Csehszlovákia-Németország III/4

 CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)

A mühlbergi tejüzem és Wartburg vára

A mühlbergi tejüzemben nagy örömömre tejjel kínáltak bennünket. A társaság derültségére egyik kollégámmal azon frissiben bevettünk két üveggel egymás után. Max Hünniger, későbbi ismerősöm tartott előadást. Megtudtuk, hogy ez az üzem egy TBC-mentes központban van, és 20 ezer liter tej feldolgozására képes. 1 liter tejért általában 62 pfenniget fizetnek, de az ár a tisztaság, zsírszázalék és TBC-mentesség figyelmbevételével alakul. Tudvalevő, hogy Németországban még fennáll a tejbeadási kötelezettség, az ezen felüli a szabad tej. A képen egy nagyon érdekes fejőgépekkel felszerelt autót láthatunk, melyen 4 fejőgép van elhelyezve. A kocsi beáll a paraszt udvarába vagy akár a legelőre, megfeji a sterilitás legszigorúbb betartásával a teheneket, közben egy órához hasonló leolvasószerkezet mutatja a fejt tej mennyiségét. Az autó Nyugat-Németországból való, ott gyártják.

A tejüzem-látogatás után Eisenachba utaztunk a magyar vonatkozásban is érdekes Wartburg-várhoz. A program összeállításánál nagyon tetszett az a tendencia, hogy megnézünk egy szép lovagvárat, egy híres képtárat, egy-két jellegzetes templomot stb. Tehát azokból a nevezetességekből, melyekből még sok hasonló van az országban, elég ha csak egyet-kettőt nézünk meg, de alaposan. Miután még német lovagvárat nem láttunk, elhoztak a nyugati határ közelébe, hogy a már madártávlatból is festői szépségű Wartburg várát megnézhessük. Előrebocsátom, hogy ebben a várban élt Árpádházi szent Erzsébet is.

Eisenach egy kisváros, melynek mindössze 50 ezer lakosa van. Itt született Bach. Sajnos a Wartburg autógyárat a terv ellenére nem engedték megnézni, de bőven kárpótolt bennünket az erőd megtekintése, mely valóban feledhetetlen élményt nyújtott. Sajnos mi Magyarországon nem nagyon dicsekedhetünk ilyen régi, eredetiben megmaradt várakkal, mert sok-sok pusztítást éltünk át, értékeink tönkrementek, az osztrák érdekeltségű kormányzat pedig egyáltalán nem törődött nemzeti értékeink megsemmisülésével. Az általunk szemügyre vett várat festői helyre építették 1067-ben. Építése csak 1250-ben fejeződött be, a késői román stílus remekeként. Homokkőből építtette I. Herman. Jelentőségét emeli, hogy szent Erzsébeten kívül itt élt benne, mint száműzött (önkéntes számüzetésben) Luther, aki e helyen ültette át a Szentírást német nyelvre egyben megalapozva a német irodalmi nyelvet. Mint már fentebb említettem, az erődöt nem dúlták fel harcok, mint a korabeli magyar várakat, így eltekintve az időnkénti restaurálásoktól, csaknem eredetiben csodálhattuk szépségeit.

A korabeli ágyúk csövei félelmetesen merednek a völgy felé.

Lássuk hát a vár termeit, mert tényleg érdekes és valóban szép! Az első terem, ahova beléptünk az étkező terem volt. Fehérre meszelt fala dúsan borított faliszőnyegekkel. Mivel abban az időben még ismeretlen volt az üveg, azt még ma is eredeti hólyag helyettesíti. Innen következett szent Erzsébet hálószobája. Eredetileg itt falfestés volt, azonban 1902-ben az egész falat csempékkel fedték be, melyek tetszetősek, rajzolatuk mozaikszerű, szintén a középkorra emlékeztet, azonban bármennyire is mutatós és érdekes, úgy éreztem, hogy nagyon sokat ront az itteni valóban "ódon levegőn". Ugyancsak a középkorra emlékeztet a hálószoba 3 méter vastag fala is. Következett a várkápolna, mely teljesen olyan, mint Luther idejében: egyszerű meszelt fal, támlás fonott székek és mindössze egyetlen még 1320-ból származó kép. Az ún. ének-terembe egy folyosón keresztül jutottunk be. A folyosó falait is gyönyörű freskók díszítik. Ez a helyiség volt a vidék kultúrközpontja. Sokszor megfordult itt Liszt Ferenc is. Csaknem az egész falat betöltő hatalmas freskó látható: Tannhausert ábrázolja. Elmesélik, hogy Tannhauser egy, a német népmondában szereplő lovag, aki a szerelemtől megejtve Vénusz hegyén a gyönyörök barlangjában élt - kéjek között. Később elfogta a bűntudattól zaklatott lelifurdalás, és elment a pápához Rómába. IV. Orbán azzal utasította el a hozzázarándokolt vezeklőt, hogy az ő bűneit éppen úgy nem bocsáthatja meg Isten, mint ahogy az éppen kezében levő bot nem virágozhat ki. Tannhauser kétségbeesve ment vissza Vénus asszonyhoz. Harmadnapra csoda törtnt, mert a pápa botja kivirágzott! Ekkor mindenütt kerestette a lovagot, de hasztalan. Ezt a mondát számos költő feldolgozta, legnevezetesebb Richard Wagner zenedrámája. A díszterem érdekessége a koporsószerűen kiképzett mennyezet. Nagyszerű akusztikájú hely ez! Már csak Luther szobájáról teszek említést, ahol - mint tudjuk - önkéntes számüzetését töltötte. Az egyszerű szoba falán kép kép függött: Luther és feleségének képe. A kandalló mögött egy nagy, kormos szegélyű üreg látható. Állítólag itt jelent meg az ördög a prédikátornak, s a rajongó hívek - míg nem volt tiltva - innen vittek egy-egy faldarabot.
A várlátogatás után a száz kilométer hosszú türingiai erdőn mentünk keresztül (szerencsére nem 100 km-t) a Clausbergi kísérleti gazdaságba.