Rémtettek I.

Ó, mennyiféleképpen gyötörhet ember embert! (Van-e rá jogalapja?) Néhány "nagy" feledhetetlen a történelem által is számon tartott kínzásról emlékezünk meg ezúttal (kivégzésekről, a diktatúra és a koncentrációs táborok kínzásairól) - a teljesség igénye nélkül a szerző képei és jegyzetei segítségével. Ha az ország, város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.

Kína 

.

.

.

Amint hallottuk, a Mennyei Béke tere nem is volt olyan békességes. Sok mindent látott ez a közterület meg a jellegzetesen szép, nagyszerű sátortetős kínai épületek, ugyanis már annak idején is itt történt a hadifoglyok felvonultatása, a vétkes hivatalnokok nyilvános megpálcázása (nem is rossz ötlet), de olykor a kivégzések is.

.

.

.

Vietnam

.

.

.

A francia kultúra átplántálásának egyik gyöngyszeme a nyaktiló, amit Párizsból hoztak ide a felkelők kivégzésére és példa statuálására. 1930-ban az egyik francia kaucsukültetvényen, ahol a gyarmatosítók a munkásaikkal teljesen úgy bántak, mintha használati tárgyaik lettek volna (és erről számos leírás olvasható), sztrájkba léptek. Egy ezt ábrázoló kép örökíti meg a történetet.

.

.

.

Marokkó 

.

.

.

A medina szíve a Jemaa el Fna, ez a szabálytalan alakú, hozzávetőlegesen 150x100 méteres tér, mely az egész város központja. Anno ez volt a holtak tere, ide akasztották ki a szultán parancsára a kivégzett bűnözők és lázadók levágott fejét. Ma már maga a tarka közterület semmivel sem emlékeztet különös nevére, hanem zavartalanul éli naponta megújuló zsivajgó életét.

.

.

.

Törökország 

.

.

.

Akit jószerencséje Isztambulba hoz, a szultán palotáját, a Topkapit feltétlenül meg kell látogatnia. A palotarendszer építését 1453-ban kezdte el II. Mehmet. A palota területe nagyobb, mint a vatikáni államé, épületrendszere bonyolult labirintus kisebb-nagyobb palotákkal, pavilonokkal, kertekkel, teraszokkal és folyosókkal. Három úgynevezett udvaron kell keresztülmennünk, míg a palota fontos részeihez: a trónterembe, a kincstárba, a könyvtárba és a hárembe jutunk. Ez utolsó részbe az idegen kizárólag akkor léphetett be, ha a szultántól személyesen engedélyt kapott - másként halállal lakolt. A palota területén a szultánt kivéve mindenki csak gyalogosan közlekedhetett. A második kapu közelében van a halálkút, mely vizében a hóhér lemosta a véres szerszámait. Itt voltak a kivégzések! Ennek láttán ki is mert volna engedély nélkül a harmadik udvarba lépni?

.

.

.

London 

.

.

.

A londoni Tower nemcsak a city, hanem az egész főváros egyik legérdekesebb és legvéresebb múltú építménye. Talán a leghírhedtebb bűntény VIII. Henrik király két feleségének a kivégzése volt a Towerben. Boleyn Annát 1532-ben, Catherine Howardot pedig 10 évvel később végeztette ki a kegyetlen király. És milyen kegyes volt Boleyn Annához, amikor teljesítette azt a kívánságát, hogy ne bárddal, hanem karddal végezzék ki, mert finom nyakához nem illő a durva bárd! Finom pengéjű kardot hozatott tehát a kivégzéshez Franciaországból a páratlanul jószívű gyilkos férj. A Tower Hillen összesen 75 elítéltnek - valamilyen országos főembernek, királyok vagy királynők - hullott porba a feje, de 1941-ben itt raboskodott Rudolf Hess, a nácivezér, Hitler helyettese is.

.

.

.

Kambodzsa 

.

.

.

 Most pedig vessünk egy pillantást azon rémségekre, melyeket Pol Poték, a vörös khmerek elkövettek a kambodzsai nép ellen, miközben a lakosság nagy részét meggyilkolták! Egy volt középiskolába megyünk, ahol a rémtettekkel szembesülhetünk, az épületet ugyanis börtönné alakították át, az osztálytermeket pedig kínzókamrákká. Csak ebben az épületben 17 ezer embert kínoztak halálra - elsősorban értelmiségieket, orvosokat, mérnököket, tanárokat. Pol Pot úgy gondolta, hogy ezek mind a rendszer ellenségei. Az ország minden részében folyt a gyilkolás! 3317 ezer embert öltek meg, 200 ezer gyermek maradt árván. Egy 8 tagú családban legkevesebb 2 személy áldozat lett.

.

.

.

Peru 

.

.

.

Néhány poros pálma és némi csenevész pázsit mellett elhaladva fehérre festett épülethez érkezünk. Kívülről semmi sem árulja el, hogy az Alkirályság leghatalmasabb szervezetének, a Szent Inkvizíciónak a háza előtt állunk.
Évszázadok során rettegés övezte ezt az épületet, még maga az alkirály sem merte félelem nélkül átlépni e ház küszöbét - meséli vezetőnk. Emberek százezreinek a sorsáról döntöttek itt. És sok ezer ember sínylődött a föld alatti kazamatákban. Az ítélőterem sarkában egy életnagyságú Krisztus-szobor állt, ennek fejbólintása döntötte el a halálos ítéletet. Azt persze nem tudták a babonás peruiak, hogy a bíróság egy ügyes szerkezettel észrevétlenül mozgatta a háttérben a gipszből való alkotást.

.

.

.

Párizs 

.

.

.

Az ókori asszír uralkodót Byron versbe foglalja, a festő pedig a zsarnok életének utolsó jelenetét ábrázolja, amikor halála előtt, amikor már egész háza égett, leölette szeretőit. Szenvtelen arccal nézi végig a mészárlást: ha már neki vesznie kell, a javai senki másé ne legyenek.

.

.

.

Perzsia 

.

.

.

...Moszadik bukását követően a sah egyre diktatórikusabban uralkodott. Amerika és a britek segítségével ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a szabadságjogokat. Autokratikus uralma - melynek része volt a szisztematikus kínzás és más emberi jogi sérelmek is - végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollt és rezsimjének megdöntéséhez vezetett. A sah ennél kisebb csizmában menekült! Talán ezt jelképezi palotája előtt ez a hatalmas szobor...

.

.

.

Albánia 

.

.

.

A sötét kazamatákban helyezkedett el a zord börtön, amely 1927 és 1967 között működött - Enver Hodzsa alatt különösen nagy létszámmal.  Az erődben hatalmas terménytároló és adminisztrációs épületek is létesültek, hiszen a környéket ugyancsak kemény adóval zsigerelte Ali Pasa várúr. De mi lett Ali Pasa sorsa? Az önálló kalózkodást a szultán nem jó szemmel nézte, hadat küldött ellene, de nem tudták bevenni a várat. Végül szabad elvonulást igért a kéjúrnak, és rászedték, majd fejét vették a 82 éves vezérnek, és azt elküdték a szultánnak ajándékba.

.

.

.

Dél-Afrikai Köztársaság 

.

.

.

1652-ben Riebeek holland kapitány fedezte fel a mai Fokvárost, majd megkezdődött a holland bevándorlás. Fokföld népességét a XIX. század elején mintegy 26 ezer fehér, több mint 30 ezer az angol gyarmatokról idehurcolt fekete rabszolga és 20 ezer bennszülött alkotta. Nos, a holland gyarmatosítók voltak a búrok! 150 esztendős holland uralom után jöttek az angolok, akik 1820-ban ezernyi emigránst telepítettek ide. Számos szobor emlékeztet a kegyetlen angol-búr háborúkra. Arra példaként, hogy ez milyen kegyetlenül zajlott csupán egyetlen esetet, történetet említek.
1899-ben az angolok közel fél millió katonát küldtek Dél-Afrikába a mintegy 60 ezer harcossal rendelkező búrok ellen. A csapatok a Brit Birodalom különböző részeiből érkeztek, így többek között a távoli Kanadából és Ausztráliából is. Amikor 1900-ban legyőzték a búrokat, sorra felégették a búrok farmjait, az asszonyokat és a gyerekeket pedig összeterelték és koncentrációs táborokba zárták. Persze ez a családjukat vesztett búr férfiakat még fanatikusabb ellenállásra késztette. A képen egy búr harcos szobrát láthatjuk.
De milyen volt a koncentrációs táborokban az élet? Csaknem 150 ezer asszony és gyerek sínylődött ezeken a helyeken embertelen körülmények között. A halál ezresével szedte az áldozatait.
A koncentrációs táborokban átélt borzalmakról az angolok brutalitásáról sok család máig őrzi a szörnyű emlékeket. Volt olyan tábor, ahol az őrök gombával etették meg a foglyokat, hogy megszabaduljanak tőlük. Máskor apróra vágott, apróra zúzott üveget kevertek a foglyok ételébe. 26 ezren haltak meg ezekben a szörnyű koncentrációs táborokban! MEMENTO! Íme egy emléktábla a szörnyű gaztettek emlékezetére!"

.

.

.

Németország 

.

.

.

Sötét este volt, mikor Weimar felé utazva több tíz kilométeres távolságból egy világítótornyot mutatott vezetőnk. Nem messze a német szellemi élet központjától e hatalmas objektum a II. világháború barbarizmusának mementója! Elmentünk tehát megnézni a Weimartól nem messze fekvő dachaui haláltábort. Dachau egyébiránt egy iparvároska az egészségtelen mocsárvidéken. Persze a táborhoz, mely jóval kívül fekszik a városkán csak egy egyvágányú sín vezetett. Amit itt láttam, azt nem lehet leírni... Az egyik kollégám, akinek egész rokonsága itt halt meg, s ő maga is hosszabb időt töltött a táborban, sírógörcsöt kapott. Az itteni szenvedéseket annyian leírták már! De talán nem elégszer... Csak az itt látottakat fogom röviden felsorolni.
A múzeumban több ezer pár gyermekcipő, barna-fekete-szőke ősz matrónahajjal kevert haj mázsaszám, a legnagyobb precizitással épült krematórium, majd egy helyiség, ahol a legnagyobb gondossággal és pontossággal nyúzták meg az emberi hullákat, hogy bőrükből lámpaernyőket és könyvtáblákat készítsenek. Láttunk is ilyen emberbőrből készült és különböző figurák rátetoválása útján díszített lámpaernyőket és díszes könyvtáblákat: a műveltség szimbóluma barbár kötésben. Volt egy helyiség, ahol a magasságmérés ürügyével lőtték agyon a foglyokat a mérce mögül, majd mindjárt egy sínpáron futó csillében el is szállították a krematóriumba. A vezetőnk azt mondta, hogy ezt a módszert csak eleinte alkalmazták, mert később már nagyon lassúnak bizonyult, és tömegesebb kivégzési technikákra tértek át. Szomorú szívvel néztük meg az egyik barakk hosszú folyosójáról kétoldalt nyíló kínzócellákat is, melyek egyszerű, de drasztikus kínzóeszközeivel a középkorra emlékeztettek.
Az áldozatok emlékére felállított hatalmas emlékmű előtt minden érdekelt állam szobrot emeltetett, a toronyban pedig egy soha nem látott nagyságú harang van. Az éjszakánként kivilágított, monumentális építménytől nem messze sírok és az azokat jelképező emléktáblácskák ezrei, tízezrei, mint a modern barbarizmus jóvátehetetlen, gyászos emlékei...
A dachaui haláltábort elhagyva szokatlanul csendes volt a társaság. Politikai állásfoglalástól és vallási meggyőződéstől függetlenül mindenkire nagy hatással voltak a látottak, és ezek eredményezték a gyászos, nyomott hangulatot.