CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)
Karlovy Vary, Brünn, Pozsony
Az Érchegységen keresztül haladva elértük Karlovy Vary fenségesen szép vidékét, majd befutottunk ezen Európaszerte ismert füdőhelyre. Egy elegáns szállóban, a Hotel Centralban nyertünk elhelyezést. Erkélyemről nagyszerű kilátás nyílt nemcsak a városra, hanem annak környékére is. A panoráma fenséges volt: köröskörül sűrű erdővel borított hegyek, a völgykatlanban pedig az elegáns, csak emeletes épületekből álló városka. A város közepén folyik a melegvizű Tepla, melynek eredete természetes melegforrás. Reggel madárdal ébresztett, mélyet szippantottam az egészséges, tiszta levegőből, majd elmentem kicsit körülnézni.
Összesen 19 különböző hőfokú forrása van a völgy alján 379 méter
magasságban futó gyógyvíznek. Forrásvizei közül a hidegek 10-12 fokos
savanyúvizek nagy vastartalommal, melyek kiválóan alkalmasak ivásra, a
melegeket, melyek 40-72 °C hőmérsékletűek, fürdésre használják. Vizét
sokféle bajnál ajánlják: emésztési zavarok, elhízás ellen, női bajok
esetén stb. Évente több millió üvegben palackozzák is. A források előtt hosszú-hosszú sor álldogált várva egy a gyógyfürdő képével és monogramjával ellátott fehér kancsóval. Zömmel idősebb férfiak és asszonyok voltak. Utazásunk kezdetén nekünk sem ártott volna egy kis karlsbadi víz, és nem kellett volna a gyógyszertárakba futkoznunk laxantiákért.
Bent a városban fürdők, elegáns épületek, hotelek, üzletházak, üdülők stb. Szebb helyen életemben nem jártam eddig! Persze mindezt lehetetlenség érzékletesen leírni, átélni kell. A városka közepén egy hatalmas csarnokban van egy medence, melynek közepén 8-10 méter magasságra szökken fel a természetes melegvíz. Olyan, mint egy hatalmas szökőkút. Innen vezeti el a Tepla a vizet. A csarnokban köröskörül sok beleheltető, inhaláló készülék is van az oda betérő számára szabad használatra. Ez hasonló egy városi nyilvános mérleghez, amely 20 fillér ellenében automatikusan mér, csak fölül, ahol a mérleg nagy, kerek mutatója van üveg alatt, itt egy kerek nyílás van, melybe az ember az arcát bedughatja. A meleg gőzöket ide vezetik fel, amelyből nagyszerűen lehet inhalálni. Bizony a Tepla vizébe sem lenne jó beleesni, mert ez 72 °C meleg, és végig gőzölög, amerre elfolyik a város közepén.
Betonúton haladtunk tovább a Tepla völgyében - hatalmas hegyek és fenyvesek között. Közben elszalad mellettünk a méretes sziklán levő Pecsov vára. Tőlünk nem messze a Tepla zuhog le a völgybe impozáns vízesést alkotva. Valóban nem lehetett utolsó dolog valamikor az uraknak itt tölteni minden évből egy-két hónapot. Gyakran megfordultak errefelé olyan nagy emberek is (amint ezt az emléktáblák jelzik), mint Goethe, Schiller, Smetana... hisz itt a környék maga is a természet egy feledhetetlen szépségű költeménye.
Hamarosan elérjük a Karlsbadtól mindössze 30 km-re fekvő Marienbadot. Forrásait (szemszerűen 23) ezelőtt 150 évvel fedezték fel. Itt iszapfürdők is vannak. Hosszabb időt töltött e helyen Goethe 84 éves korában. Szállodai szobájában gyakran felkereste utolsó nagy szerelme, a 17 éves gyönyörű leány, Ulrika Levezov. Sok verset írt hozzá az idős poéta. Egyiknek a refrénje így hangzik: aber es geht nicht... Itt láttam először egy olyan templomot, melynek tiszta porcelán az oltára. Egy orosz cárnő ajándéka volt.
Pilsen városán megyünk át. A 130 ezer lakosú település nemcsak söréről híres, hanem itt gyártják a Skoda gépjárműveket is. Érdekes, hogy sört 68 országba exportálnak!
Brünnbe érve Hajnalkával, az Ibusz-kísérővel egy kis nézeteltérésünk támadt. Hajnalka terve az volt, hogy ne nézzünk már semmit, hanem fussunk be mielőbb Pozsonyba, és ott elszórakozunk. Persze neki kiépített udvara volt, és ez valóban kellemesebb élmény számára, mint az Állatorvosi Fakultás megtekintése. Mivel azonban még így is lesz bőven időnk Pozsonyban, szigorúan ragaszkodtunk az intézetlátogatáshoz. Végül is feljelentéssel fenyegették meg Hajnalkát, mire kivörösödve dührohamot kapott, de nem ellenkezett tovább. Az idegenvezető, aki gátolja látnivágyásunkat, de legalábbis megpróbálja korlátozni...
Brünni városrészlet
Az egyetem az első világháború után létesült, nem voltam túlságosan elragadtatva. Németországban Herr Kollege a megszólítás, itt azonban szigorúan elvtárs! Mindnesetre kedvesen fogadtak itt is bennünket, és tájékozódást nyerhettünk az állatorvosok helyzetéről. Míg Németországban 5 éves a tanulmányi idő, és utána bárki írhat doktori disszertációt, addig Csehszlovákiában 6 éves a tanulmányi idő, a doktori címet eltörölték. Csak a tudományos fokozatok maradtak meg.
A brünni Operaház
Csehszlovákiában semminemű magángyakorlat nincs! Egy állatorvos közepes havi fizetése 1800 korona, ehhez jön még némi prémium. A mesterséges megtermékenyítés kisebb mérvű, mint nálunk, de ők is fejlesztik. Gépkocsit nem kapnak az állatorvosok, de a vásárlásnál előnyük van. Itt az orvosok helyzete is hasonló az állatorvosokéhoz. Mindketten blokkra dolgoznak, és a beszedett összeget befizetik az államnak. Mind Csehországban, mint pedig Németországban sokkal több régi típusú autót láttam, mint amennyi nálunk, Magyarországon fut. Egyébként az autó- és motorforgalom terén egy fikarcnyira sem vagyunk a két fenti ipari országtól elmaradva. Ha az iparcikkek olcsóbbak is ezekben az országokban, a mindennapi létfenntartáshoz szükséges élelmezési cikkek mindkét országban drágábbak, hogy az italokról ne is beszéljek.
Brünnből Pozsonyba utaztunk, ahol az elegáns Hotel Carltonban szálltunk meg. Ebben a városban rengeteg magyar szót lehet hallani, azért mégis nagyon jólesett, mikor lementünk a bárba este, és a cigányzenészek amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, egész este magyar nótákat és táncdalokat játszottak és magyar nyelven énekeltek hozzá. Persze mindezt csak merő szolidaritásból merem hinni, és nem udvariasságból tették, de hogy nem a borravaló reményében, az biztos, mert hiszen még első nap sem volt sok cseh pénzünk, hát még az utolsón ugyan mi maradhatott belőle! Annyi, hogy nehezen össze tudtam kaparni egy fekete árát, amit ott este a bárban megittam. A szomszéd asztalnál négerek ültek: férfiak és nők egyaránt nagyon elegánsan öltözve tele ékszerekkel. Ahogy ezek táncoltak, azt élvezet volt megnézni! Az egész ember csupa ritmus tánc közben... A bárból felmenve még kiültem az erkélyre, búcsúzóul megcsodáltam az alattam futó főútvonalon hömpölygő forgalmat, a különböző színben vibráló neonreklámokat, a lüktető, eleven életet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése