Törökország IV/6

 UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA

Kappadókia

Nevsehir városából indulunk az ősi kappadókiai táj páratlan látnivalóinak a megismerésére. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan is keletkezett a váratlanul a szemünk elé kerülő, mesébe illő táj, hogy áttekinthessük a természeti erők és az emberi kéz együttműködésének harmóniáját, előbb néhány történelmi-történeti eseményt is meg kell ismernünk.

Az említett helységből kelet felé utazva hirtelen váratlan formájú sziklákat, kőtornyokat pillantunk meg. Egyesével vagy csoportot alkotva meredeznek az ég felé a kőkúpok. Gyertyák, kémények, tornyok - e furcsak képződmények olyanná varázsolják a tájat, amilyennek a hold vagy az ismeretlen bolygók felszínét képzeljük.

Vajon milyen erők hzozták létre ezeket a furcsa alakzatokat? A tudományos magyarázat szerint 30-60 millió évvel ezelőtt e térség rendkívül erős vulkánikus tevékenység színtere volt. Tűzhányók évezredeken át lávával, hamuval árasztották el a környező tájat. A hegyek tövében az 1200 méter tengerszint feletti magasságban fekvő vidék sok rétegű feltöltött fennsíkká változott. A vulkáni tevékenység megszüntével az ellentétes erők következtek, amelyek tördelni, koptatni, csiszolni kezdték a felszínt.

Az egymásra rakódott üledékes rétegek keménysége, ellenállása különböző volt, az eltérő "ütemű" kopás eredményeként alakultak ki e különleges tornyok tetejükön érdekes sapkával, fedővel. Ezután következett az emberi kéz, amely azonban már a társadalmi törvények parancsainak engedelmeskedve folytatta a természet átformálását a maga szükségleteinek megfelelően.

A sziklacsúcsokat a törésvonalak mentén kialakult, meredek sziklafalakat barlangok, folyosók, alagutak járják át. Az emberek lakóhelyet, menedéket, biztos védelmet kerestek és találtak a nem túl kemény, könnyen véshető, vájható sziklákban, hegyoldalakban, sőt a föld felszíne alatt is. Számos helyen sokezer ember befogadására alkalmas föld alatti városokat építettek.

De vajon kik és mikor kényszerítették az embereket arra, hogy ilyen körülmények között meneküljenek, hogy ilyen zord és nehéz viszonyok között éljék az életüket? Amikor Tiberius császár a XVII. században a római birodalomhoz csatolta Kappadókiát, a mai Kayseriben lett az I. században kialakulóban levő kereszténység központja. Jézus követőit azonban gyakorta üldözték. A IV-VI századok sok vihart hoztak, idegen támadásokat és arab inváziókat is. A nagyobb közösségek ekkor elvándoroltak Göremébe. Valószínűleg ezek voltak az első telepesek.

A hívő keresztények nemcsak lakóhelyiségeket építettek, pontosabban faragtak ki maguknak a sziklák belsejében, hanem templomokat is a hitük közösségi gyakorlására. A barlangtemplomok nagy része a VII-IX. században született. Miután Theodora császárnő 842-ben végérvényesen betiltotta a képimádás üldözését, a templomok díszítése gazdagabb, színesebb lett.

A kappadókaiai barlangok templomainak falain ma is látható freskók nagy része a IX-XIII. század között született. A természet viszontagságai nagy károkat okoztak ugyan bennük, ami azonban megmaradt, páratlan élményt nyújt a látogatóknak.

Tipikus göremei táj: csak terepjáró cipőben lehetett közlekedni, az olykor sokemeletnyi mélységben levő barlangokban pedig fel kellett venni a kabátot.