CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)
NÉMETORSZÁG
NÉMETORSZÁG
Területe: 316.000 km2
Lakossága: 70 millió
Népsűrűsége: 200 fő/km2
Története:
A mai németek ősei a germánok voltak, akiket a VIII. században angolszász szerzetesek térítettek a keresztény hitre.
Pipin halála után Nagy Károly frank király az összes keresztény törzseket a hatalma alatt egyesítette, így a keresztény germánokat is, majd hosszú harc után meghódította és megkereszteltette a még pogány germán törzseket is. - Hatalmát kiterjesztette Lombardiára, majd heves harcok után leigázta az avarokat is.
Utódát, Jámbor Lajost a fiai haddal támadták, miért is kénytelen volt felosztani közöttük országát, melyet utóda, Vastag Károly még egyszer egyesített, de nemsokára a birodalom egyes részei véglegesen különváltak, és kialakult Francia-, Német- és Olaszország (890 körül).
A fenyegető magyar veszedelem hatására később a hatalmas szász fejedelmet, Madarász Henriket választották királlyá (919-936), akit valamennyi törzs elismert, s így alakult meg a német királyság. - Ő eleinte, míg nem szervezett könnyű lovasságot, kevés sikerrel harcolt a magyarok ellen, később azonban a magyarokéhoz hasonlóan szervezett könnyű lovasságával Riade mellett győzelmet araott a magyarokon (930). Uralkodása alatt vették fel a törzsek a közös DEUTSCHE nevet.
Fia Nagy Ottó (936-73) célja a hercegek önállóságának és hatalmának megtörése volt, miért is az elégedetlenek a magyarok segítségével akarták megdönteni uralmát, azonban Augsburg mellett, Lech mezején a magyarok gyászos vereséget szenvedtek seregétől. - Ottó megnövekedett tekintélyét arra használta fel, hogy megteremtette a német-római császárságot.
II. Ottó, az utóda (973-983) - miután legyőzte az ellene támadó testvérét, Henrik bajor herceget - Bajorország gyengítésére Ostmarkot (a későbbi Ausztria magját) az osztrák határgrófságot a Babenberg családnak adományozta.
II. Konrád (1024-39) a Szent István ellen folytatott sikertelen harcai eredményeképpen átadta Magyarországnak a Lajta és a Fische folyók közötti területet.
Fia III. Henrik nagyhatalmú uralkodó volt (1039-56). Őt elismerte Lengyel-, Cseh- és Magyarország, valamint Dánia is hűbérurának. Ezen az alapon helyezte vissza trónjára az elűzött magyar királyt, Pétert is a ménfői csata után. - Jellemző, hogy a XI. században Európában az erkölcsök nagyon eldurvultak, az ököljog uralkodott. Egyszerre három pápa is volt ez idő tájt. A Róma melletti zsinaton ezek helyébe II. Kelemen pápát tette Henrik császár az egyház élére.
Utóda IV. Henrik volt, akinek uralkodása alatt 1059-ben II. Miklós pápa a lateráni zsinatban keresztülvitte, hogy a pápákat, akiket eddig a császár, a nemesség és a római nép választott, a bíbornokok válasszák. Így az egyházzat felszabadította a világi hatalom alól. - VIII. Gergely pápa már továbbment, mert ő az egyházat akarta a világi hatalom fölé emelni, ezért megtiltotta, hogy világi fejedelmek főpapokat iktassanak be, vagy hogy pap hűbérese lehessen világi fejedelmnek. Ez az intézkedés nagyon érzékenyen érintette Henriket, aki haderejének zömét az egyházi hűbéresek szolgáltatták. A császár nem tartotta meg a pápa rendelkezéseit, ezért a pápa Henriket egyházi átokkal sújtotta, ő pedig elfoglalta Rómát.
Több jelentéktelen uralkodó után VI. Henrik következett (1190), aki elfoglalta Nápolyt és Szicíliát.
Jelentős esemény történt még II. Frigyes uralkodása alatt (1216-1250), aki főleg Olaszországban uralkodott, míg fia ellen lázította a német fejedelmeket, hogy pedig ezeket visszahódítsa magának, a felségjogok gyakorlására adott nekik engedélyt. Így segítette elő Németország részekre való bomlását.
Hosszabb bizonytalanság után a birodalom a felbomlás felé közeledett, midőn végre elhatározták, hogy királyt választanak. A fejedelmek között Ottokár cseh király volt a leggazdagabb, ezért féltek hatalmától, és inkább a szegényebb Habsburgi Rudolfot választották meg (1273-91).
Az interregnum alatt Ottokár megszerezte már Ausztriát, Stájerországot, Karintiát, Krajnát és egy nagy, Szvatoplukéhoz hasonló szláv birodalom létesítésén fáradozott. Ferdinánd Kun László magyar király segítségével nagy győzelmet aratott felette, és így végeredményben magyar segítséggel alapította meg a magyarok számára is oly gyászos habsburg világuralmat.
1416-ban Zsigmond magyar királyt választották meg császárra, akinek hozzájárulásával végezték ki máglyahalállal Husz Jánost, így felidézte a huszita háborút.
