CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)
Át a határon
A német határ felé Terezinen haladtunk keresztül, mely Mária Terézia idejében katonaváros volt. Itt civilek egyáltalán nem is laktak. Láttuk a koncentrációs tábort és a 23 ezer sírt, ahol az áldozatok feküdtek.
A csehek csak formalitásból névsort olvastak, majd elértük a német határt. Még Csehszlovákiában a határvidéken már a házakról is lehetett látni, hogy a Szudétavidéken járunk, ha nem is tájékoztattak bennünket. Gótbetűs, düledezőfélben levő, lakatlan, jellegzetesen német házak voltak itt láthatók, majd hatalmas iparvidékek, gyárak... A határvidék egyik jellegezetesen német típusú tájáról, gyártelepéről felvételt is készítettem...
Szóval a németek is gálántak voltak a vámvizsgálatnál! Ők csak 4 koffert lőttek ki, a többire nem is voltak kíváncsiak. Mondanom sem kell, hogy (ki más?) én voltam az egyik szenvedő alany, aki miután Prágában vásároltam egy új bőröndöt, két táskával vonultam le a vámvizsgálatra másik 3 társammal. Déci kisasszony, aki előttem ült, egyik alkalommal rátelepedett a kalapomra. Hogy ez többet elő ne fordulhasson, a cseh bőröndbe tettem a fejfedőt, s abban nem is volt más. Nagy derültség közepette nyitottam ki ezt a bőröndöt. Bezzeg a másikat német alapossággal vizsgálták! Még a nesszeszeremet is ki kellett nyitnom, és a borotvapengéket is kiöntették velem belőle...
A határállomáson várt ránk a német idegenvezetőnk, aki már útközben is részletesen tájékoztatott bennünket az éppen aktuális látnivalókról. Valahogy otthonosabban is mozogtunk Németországban, mert el tudtuk olvasni a feliratokat és tudtunk értekezni az emberekkel. A nyelvbotlasztóan sok mássalhangzót egymás mellé halmozó cseh nyelvből sajna egy árva szót sem tanultam meg. Előnyös volt az is, hogy a vezetőnk menet közben minden történelmi és gazdasági jelentőségére felhívta a figyelmünket, ahol csak jártunk.
Azért nem volt hiány romantikában sem! Festői vidéken haladtunk az Elba folyó mellett... Alattunk a mélyben fekszik Königstein városka, felette az ún. Erősség vára, ahol Böttger volt bezárva, mert az arany feltalálása volt a feladata. Persze közben a keresett nemesfém helyett feltalálta a porcelánt. Szinte eláll az ember lélegzete, mikor 280 méter magasra megyünk fel a meredek úton; a lábunk előtt a mélyben az Elba kanyar békésen legelésző fekete-tarka marhákkal a part mentén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése