2013. július 30., kedd

A lovak parazitózisai (babesiosis, rühösség, vastagbélférgesség)


A LOVAK PARAZITÓZISAI 2.
A Kistermelő Lapja előbbi számában olvashattunk arról, hogy a lovak gyomor-bélcsatornájában élősködő férgek, paraziták az állatok téteményképességének a csökkenését, a fejlődésükben való elmaradást, megbetegedést, sőt olykor elhullást is okozhatnak. Elmondtuk az orvoslás és védekezés lehetőségeit.
Ezúttal a kullancsok által közvetített babeziózisról fogunk szót ejteni, mely nemcsak vérfogyottságot, de elhullást is okoz, a rühösség különféle formáiról és a gyógykezelés lehetőségeiről, valamint a lovak vastagbélférgességéről.
A BABESIOSIS (olv. babeziózis)
A babesiosis különböző fajú házi- és vadon élő emlősökben, ritkán az emberben is kialakuló, kullancs által terjesztett bántalom. A babesiák a vörösvértestek szétesését és ennek következményeként súlyos, nemritkán elhullásban végződő megbetegedést idéznek elő.
HAZAI ELŐFORDULÁSA
Az egypatások babesiosisa Olaszország, Dél-Franciaország, a volt Szovjetunió és a balkáni országok erdős-bokros rétein már régebben ismert betegség. Afrikában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában is sok helyen honos.
Hazánkban első ízben az ötvenes években észlelték az Alföldön a bántalmat – több gazdaságban is –, amikor számos ló megbetegedett, és több állat elhullását is okozta.
Csupán az egyik állami gazdaságban is másfél hónap alatt 23 ló betegedett meg, melyek közül 7 tragikus gyorsasággal 1-2 napon belül, de egyik-másik néhány óra alatt elhullott.
FERTŐZŐDÉS
Magyarországon a Babesia nevű „vér-parazita” beoltója egy Dermacentor kullancsfaj, a D. marginatus. A fertőzést a germinálisan (a kórokozó anyáról utódra terjedése) fertőzött imágók (érett) közvetítik, bár némely irodalmi adatok szerint a lárvakorukban fertőződött nimfák is terjeszthetik a betegséget. (KÉP)
A D. marginatus egy 3 gazdás kullancs, mely erdős-bokros vidékeken, nem ritkán azonban bokormentes legelőn, lárvakorban a talaj repedéseiben is meghúzódva található. Imágói nálunk, miként egyéb európai vidékeken is, már március-április hónapokban jelentkeznek.
A fiatal stadiumok (lárva, nimfa) apró emlősökön (egér-féléken, ürgén, vakondokon) táplálkoznak, s jobbára csak az imágók keresik fel a nagyobb testű állatokat, így a lovakat is.
Rendszerint a hímek is vért szívnak. Megtapadási helyük lovakon, leginkább a sörényél és a farokrépa, ahol folytonossági hiányokat okozhatnak. A mérsékelt égöv alatt a jóllakott nőstények a talajra rakják le a petéiket (2-6000-et), ezekből őszig nimfák, ritkábban egy újabb imágó nemzedék fejlődik ki, mely tavasszal vérszívás után a talajon rakja le a petéit.
A KLINIKAI KÉP
A lappangási idő 1-2 hét. A betegségnek három alakját ismerjük:
1. A túlhevenyen lefolyó betegség tartama rövid, 5-10 óránál alig hosszabb, s az elhullás léprepedés miatt következik be.
2. A heveny alak esetén a betegség magas lázzal (39,5°C - 41,5°C) kezdődik, és ha beavatkozás nem történik, a hőmérséklet az elhullásig magas szinten marad. A kötőhártyák sárgásszürkék, rajtuk, különösen a pislogóhártyán pontszerű vérzések lehetnek. A lélegzés feltűnően nehezítetté válik, a szívverés szapora, gyenge, az állat étvágytalan, néha hasmenés jelentkezik. Esetleg vérfestékvizelés is előfordulhat. A halál orvoslás hiányában 3-5 nap után szokott bekövetkezni.
