A kocák hirtelen elhullása

MIÉRT HULLOTT EL ÓRÁK ALATT A VEMHES TENYÉSZKOCA?

A kérdés S. B. szentesi Olvasónktól érkezett. „Tisztelt Doktor Úr! Három, már többször ellett kocám volt, melyek közül az egyik betegségre utaló tünetek nélkül órákon belül elhullott. A kocák a szokásos takarmányt kapták és este még nagyon jól ettek. Szokás szerint megvártam, míg elfogyasztották az esti takarmányukat.

Reggel, mikor kimentem az ólhoz, csak két koca jött ki, a harmadik éjszaka elhullott. Fel volt fúvódva, a bőre pedig lilásan elszíneződött. Azonnal átszaladtam az állatorvoshoz, aki azonnal meg is érkezett, de mondta, hogy csak akkor lehet a diagnózist megállapítani, ha felboncolja az állatot. A másik két kocára, meg a szomszédos ólakban levő süldőkre tekintettel kértem is a sertés boncolását. A hulla még meleg volt.

Amikor a doktor úr felboncolta, a hasüregben sok véres folyadék volt, de a legfeltűnőbb a nagyra duzzadt, sötét színű máj volt, melyben felvágásakor számtalan apró gázbuborék volt található. A belek is kivörösödtek.

Mondta az állatorvos, hogy ez a boncolási lelet – amennyiben a hulla felbontása rövidesen az elhullás után történik – egy baktériumok által okozott betegségre, a clostridiumos (olv. klosztridiumos) fertőzésre ad gyanút. Ez leggyakrabban a többször ellett, jó kondícióban lévő kocáknál fordul elő.

Kérdésemre azt is elmondta, hogy a betegség az egyik állatról a másikra közvetlenül nem terjed át. A kocáknak néhány napig antibiotikumot kevertünk a takarmányba a doktor úr előírása szerint és újabb baj nem történt.

Legyen szíves megírni, hogy erről a betegségről mit kell tudni, mert bár nagyon régen tartok sertéseket, de ilyen bacilusról, mely órák alatt képes az állat elhullását okozni, még nem hallottam…”

AMIT A CLOSTRIDIUMOKRÓL TUDNI KELL:

Előre kell bocsátani, hogy a talajban és a bélsárban egyaránt előforduló clostridium-baktériumok nemzetségébe ma már több mint 100 faj tartozik. Ezek többsége ugyan saprophyta (=szerves anyagokkal táplálkozó, kórokozó képességgel nem rendelkező mikroorganizmus), melyek jelentős szerephez jutnak a talajba jutott szerves anyagok, fehérjék és szénhidrátok lebontásában, de kisebb részük ún. fakultatíve pathogen. Utóbbiak bizonyos körülmények között az állatok és az ember olykor súlyos betegségét okozhatják. A clostridiumok okozta betegségek világszerte előfordulnak.

Hogy csak a leggyakoribb és legismertebb bántalmakat említsem, clostridiumok okozzák többek között a tetanuszt, a juhok és kecskék hirtelen elhullással járó enterotoxaemiáját, az ember és a baromfi botulizmusát, a baromfi fekélyes és elhalásos bélgyulladását vagy a nyulakban olykor súlyos veszteséget okozó ún. Tyzzer-betegségét is. De még folytathatnám a sort.

A Clostridium-genusba (=nemzetségbe) tartozó számos faj okoz megbetegedést a sertésben is. Tudvalevő pl., hogy a Clostridium perfringens a sertésekben előforduló clostridiumok közül a leggyakoribb és a legtöbb bajt okozó baktérium, mely pl. a malacok fertőző elhalásos bélgyulladását idézi elő.

Ugyanakkor Olvasónk esetében minden valószínűség szerint egy viszonylag kevésbé ismert clostridium faj, a Cl. novyi nevű baktérium volt a felelős a koca haláláért, mely a kocák, ritkábban pedig hízósertések gyors elhullását okozza.

A KÓROKOZÓ

A clostridiumok hosszú, vaskos pálcika alakú Gram-pozitív, anaerob (=mikroorganizmusok, amelyek csak oxigénmentes környezetben képesek szaporodni) baktériumok.

Amint arról már szó esett, a clostridiumok természetes előfordulási helyei a talaj és a különféle házi és vadonélő emlős valamint madárfajok, továbbá az ember bélcsatornája. A clostridiumok száma a trágyázott talajokban a legmagasabb.

A mikroorganizmusok ellenálló-képessége igen nagy! A vegetatív alakok ugyan 80°C-on hevítve percek alatt elpusztulnak, a spórák azonban a 100°C-on való forralást is elviselik 5-10 percig, de egyes fajok esetleg jóval hosszabb ideig is.

A spórák elölésére az 5-8%-os formalin illetve H-lúg oldatok alkalmasak 6-12 órás behatási idővel.

A clostridiumok okozta betegségek rendszerint hirtelen alakulnak ki, lefolyásuk gyors, és a klinikai tüneteket mutató állatok többsége is gyógykezelés ellenére a toxinok hatásának következményként elhullik.

A KOCÁK HIRTELEN ELHULLÁSA, ENTEROTOXAEMIÁJA

A kocák hirtelen elhullásáért egy kevésbé ismert kórokozó az ún. CLOSTRIDIUM NOVYI a felelős. A sertésekben talált clostridiumok közül a legnagyobb. A Clostridium novyi elsősorban a bélcsatornában fordul elő és a test halála után annak gyors lebontásáért felelős.

A baktérium igen hatékony letális (=halálos, halálra vezető) és nekrotizáló (=a sejtek, szövetek életműködésének megszüntetése, elhalása) toxint (=méreganyagot) termel.

A kórokozóról először BATTY és mtsai számoltak be egy olyan eset kapcsán, amikor 12 sertés hullott el hirtelen, és az elhullás után szokatlanul nagy volt a szövetszétesés. Ezt követően többször is megállapították a Clostridium novyi okozta hirtelen elhullást vemhes vagy néhány napja ellett kocák esetében.

KÓRFEJLŐDÉS

Előre kell bocsátani, hogy csak nagyon kevés olyan hirtelen elhullást okozó sertésbetegség van, melynek során az állat – az elhullás előtt pár órával – még normálisan viselkedik. A Clostridium novyi heveny fertőzése egy ilyen kórkép, mely leginkább az idősebb hízókat valamint a tenyészállományt, elsősorban a kocákat érinti, és elsősorban a négynél többször ellett, jó kondícióban levő kocáknál fordul elő.

Az előbbiek során olvashattuk, hogy a baktérium kizárólag anaerob körülmények között szaporodik, következésképpen minden egyes fertőzés – gondoljunk például egy egyszerűbb tüdő- vagy bélbántalomra -, melynek során csökken az oxigén szintje a májban, elősegítik a Clostridium novyi elszaporodását.

A kórkép során a baktérium az epevezetéken keresztül jut a májba, ahol elszaporodik, majd az általa termelt igen erős toxinokkal tönkre teszi a májat és ezzel elpusztítja a sertést.

A BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA

A gyors lefolyása miatt a bántalom élő sertésen természetesen nem diagnosztizálható. A boncolási kép jellemző ugyan, de csak akkor ad a betegségre utaló értékelhető adatokat, ha a boncolás az elhullás után gyorsan, pár órán belül megtörténik. Tudni kell ugyanis, hogy az állat elhullása után, főleg meleg időben, amennyiben késlekedünk a hulla felboncolásával, a bántalomra utaló elváltozások, az elhullás utáni természetes lebomlás jelei is lehetnek.

A bántalom gyanújára utaló főbb elváltozások:

1. Az elpusztult állat felpuffadt.

2. Teste, bőre elszíneződött.

3. Bőr alatti ödéma található, főleg a nyakon és a lágytájékon.

4. Az orrnyílásokból savós vagy habos váladék ürül.

5. A tüdő ödémásan „puffadt”.

6. Véres folyadék található a mell- és hasüregben.

7. A legfontosabb, kórjelző értékű elváltozás pedig a máj elváltozása. A máj megnagyobbodik, sötétebb színű lesz és metszéslapján számos gázbuborék található a friss hullában.

VÉDEKEZÉS

A betegség előfordulása csökkenthető az állati hullák megfelelő megsemmisítésével, a tüdő-, méh- és bélgyulladások visszaszorításával, a környék spórás szennyeződésének (higiéniai körülmények) csökkentésével.

Olvasónk esetében az állatorvos megelőzés céljából antibiotikum etetését javasolta, ugyanis a clostridiumok érzékenyek a penicillinre.

A bántalom vakcinázással is megelőzhető. Amennyiben csak szórványosan jelentkezik a bántalom, a kocák oltását ajánlják.

A megelőző oltásra hazánkban a COLISUIN-CL vakcina AUV. van forgalomban, mely újszülött és választott malacok coli-hasmenése, sertés ödéma-betegsége, szopós malacok fertőző elhalásos bélgyulladása ill. kocák és hízósertések Clostridium novyi okozta hirtelen halál szindrómája megelőzésére alkalmazható az állatorvos utasítása szerint.

A SZOPÓSMALACOK FERTŐZŐ ELHALÁSOS BÉLGYULLADÁSA (FEB)

Ugyancsak clostridiumok okozzák a szopósmalacok fertőző elhalásos bélgyulladását, mely többnyire egészen korán, már akár a kettő-négynapos malacoknál jelentkezhet, és túlheveny esetekben a kis állatok gyors elhullásával jár. A betegség világszerte előfordul, Magyarországon először az 1920-as években írták le a bántalmat.

A betegség úgy a nagyüzemi sertésállományokban, mint a kistermelők udvaraiban egyaránt előfordul. Az endémiás területeken (endémia = körülhatárolt területen, váltakozó mértékben előforduló fertőző betegség), nálunk főként a tiszántúli területeken fordul elő.

MI OKOZZA?

A betegséget a Clostridium perfringen nevű baktérium C típusa idézi elő. Megjegyzem, hogy a Clostridium perfringens C törzsek más állatfajok súlyos betegségéért is felelősek lehetnek, így többek között előidézik a baromfi fertőző elhalásos bélgyulladását, a juh gutaütését (struck), sőt az ember necrotikus enteritisét (=bélgyulladás) is.

A kórokozó mikroorganizmusok endémiás területeken nemcsak a sertések bélsarában találhatók meg, de a fertőzött telepek, ólak talajában is. Ezzel magyarázható, hogy a bántalom az endémiás területeken időről-időre visszatérhet.

És miért az előhasi vagy éppenséggel az idegenből hozott kocák malacai betegszenek meg elsősorban az endémiás területeken? Azért, mert az idősebb kocák a bélsárból, talajból ismételten felveszik a kórokozót, mely következtében a föcstejben megjelennek az ellenanyagok, melyek kolosztrális védelemben részesítik az újszülött malacokat az endémiás területeken.

KÓRFEJLŐDÉS

A malacok rendszerint már az első szopás során megfertőződnek az anyjuk csecsbimbóira jutott kórokozóktól.

A baktériumok a szájon át bejutnak a béltraktusba, majd a vékonybél középső szakaszaiban az enterocyták felületén tömegesen elszaporodnak és méreganyagot, ún. béta toxint termelnek. A baktériumok exotoxinja elpusztítja a bélbolyhok szövetét.

A toxin a vékonybél nyálkahártyájának vérzéses necrotikus (=elhalás, elpusztulás) gyulladását okozza, illetve felszívódva toxaemiában (=vérmérgezés) rövid idő alatt elpusztítja a malacokat.

TÜNETEK

A betegség többnyire 2-4 napos malacokban jelentkezik, és a 7-10 napos kor után már rendszerint nem fordulnak elő újabb megbetegedések.

Minél később jelentkeznek az első tünetek, annál jellegzetesebb a kórkép. Sőt a második hetes kort megélt malacok jelentős része már meggyógyul.

Túlheveny esetekben a lázas malacok órák alatt elhullanak. Egyébként a beteg malacok lázasak, étvágytalanok, a bőrük elszürkül, kiszőrösödnek, a végbél környéke bélsárral szennyezett.

A szürkéssárga színű habos bélsár eleinte hígan folyó, később vakolatszerű. A benne látható törmelékes anyag a bélnyálkahártya felületének fokozatos elhalásából származik. A malacok gyorsan soványodnak és elgyengülve elhullanak.

A megbetegedés aránya 20-100% között változik a malacok életkorától és a koca föcstejének ellenanyag-tartalmától függően. Az is előfordul, hogy idősebb koca veszteség nélkül neveli fel a malacokat.

MIT LÁTUNK A HULLABONTÁS SORÁN?

Jellegzetes elváltozásokat a vékonybél középső szakaszában találhatunk. Túlheveny esetekben a 2-4 napos korban elhullott malacokban ez a bélszakasz élénkvörös (KÉP). A lassabban lefolyó esetekben az elváltozások mindinkább jellegzetesebbekké válnak.

Az érintett bélszakasz merev, ráncos csővé alakul át, és felbontatlanul is hosszanti csíkoltságot mutat.

Az elváltozott vékonybélszakasz nyálkahártyája élénk határral kezdődően és végződően elhalt, és szürkéssárga vagy citromsárga morzsalékony anyaggá alakul át.

ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS

A betegség gyors lefolyása miatt a beteg malacok rendszerint elhullanak.

1. A még egészséges alomtársak, illetve a többi alom malacai a betegség első jelentkezését követően az élet első 24 órájában parenterálisan (=injekció alakjában) beadott Cl. perfringens C elleni hiperimmun savóval megmenthetők.

2. Ugyancsak kivédhetők a veszteségek, ha a kocáknak rögtön az ellést követően az ivóvízen keresztül 2-5 napon át penicillint itatunk, amely a föcstejbe kiválasztódva megakadályozza a clostridiumok elszaporodását a malacok vékonybelében.

3. Azokon a területeken, ahol a betegség endémiás, a vemhes kocákat kell Cl. perfringens C anakultúrával, vakcinával beoltani. A kocákat célszerű egyszer már a búgatáskor, majd még egyszer 3-4 héttel a fialás előtt vakcinázni.

Ilyenkor a föcstej útján a malacok elegendő ellenanyagot kapnak, amely megvédi őket a béta-toxin hatásával szemben az élet első heteiben.

Többféle oltóanyag is kapható. Csak példaként megemlítjük a COGLAMUNE vakcinát, mely a Cl. perfringens A, B, C és D enterotoxaemiák megelőzésére szolgál. A kocát 6 és 2 héttel kell beoltani a várható ellés előtt, ami állatorvosi feladat.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2007. szeptemberében.)