Marokkó I/3

KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)
Casablanca utcáit járjuk
 

A kis utcák agyonzsúfolt, tarkabarka boltjaival, zajos emberforgatagukkal, a hatalmas autó- és motorkerékpár-forgalommal, mely felett ott őrködnek az egzotikus pálmafák: lenyűgöző hatásúak.

Egy kis oázis a rekkenő hőségben! Fegyelmezetten várják az autóbuszt a pálmafák árnyékában az igazhitűek.

Megállunk egy pillanatra a csalogatóan hűvös vízbe merítkezett modern szobrok előtt, de kissé odébb egy szökőkút Strauss-keringőt játszik, és andalúz muzsikával szórakoztatja a turistákat.

Legalább 30 °C-t mutat a hőmérő higanyszála! Igaz, hogy nem csadorba vannak öltözve a türelmesen várakozó muszlim hölgyek (mint ahogy például Iránban voltak), de ugyancsak nyakig be vannak burkolva. Csak az egyik fordult el a gépem lencséje elől - szóról szóra megtartotta a Korán törvényét annak szellemében. 

Az egyik városi parkban leülünk kicsit a padra, nézzük a forgalmat és a pálmafák tövében élvezzük az egzotikus Marokkót. Egyre-másra jönnek a gyümölcsárusok. Leginkább narancsot hoznak és klementint, ami hasonlít a mandarinhoz. A datolyát fürtökben árulják. Ha rápillantunk ezekre az óriási leveses szemekre, össze is fut a szánkban a nyál, de többnyire ellenálltunk a vásárlás csábításának. Nemcsak azért, mert a legyek miriádjait itt sem lehet távoltartani az édes terményektől, de ennek a pompás gyümölcsnek a ragacsos felületén a por és minden létező tisztátalanság is megtapad, ami a levegőben lebeg! Mindez pedig számos enterális betegségnek a forrása lehet. Itt messzi idegenben pedig erre különösen vigyázni kell.

Anfában vagyunk, a fényűző villákkal beépült városnegyedben. Helyén már a föníciaiak idején is település állt, amit Anfának neveztek akkoriban. Itt rakták le a mai Casablanca alapjait.

Már annak idején is élénk kereskedést folytató település volt és a tengeri kalózkodást sem vetette meg, amint ez az ókor és középkor kikötővárosainak jó modorához amúgy is hozzátartozott. Lakosai kereskedtek, kuporgatták a garasokat, amelyektől aztán időnként a portyázó hegyilakó törzsek szabadították meg őket.

Talán még két dolgot el kell mondanom, mielőtt elhagyjuk ezt a szép nagyvárost. Nevezetesen, hogy a helységet a történelme folyamán egy ízben sújtotta erős földrengés, valamint a régi időkben több járvány is dúlt a városban, így például 1911-12 években 10 ezer embert pusztított el a pestis. A másik fontos momentum egy történelmi esemény: 1943. januárjában itt zajlott az a konferencia Roosvelt és Churchill részvételével, amikor elhatározták a partraszállást a II. világháborúban.

 

 Szállodánkban már vár a hosszú járkálás után jól megérdemelt étkezés...