III. Frigyes alatt (1440-93) foglalta el Mátyás Ausztriát és Stájerországot, a lengyel király a német lovagrend tartományait, nyugaton pedig a burgundi herceg foglalt el egyes területeket.
1519-ben a spanyol királyt választották meg királlyá, V. Károlyt. Az ő idejében lépett fel Luther, akit a wormsi birodalmi gyűlés elé hivatott, és birodalmi átkot mondatott ki rá. Miután egyes fejedelmek is az új hitet fogadták el, az újból összehívott birodalmi gyűlésen a többségben levő katolikus rendek elhatározták, hogy az előbbi határozatot végre kell hajtani. Az új hit követői ez ellen protestáltak, ezért hívják őket protestánsoknak. Mégis a császárnak a pápával történt összekülönbözősége eredményeként megengedte a protestánsok néhány egyházi ténykedését.
1608-ban a protestáns fejedelmek az uniót, a római katolikusok pedig a müncheni ligát alakították meg. Rudolf a cseh protestánsoknak vallásszabadságot engedélyezett, de ezt öccse, Mátyás nem tartott meg, s ezért kitört a 30 éves vallásháború, mely a protestánsok vallásszabadságával végződött.
1740-ben a német protestánsok vezetője, a brandenburgi választófejedelem a porosz király címét vette fel. I. Frigyes, majd II. Frigyes idejében következett a 7 éves háború a habsburgokkal, mely a poroszok győzelmével végződött.
A francia szabadságeszméktől való félelmükben a két német urlkodó II. Frigyes és II. Lipót szövetséget kötöttek egymással. 1793-ban a poroszok és oroszok felosztották egymás között Lengyelországot. Majd Napóleon megalázta és legyőzte mindkét hatalmat. Napóleon hatalmának megdöntését 1813-ban a lipcsei csata jelentette.
Napóleon bukása után a bécsi kongresszuson rendezték Európa ügyeit. Noha Poroszország megnagyobbodva került ki e rendezésből, a német császárságot nem állították vissza, ehelyett Német Szövetséget létesítettek. Az ügyeket a Szövetségi Gyűlés intézte. A vezérállam Ausztria volt. A Metternich által vezetett Ausztria a legszélsőségesebb reakciót valósította meg. Az 1848-as párizsi forradalom hatása alatt Metternich megbukott, a birodalmi gyűlés pedig kimondta az Ausztriától való különválását és az örökös császárságot a porosz királyt választva meg császárrá. IX. Keresztély dán király elfoglalta Schleswig-Holsteint. Porosz-osztrák egyesült seregek foglalták vissza, azonban a két szövetséges állam a visszafoglalt területeken összekapott, és háborút viselt, mely a porosz jól felszerelt és kiképzett hadsereg győzelmével végződött.
III. Napóleon francia császárnak országában küzdelmei voltak az ellenzékkel. Az ellentéteket egy népszerű háborúval akarta kiegyenlíteni, ezért hadat üzent Németországnak, azonban súlyos vereséget szenvedett, és 1871-ben békét kötöttek. A franciák nagy hadisarcot fizettek, és átadták Elszászt és Lotharingiát Németországnak.
1879-ben ismét szövetségre lépett Poroszország Ausztriával, majd ehhez Olaszország is csatlakozott, aki az afrikai francia gyarmatosítástól való félelmében keresett szövetségest. A hármas szövetség még Romániával bővült ki később. Ebben az időben fejlesztette, illetve szerezte meg a gyarmatokat Németország, hatalmasra fejlszetette flottáját és hadseregét, hatalmas ipart fejlesztett ki. Az angolok e hatalmas fejlődésben erős ellenfelet láttak, és megindították Németország bekerítését.
Így tört ki a világháború, melyben Anglia-Franciaország-Oroszország, majd Olaszország és Románia, sőt az USA is a központi hatalmak ellen harcolt, akikhez csak Bulgária és Törökország csatlakozott. A szocialisták vezérei már 1915-ben a békekötés mellett foglaltak állást, az Antant a békejavaslatot (1916) elvetette, és a vesztett háborúért Németország területi veszteségein kívül óriási hadisarcot is fizetett. Előbb a szocdem Ebert, majd halála után Hindenburg lett az elnök.
Megindult Németország fasizálódása, mely Hitler őrült politikája útján a II. világháborúba sodorta Németországot. A fasizmus térhódítása 1932-ben a nagy gazdasági válság idején indult meg, mikor 8 millió munkanélküli volt német földön. A szocialista forradalmi követeléseket a fasizmus útvesztőjébe irányították.
Németország az első világháborúban elvesztette gyarmatait, Elszász-Lotharingiát, valamint Sziléziát, Danzigot, a saar szénmedencét, a második világháború után pedig kettéválik a Német Demokratikus Köztársaságra és a Német Szövetségi Köztársaságra. Az előbbi a szocializmus útján halad, az utóbbi pedig kapitalista gazdálkodást folytat.
