Törökország II/2

UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA

Trabzon 

Utunk következő állomása Trabzon városa, mely lakóinak száma 107.400. Ezen a vidéken már Kr. e. a II. évezred környékén lakott települések voltak. Legjelentősebb műemléke az Ayasofya templom. A bizánci császár rendeletére 1263-ban épült a kereszt alakú bazilika. 1577-ben az oszmán-törökök átépítették dzsámivá, ma pedig múzeum.

A templom belsejében a falakon igen sok szép freskót láttunk, melyek nagy része csaknem épen maradt meg. A padozatot színes márványmozaikok, mértani díszek borítják.

Trabzon 1204-1461-ig a Trapezunti törpecsászárság székhelye volt, 1461-ben II. Mehmet vetett véget a törpecsászárságnak, az utolsó uralkodót 7 fiával együtt kivégeztette. Itt született az oszmán-török történelem nagy alakja, Nagy Szulejmán császár is. 1916-1918 között az orosz csapatok megszállták.

Bizony nekünk nagy problémát jelentett a "keleties jellegű" illemhely, melyről beszéljen a kép, nem is kívánom részletezni...

A piacnegyedben több bizánci kori emléket fedezhetünk fel, ilyen például a IX. században épült háromhajós Szent Anna templom. Ma már csak a kőfalak maradtak meg.

A Trabzon-környéki, erdőkkel borított hegyek között a bizánci kor kezdetétől fogva számos rejtett templomot, kolostort építettek maguknak a visszahúzódó őskeresztények. Sok száz szerzetes élt ezekben a biztonságot és nyugalmat jelentő hegyi oázisokban - távol a mindennapok zajától, viharaitól. Legjelentősebb a sumelai Szűz Mária kolostor.

A völgytől 247 méter magasságban egy többemeletes épület homlokzati falait látjuk sziklaszirtekre építve. Az épületkomplexum bejárati kapujához 64 lépcsőfokos feljáró vezet.

A meredek hegyoldalon egy 112 méter hosszú, hajtűkanyarokkal megtűzdelt ösvény vezet a kolostorig. Fáradságos izommunkát jelent a feljutás. A feleségem a hatalmas kőszirtek között megáll egy fotó erejéig. Felvetődik a kérdés, hogy miként jutott fel a kolostorhoz az ivóvíz. Égetett agyagcsövön több kilométeres távolságból!

Amíg a csodálatos és csaknem egészen épen maradt falfestményekben gyönyörködünk, elmondom, hogy a kolostort a XIX. század végén 100 szerzetes lakta.

Véglegesen akkor ürült ki és vált lakhatatlanná, amikor a köztársaság kikiáltásakor 1923-ban a tömeges lakosságcsere keretében a Fekete-tenger partvidékén élő görögök elhagyták az ország területét. A kolostort azóta csak a fáradságot nem kímélő turisták keresik fel.