3. Az idült alak esetén a betegség kevéssé szembetűnő tünetekkel, esetleg csak mérsékelt hőemelkedéssel, hosszabb időre nyúlik el, és a beteg fokozatos lesoványodás után, hetek, esetleg csak hónapok múlva hullik el.
VÉDEKEZÉS – ORVOSLÁS
A védekezés a kullancsok irtásával, az állatok átvizsgálásával és a kullancsok leszedésével (melyek főként a sörényél és farokrépán találhatók) megsemmisítésével történhet.
A betegség gyors lefolyása miatt, annak gyanúja esetén mielőbb kérni kell az állatorvos beavatkozását.
A LOVAK RÜHÖSSÉGE
A rühösség, mely minden állatfajon és az emberen is előfordul, valójában a rühatkák által okozott, pikkelyezéssel, pörkösödéssel járó bőrkiütés, ekcéma, amely a test felületén ún. predilekciós helyeken fordul elő. Jellemző rá a nagyfokú viszketés, mely meleg környezetben fokozódik. A betegség előrehaladott szakában a bőr tetemesen megvastagodik, és jellemzően ráncolttá válik. A súlyos fokú rühösség senyvességet idéz elő.
A KÓROKOZÓ
A lovak rühösségét három különböző aktafaj idézheti elő, amelyekről azért kell külön-külön szót ejteni, mert eltérő a lokalizációjuk (helyeződésük), az életmódjuk, de az általuk okozott bőrbeli elváltozások jellege és jelentősége is.
A lovon élősködő rühatkák általában 0,2-0,8 mm nagyságú apró paraziták, melyek a bőrben vagy a bőr felületén élősködve hámsejtekkel, nyirokkal, bőrzsírral és az izgatásukra képződött savóval vagy éppenséggel vérrel táplálkoznak.
Az atkák egyrészt mozgásuk és anyagcseretermékeik révén, másrészt szúrásukkal izgatják a bőrt, és nyugtalanítják, vakarózásra ingerlik a megtámadott állatot.
A FERTŐZŐDÉS
Ismert tény, hogy a rühatkák gazdaspecifikusak! A gazdafajlagosság (specificitás) azt jelenti, hogy egy bizonyos rühatkafaj csak bizonyos állatfajokon, esetleg azok legközelebbi rokonain tud elszaporodni, megtelepedni. Meg kell azonban jegyezni, hogy vannak atkafajok – és ide tartozik a Sarcoptes-fajok többsége –, melyek természetes elterjedési és fajfenntartási ösztönük folytán, válogatás nélkül bármely emlős bőrében kísérletet tesznek a megtelepedésre. Az idegen gazda bőrében ideiglenesen tartózkodva a gazdaszervezet egyéni érzékenysége és hajlamossága szerint kisebb-nagyobb mérvű, a tipikus scabieshez (=rühösség) hasonló bőrbántalmat idéznek elő. Az utóbbinak jellegéhez tartozik azonban, feltéve hogy újabb atka-invázió nem történik, a rövid tartama és a spontán gyógyulásra való hajlamossága.
A természetes fertőződés úgy történik, hogy a megtermékenyített nőstény atkák, esetleg hím és nőstény atkák vagy legalábbis fertőzésre képes peték kerülnek közvetlen vagy közvetett érintkezés révén az állatra.
1. A közvetlen fertőződés rühös lovak beállításakor, együtt tartásakor vagy nemegyszer az egybefogásakor, például vásári kipróbálás során stb. következhet be.
2. A közvetett fertőzés a rühös állattal érintkezésben volt szerszámmal, takaróval, tisztítóeszközökkel, kocsival (rúd, saroglya), alomszalmával, a gondozó személyzet ruhájával, fertőzött istállóba történő beállítással stb. történik.
HAJLAMOSÍTÓ KÖRÜLMÉNYEK
A lappangási idő a fertőzés súlyosságától és az állat fogékonyságától függően a fertőzést követően akár csak néhány nap is lehet, jó erőnlét vagy csekély fertőzés esetén azonban akár hetek is eltelhetnek az első tünetek észleléséig.
A fertőzést megkönnyíti a sűrű, hosszú szőr, és a tisztogatás hiánya, a nedves időjárás, a nyirkos istálló, a silány takarmányozás, gyöngítő betegségek stb.
Hirtelen súlyos alakot ölthet a bántalom, ha az állat erőnléti állapota valamely ok folytán hirtelen leromlik (pl. megerőltető munka stb.).
A SZERVEZET IS VÉDEKEZIK!
Amikor például egy nőstény sarcoptes atka rákerül a bőrre, abba befurakodik, majd mindinkább arra törekszik, hogy bejuthasson a számára táplálékban gazdag, mélyebb rétegekbe is. Azonban a gazdaszervezet nem „nézi tétlenül” a rühatka garázdálkodását, hanem mozgósítva védekező erőit, az atkát tokszerű képződménnyel veszi körül. Ily módon gátolja az élettevékenységét, következésképpen a rühösség klinikai képének a kialakulását.
Amikor azonban valaminő okból (stressz-hatások, megfázás stb.) lecsökken a szervezet védekező ereje, fokozódik az atkáknak a tok feloldására irányuló tevékenysége is. Erőre kapnak, mérhetetlenül elszaporodnak, és megjelenik a klinikai tünetekben is megnyilvánuló és mindinkább súlyosbodó rühösség jellemző klinikai képe.
TÜNETEK
1. A mindössze 0,3-0,35 mm nagyságú Sarcoptes atkák petéiből már 2-3 nap alatt kikel a lárva, mely 2-4 hét alatt éri el a teljes fejlettségét.
A hámba befurakodott atkák, főként hámsejtekkel és nyirokkal táplálkoznak. A szarkoptesz-rühösség a rövid szőrrel fedett bőr betegsége (KÉP), amely főként a fejen, a nyakon, a lapocka tájékán, máskor a nyeregtájékon kezdődik és igen heves viszketéssel jár.
Nagyon jellemző viselkedésformát észlelhetünk a lovon, amikor a viszkető bőr felületét megvakarjuk, mert ilyenkor az állat a felső ajkát felhúzza, fejével integet és a vakaró tárgy felé dől. A viszketés melegben mindig fokozódik.
Ahol az atka befurakodik a bőrbe, ott előbb apró göb, majd ezen parányi hólyag keletkezik, amely utóbb pörkké szárad. Hamarosan a szőr is kihull, és kopasz folt jelenik meg, ezek utóbb összefolynak, a szőrtelen bőr pedig pikkelyeződik, megvastagodik, merevvé és ráncossá válik.
2. A Psoroptes-rühösség esetén az atkák nem furakodnak a bőrbe, hanem a bőr felületén, továbbá azon pörkök alatt és pörkökben élnek, amelyek a szúrások keltette izgalom következtében a bőrön keletkeznek. Szövetnedvet és vért szívnak.
A bántalom többnyire a sörényélen kezdődik, és onnan terjed a szomszédos bőrfelületekre, de a lejjebb eső bőrrészeken inkább csak elszórt foltok alakjában mutatkozik.
A fertőzöttség fellépésére többnyire a sörényél heves viszketése kelti fel a figyelmet. A bántalom bejelentési kötelezettség alá tartozik!
3. A Chorioptes atkák szintén a bőr felületén a szétrágott hámpikkelyek és törmelékek között élősködnek. Táplálékuk a még el nem szarusodott hám, bőrzsír és savó.
A korioptesz-rühösség főként a hosszabb bokaszőrökkel borított lábvégek betegsége (KÉP). A lovak álláskor topognak, bokáikat egymáshoz dörzsölik, néha pedig látszólag minden ok nélkül kirúgnak.
Ha ilyenkor a bokaszőrök között a bőrt alaposabban megvizsgáljuk, előbb csak korpázást észlelünk, majd a folyamat előrehaladásával a bőr is feltűnően megvastagodik.
ORVOSLÁS
A rühösség, valamint a kullancsfertőzés kezelésére is alkalmazható többek között a SEBACIL 50 EC oldat AUV., melyből (10 ml/ 10 liter víz) előírás szerinti lemosószert kell készíteni. Rühösség esetén a kezelést 7 nap múlva meg kell ismételni. Alkalmazása során a védőkesztyű kötelező!
Ugyancsak használható rühösség ellen többek között az Equalan vagy Ecomectin stb. lópaszta is, melyek számos belső parazitás fertőzöttség esetén is eredménnyel alkalmazhatók. A pasztát a nyelvgyökre kell juttatni a mellékelt utasítás szerint.
A LOVAK VASTAGBÉLFÉRGESSÉGE (Strongylidosis)
Annak idején én láttam el a Jankaptai Állami Gazdaság lovászatának állat-egészségügyi szolgálatát. Egyik napon sürgős hívás érkezett, hogy a legértékesebb kanca „bekólikázott”. Fél órán belül a helyszínen voltam és elláttam az állatot, mely látszólag megnyugodott. Néhány óra múlva azonban kaptam az újabb telefont, hogy az értékes állat egyszeriben megizzadt, összeesett és elhullott! A hirtelen elhullás okának megállapítására felboncoltuk, de ehhez kihívtam az Állategészségügyi Intézetből egy szakállatorvost is.
A boncolás során megállapítottuk, hogy – bár a ló vastagbelében és a vakbélben nagyszámú kifejlett Strongylus férget találtunk – az elhullást nem ezek, hanem ezeknek a férgeknek a lárvái okozták.
A szervezetben a vándorlásuk során ugyanis ezek a féreglárvák a bélfal artériáiban elakadva, és azokat elzárva vérkeringési zavarokat hozhatnak létre. Az esetünkben fellépett ún. thrombo-embóliás bélbetegség hirtelen, mindennemű tartási- és takarmányozási hiba nélkül jelentkezhet az állat vastagbélférgekkel való fertőzöttsége esetén. A bántalom, ha fellépett, gyógyíthatatlan! A férgek elhajtásával kell megelőzni.
A STRONGYLIDÁK (vastagbélférgek)
A Strongylidae családba tartozó férgek igen gyakori lakói hazánkban is a lovak bélcsatornájának. Alig van olyan ló, melyben néhány vastagbélféreg ne tartózkodna, súlyosabb zavarokat azonban csak tömeges fertőzés esetén és általában 3 évesnél fiatalabb állatokban okoznak. Gyakorlati szempontból megkülönböztetünk nagy és kis vastagbélférgeket, melyek fejlődésükben is különböznek.
A nagy férgek 2-4 cm nagyságú szürkésfehér paraziták, melyek kifejlett példányai a boncoláskor megtalálhatók a vastagbél nyálkahártyájához tapadva, míg a kis strongylidák mindössze 0,5-26 mm hosszúak és ugyancsak a lovak vastagbelében élősködnek.
TÜNETEK
A bélcsatorna üregében élő ivarérett férgek csak igen súlyos fertőzöttség esetén okoznak klinikai tüneteket. Ilyenkor a csikók bágyadtak, elmaradnak a fejlődésben, mozgásuk kedvetlen, szőrzetük borzolt és tompa fényű, a kötőhártyák sápadtak, a bélsár esetleg híg, olykor hascsikarás jelentkezhet.
Súlyosabb megbetegedést okozhatnak a strongylos-fajok lárvái. A takarmánnyal, ivóvízzel vagy más módon a szájon át felvett lárvák a bélcsatornán kívüli vándorlásnak indulnak, és a bélfodri artériában torzító érgyulladást idézhetnek elő, mely vérkeringési zavarokra, az előbbiek során leírt thrombo-embóliás bélbetegségre vezethet.
A S. edentatus lárvái nyálkahártya és a savóshártya alatti vérzéseket okoznak, és súlyos fertőzés esetén a csikó hashártyagyulladásban vagy vérömléses bélgyulladásban el is pusztulhat.
ORVOSLÁS
A kezelésre alkalmazható pl. az Equalan paszta stb. A rendszeres kezelés csökkenti a strongylus lárvák okozta érgyulladás és kólika előfordulásának esélyét.
 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. őszén.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése