mennyiségű arany és ezüst csillogását, a fénnyel olyan nagyszerűen játszó különféle színekben csillogó drágaköveket csak az emberi szem képes teljes pompájában fotografálni. Megtudtuk, hogy abban az időben, amikor még nem ismerték a kitüntetésket, arany és ezüst merőkanalakat osztogattak helyükbe, melyek minősége az esetleges beleépített drágakő "fokozatokat" jelentettek.

Azt is megtudtuk, hogy a cár őszentsége a sárga mézet csak arany, a fehér mézet pedig kizárólag ezüst kanállal tudta fenséges ajkaihoz emelni. A középkor kincseskamráját az egyházi drágaságok uralják. Gyönyörű ikonokat láttunk. Az első időkben csak a vékony keret volt aranyból, később azonban mindinkább növelték a keret nagyságát, végül pedig már csak a szent feje volt festett, a kép többi része, a ruházat is aranyból volt képezve.

Nagyon sok szép és értékes misekönyv-tartót is láttunk Az aranyba vésett apró minták, a kis vájatokba helyezett apró porcelánképek, a sok-sok beépített drágakő finom művészetével szemkápráztató látvány. Éppen úgy, mint a kódexek, többnyire számos ember egész életén át tartó munkáját dicsérik ezek a mesés értékek. Nem maradtak el a miseruhák sem aranyozásuk tekintetében. Láttam egy olyan miseruhát, amelyen 24 kilogramm arany, igazgyöngy, drágakő volt beleszőve vagy beépítve. Innen az Ajándékok termébe mentünk, ahol Európa minden részéből származó edények, bútorok, dísztárgyak, fegyverek, lószerszámok láthatók. Szemet kápráztató az a 3 ezer darabból álló ezüstkészlet, amit Katalin cárnő rendelt Orlov hercegnek. Súlya 2080 kiló tiszta ezüst! Mutattak egy többszáz darabból álló porcelánkészletet, melynek minden elemére más és más kép van festve, melyet Napóleon adjándékozott Sándor cárnak.

A Kreml toronyórája állítólag a legpontosabb óra a Szovjetunióban. Nekem a sok ötletes óra tetszett legjobban, több közülük olyan, hogy ma is dicséretére válna a mesterének. A legrégibb szögletes, könyv alakú volt. Egy másiknál nem a mutató, hanem a brilliáns számlap forgott el. Láttunk egy órát, melynek csak a rugója volt fémből, a szögecsek elefántcsontból, a többi összes alkatrésze fából készült. Végül a legérdekesebb egy olyan óra volt, mely Bacchust mintázta, aki oly mélyen aludt, hogy ráfészkelt egy madár a fejére. A kocsi elé befogott elefánt időnként a fülét mozgatta, ugyanakkor az óra körül az őrség körbejárt. Láttunk egy méretes zenélő órát, mely négy nő vállán fekszik (akkor még csak 4 világrészt fedeztek fel: a nők ezt szimbolizálják). Az óra körül sugárban elhelyezett kristálycsövek a napsugár, ezt két angyal tartja, akiknek a szája nyitva van, és a szájukban percenként egy gyöngyszem jelenik meg. Az óra alatt egy nyitott ajtajú doboz, melyben a hosszanti elhelyezésű kristálycsövek 3 percenként forognak, és a vízesést utánozzák vizuálisan, de hallhatóan is. Óriási mestermű!

Az erőd

Megnézhettük a cárok trónjait is, persze minden "csöpög" a drágakőtől és a nemesfémektől. Némely trónon látható volt a cár mögött megbúvó kancellár "súgónyílása", ahonnan a követeknek adandó válaszokat kapta halkan az uralkodó.

Kilátás a várból

A hintókollekció bemutatta a legrebbi darabtól kezdve, melyen még nem volt féder, és egy egész térre volt szükség, hogy megfordulhasson egészen Katalin cárnő 23 ló által húzatott, fűthető hintójáig. Végül a cárok és a főurak ruhái kápráztattak el bennünket.

A Legfelső Tanács épülete, a Legfelső Szovjet ülésterem ablakai után ítélve két emeletes, pedig csak egy emelete van. Ülésterme 3 ezer személyes, 1918-ban itt lakott Lenin, 1934-től ülésezik ezen a helyen a legfelső tanács.

Egy hatalmas ágyút találunk tovasétálva: a cári ágyút. Ez a világ legnagyobb ágyúja, a XVI. században öntötték, 89 centiméteres a kalibere és 400 mázsa tömegű. Mellette láthatók az óriási golyók, de sohasem lőttek vele.

Nem messze az ágyútól "ül" az óriásharang. Ez is a világ legnagyobb harangja, melyet 1735-ben öntöttek. 1737-ben a nagy tűzvészkor az öntőgödörben feküdt, a ráhulló égő fahasábok újból felizzították, majdnem egyszerre hült ki, miért is megrepedt, és egy nagy darab, mely alatt bárki átsétálhat, kitörött belőle. Adatait tekintve: 587 cm magas, 660 cm széles és 115 mázsa. Ezzel a haranggal sem harangozott soha senki. Hiszen kizárólag a cárok nagyságának jelképéül öntötték, készítették.