Moszkva 2.

 IRÁNY MOSZKVA! (1960)

Szállásunk a Hotel Európa

Nem árulok el titkot, ha bevallom, hogy az utazás előtt elővettem a régi könyveket Kakas, Herberstein, Turberville moszkvai útleírásait, akik néhány egészen érdekes és - Moszkvába ma utazó embernek szinte - hihetetlennek tűnő megfigyelést vetettek papírra a fővárosról. Érdekes lesz kiragadni ezekből néhány olyan képet, melyek valódiságához nem fér kétség, mert több szerzőnél is csaknem azonosan van megörökítve.

Szóljon hát a XVII. század utazó krónikása! A házak többnyire fából valók, de itt-ott néhány kőház, zárda és templom is látható. Ez idő szerint 1500 templom és kolostor van Moszkvában. A város utcái szélesek, és eső után olyan sárosak, hogy csak a kövezetül szolgáló deszkák és gerendák mentenek meg az elsüllyedéstől. A folyócskákon átvezető hidakat éjjel őrök vigyázzák, és bizonyos időn túl azokon senkit át nem eresztenek. A "Creml"-ben van egy óriásharang, melynek megszólaltatásához 24 ember kell a kötélre, de még a toronyban is vannak néhányan, akiknek segíteni kell mozgásba hozni...

Rossz termés esetén éhinség dühöng itt. Ilyenkor sok ezer ember éhen hal, kénytelenek a kutya és macska húsát is megenni. 1602-ben nemzetközi botrányt váltott ki, hogy nagy mennyiségű Moszkvában árusított (orosz húsos) kalácsba emberi hullák húsát sütötték bele. Persze a tetteseket törvényszék elé állították.

A képen látható autóbusszal a szállodánk, a Hotel Európa előtt álltunk meg. Háromszázas szobát kaptam a második emeleten - itt már a földszint is emeleti rangon van. Berendezése egyszerű és tiszta, telefon és fürdőszoba nincs, csak egy vezetékes rádió. A szállónktól tíz percnyi séta a Hotel Armenyija, ahol étkeztünk (balra a facsoport mögött). A legegyszerűbb zene nélküli teremben ettünk, és bizony ami a kosztot illeti sem minőségileg, sem pedig mennyiségileg nem felelt meg a magyar konyhaművészet normáinak. Az első este előételként nyers paradicsom és uborka keverékét kaptuk, és először azt hittük, hogy ez lesz a körítés a vacsorához. Sokszor volt hal, amit nagyon szeretek és birkahús, amit viszont igen utálok, és minden este elmaradhatatlan volt a kitűnően főzött tea. Sertéshúst például csak egy esetben kaptunk.

Alig vártuk, hogy megvacsorázzunk, és egy kicsit körülnézhessünk a városban!

Kirakatokat kerestünk, de éppen olyan helyeken járkáltunk, ahol csak egyetlen üzlet vagy áruház volt, pechünkre éppen az úgynevezett Gyermekvilág áruház. Jobb híján áttanulmányoztuk a gyermekruhák és -játékok árát... Annak ellenére, hogy az óráinkat 2 órával előre kellett igazítanunk, este 11 órakor (nálunk 9) már alig járt valaki az utcán. Olyan csendes volt minden, mint Drezdában.