A Német Demokratikus Köztársaság
III. Frigyes alatt (1440-93) foglalta el Mátyás Ausztriát és Stájerországot, a lengyel király a német lovagrend tartományait, nyugaton pedig a burgundi herceg foglalt el egyes területeket.
1519-ben a spanyol királyt választották meg királlyá, V. Károlyt. Az ő idejében lépett fel Luther, akit a wormsi birodalmi gyűlés elé hivatott, és birodalmi átkot mondatott ki rá. Miután egyes fejedelmek is az új hitet fogadták el, az újból összehívott birodalmi gyűlésen a többségben levő katolikus rendek elhatározták, hogy az előbbi határozatot végre kell hajtani. Az új hit követői ez ellen protestáltak, ezért hívják őket protestánsoknak. Mégis a császárnak a pápával történt összekülönbözősége eredményeként megengedte a protestánsok néhány egyházi ténykedését.
1608-ban a protestáns fejedelmek az uniót, a római katolikusok pedig a müncheni ligát alakították meg. Rudolf a cseh protestánsoknak vallásszabadságot engedélyezett, de ezt öccse, Mátyás nem tartott meg, s ezért kitört a 30 éves vallásháború, mely a protestánsok vallásszabadságával végződött.
1740-ben a német protestánsok vezetője, a brandenburgi választófejedelem a porosz király címét vette fel. I. Frigyes, majd II. Frigyes idejében következett a 7 éves háború a habsburgokkal, mely a poroszok győzelmével végződött.
A francia szabadságeszméktől való félelmükben a két német urlkodó II. Frigyes és II. Lipót szövetséget kötöttek egymással. 1793-ban a poroszok és oroszok felosztották egymás között Lengyelországot. Majd Napóleon megalázta és legyőzte mindkét hatalmat. Napóleon hatalmának megdöntését 1813-ban a lipcsei csata jelentette.
Napóleon bukása után a bécsi kongresszuson rendezték Európa ügyeit. Noha Poroszország megnagyobbodva került ki e rendezésből, a német császárságot nem állították vissza, ehelyett Német Szövetséget létesítettek. Az ügyeket a Szövetségi Gyűlés intézte. A vezérállam Ausztria volt. A Metternich által vezetett Ausztria a legszélsőségesebb reakciót valósította meg. Az 1848-as párizsi forradalom hatása alatt Metternich megbukott, a birodalmi gyűlés pedig kimondta az Ausztriától való különválását és az örökös császárságot a porosz királyt választva meg császárrá. IX. Keresztély dán király elfoglalta Schleswig-Holsteint. Porosz-osztrák egyesült seregek foglalták vissza, azonban a két szövetséges állam a visszafoglalt területeken összekapott, és háborút viselt, mely a porosz jól felszerelt és kiképzett hadsereg győzelmével végződött.
III. Napóleon francia császárnak országában küzdelmei voltak az ellenzékkel. Az ellentéteket egy népszerű háborúval akarta kiegyenlíteni, ezért hadat üzent Németországnak, azonban súlyos vereséget szenvedett, és 1871-ben békét kötöttek. A franciák nagy hadisarcot fizettek, és átadták Elszászt és Lotharingiát Németországnak.
1879-ben ismét szövetségre lépett Poroszország Ausztriával, majd ehhez Olaszország is csatlakozott, aki az afrikai francia gyarmatosítástól való félelmében keresett szövetségest. A hármas szövetség még Romániával bővült ki később. Ebben az időben fejlesztette, illetve szerezte meg a gyarmatokat Németország, hatalmasra fejlszetette flottáját és hadseregét, hatalmas ipart fejlesztett ki. Az angolok e hatalmas fejlődésben erős ellenfelet láttak, és megindították Németország bekerítését.
Így tört ki a világháború, melyben Anglia-Franciaország-Oroszország, majd Olaszország és Románia, sőt az USA is a központi hatalmak ellen harcolt, akikhez csak Bulgária és Törökország csatlakozott. A szocialisták vezérei már 1915-ben a békekötés mellett foglaltak állást, az Antant a békejavaslatot (1916) elvetette, és a vesztett háborúért Németország területi veszteségein kívül óriási hadisarcot is fizetett. Előbb a szocdem Ebert, majd halála után Hindenburg lett az elnök.
Megindult Németország fasizálódása, mely Hitler őrült politikája útján a II. világháborúba sodorta Németországot. A fasizmus térhódítása 1932-ben a nagy gazdasági válság idején indult meg, mikor 8 millió munkanélküli volt német földön. A szocialista forradalmi követeléseket a fasizmus útvesztőjébe irányították.
Németország az első világháborúban elvesztette gyarmatait, Elszász-Lotharingiát, valamint Sziléziát, Danzigot, a saar szénmedencét, a második világháború után pedig kettéválik a Német Demokratikus Köztársaságra és a Német Szövetségi Köztársaságra. Az előbbi a szocializmus útján halad, az utóbbi pedig kapitalista gazdálkodást folytat.
A Német Demokratikus Köztársaság
Területe: 107.173 km2
Lakossága: 17,313.735 fő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése