Lapunk előbbi
számaiban olvashattuk, hogy a szarvasmarhák csülökbetegsége
egyike a szarvasmarha leggyakoribb és legtöbb gazdasági
veszteségeket okozó bántalmának. A juhok csülökbetegségeinek
kóroktana és lefolyása nagyon hasonlít a szarvasmarha azonos
csülökbetegségeihez, van azonban néhány olyan
szarvasmarha-csülökbetegség, amely a juhon egyáltalán nem fordul
elő, más betegségek azonban juhokon olykor tömegesen
állománybetegségként jelentkeznek és nagyon súlyos gazdasági
veszteséget okoznak.
A juhok
csülökbetegségeit számos szakember az egyik legelterjedtebb
juhbetegségnek tartja, mely mint olvashattuk súlyos gazdasági
veszteséggel jár. A bántalom kialakulásában a megfelelő
csülökápolás elhanyagolása mellett mindenekelőtt a kedvezőtlen
higiéniai, tartási és takarmányozási körülmények játszanak
szerepet, számos esetben azonban a juhok varas szájfájását
előidéző vírus tehető felelőssé a kóros elváltozás
kialakulásában. Ezúttal is a bántalom megelőzése, a mielőbbi
felismerése és megfelelő orvoslása a legfontosabb feladat.
Mivelhogy pedig nem
sok olyan állatbetegség van, melynek megelőzésében,
gyógyításában (pl. juhok büdös sántasága stb.) a gazda
(juhász) szakszerű beavatkozása olyan fontos és eredményes,
mondhatnám nélkülözhetetlen lehet, a továbbiakban a juhok
csülökbetegségeit, tüneteit, megelőzését és orvoslását
részletesebben is elmondjuk.
A RENDELLENES
CSÜLÖKALAKULÁS
A rendellenes
csülökalakulás juhokban is jelentős szerepet játszik a
csülökbetegségek kialakulásában. A juhászatok többségében
rendszeresen legeltetik, jártatják a tenyészállatokat, így a
csülökszaru növekedése és kopása általában egyensúlyban van.
A mozgás következtében a csülök-mechanizmus szabályos, a
csülökirha vérellátása jó. A téli istállózás idején
azonban, különösen a mélyalmos hodályokban a csülökszaru a
hiányos kopások miatt túlnő. Hasonló a helyzet a homokos talajú
legelőkön is.
A juh rendellenes
csülökalakulásának gyakoribb formái a túlnőtt, a meredek és a
csavarodott csülök.
A kóros
szarutúlnövés mindegyik formája megváltoztatja az ujjtengely
állását, emiatt a sarokvánkosok fokozottan terhelődnek, ami
főleg kemény, köves talajon irhazúzódásra vezet. A túlnőtt
szaru rései között trágya- és talajrészek halmozódnak fel, ami
gennyes folyamatok kialakulásával járhat.
Évente legalább
egyszer szükséges a csülökszaru ellenőrzése és szabályozása.
A RENDELLENES
CSÜLÖK KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSA
1. Túlnőtt
csülökről akkor beszélünk, amikor a hegyfal és az oldalfalak
szaruja túlnő, az utóbbiak egymás felé fordulnak, és idővel a
talp közepén találkoznak egymással.
2. Amikor a szarufal
valamennyi része csaknem egyenletes mértékben túlnő, akkor
alakul ki a meredek csülök. Ilyenkor, ahogy a szarufal növekszik,
azzal arányosan a talp is mind mélyebbre kerül.
3. Ha a hegyfal
szaruja nagymértékben túlnő, az oldalfal a talp alá fordul, majd
a csülök dugóhúzószerűen megcsavarodik, és kialakul a
csavarodott csülök. A csülkök ollószerűen keresztezik egymást.
A CSÜLÖKSZARU
SZABÁLYOZÁSA
A csülökszaru
szabályozása egyszerű feladat, ami különlegesen képzett
szakembert nem igényel. Az ügyes és lelkiismeretes juhász ezt
maga szokta elvégezni. az a szokás, hogy amint a juhász észreveszi
a sántító juhot, annak csülkét átvizsgálja, és ha szükséges
egy csípőfogó és szaruszaggató segítségével elvégzi a szaru
szabályozását is. Tapasztalataim szerint a juhászok többsége
szarufaragó bicskát használ a szaru szabályozásához. A szaru
megfaragása könnyen elvégezhető, ugyanis a szaru a juhoknál
viszonylag vékony és puha, könnyedén faragható.
A szaru faragásakor
arra kell ügyelni, hogy a hegyfal szaruját – amit kevésbé
terhel az állat – fokozottabban, az oldal- és sarokfalat azonban
mérsékeltebben kell megrövidíteni.
MILYEN GAZDASÁGI
VESZTESÉGGEL JÁR A CSÜLÖKBETEGSÉG?
1. A csülkök
hosszas és fájdalmas elváltozásai az állatokat a járásban és
a táplálkozásban gátolják, következésképpen a beteg állatok
testtömeg-gyarapodása csökken, az exportbárányok húsminősége
pedig romlik. A beteg állatok testsúlya mintegy 10%-kal kisebb,
mint az egészséges egyedeké.
2. Csökken a
termelt gyapjú minősége.
3. Mintegy
20-25%-kal kevesebb tejet termel az állat.
4. Kisebb
testsúllyal születnek a bárányok.
5. Az anyák késve
vagy egyáltalán nem üzekednek.
6. Súlyosabb
esetekben akár nagyobb számú elhullással is számolni kell.
7. Romlik az állatok
ellenálló képessége más kórokozókkal szemben.
8. Többnyire
állománybetegségről van szó, és egyidejűleg nagyszámú
állatot kell gyógykezelni, ami elhanyagoltabb esetekben már
komplikáltabb, és esetleg drága gyógyszerek felhasználását is
igénylő feladat, ami ily módon is csökkenti a juhászat
gazdaságosságát.
A juhokon gyakorlati
nézőpontból a következő csülökbetegségek a legjelentősebbek:
a körömcső gennyes gyulladása, a csülökirha gyulladása, a
panaritium (ún. büdös sántaság), és bár jelenleg mentes az
országunk, szót ejtünk azokról a csülökelváltozásokról i,
melyeket egy vírusbetegség, a ragadós száj- és körömfájás
idéz elő.
Miután pedig nem
egyszer egy vírus okozta bántalom, a hazánkban sem ismeretlen ún.
varas szájfájás okozója is előidézheti a csülökbetegséget
juhok esetében, ennek a betgségnek az ismertetése sem maradhat el
a csülökbetegségek tárgyalásakor.
A KÖRÖMCSŐ
GENNYES GYULLADÁSA
A betegség a téli,
tavaszi hónapokban gyakori, és akár a juhállomány 10-15
százalékára is kiterjedhet.
MI OKOZZA?
A körömcső
gyulladását előidézhetik mechanikai traumák, így akár a
durvaszárú takarmányrészek, de a gyulladás minden esetben
bekövetkezhet, ha a kivezető cső (nyílás) bárminő okból
elzáródik.
A kivezető nyílást
pedig elzárhatják a sár, az alomrészek vagy akár a körömcső
beszáradt váladéka is. Ilyenkor a pangó váladékba behatoló és
ott elszaporodó gennykeltő baktériumok váltják ki a gennyes
gyulladásos folyamatot.
Mindazonáltal a
bántalmat elsődlegesen is előidézhetik a nyílt sérüléseken
behatoló baktériumok. A váladékpangás miatt a duzzanat
növekedik, és a gyulladás átterjedhet a szomszédos szövetekre
is, ami megterhelési sántasággal jár.
TÜNETEK
A pártaízület
dorzális (=a vízszintes sík felett helyeződő) felületén
körülírt, a környezeténél melegebb, fájdalmas és
tésztatapintatú duzzanat található. A körömcső kivezető
nyílása környékén a szőr kihull, az ürülő gennyes váladék
a bőrt szennyezi, a tájék szőrzete csapzottá válik.
Amint arról már
szó esett, ha a kivezető nyílás elzáródik, a váladék nem tud
kiürülni, a duzzanat növekedik, és a gyulladás átterjedhet a
szomszédos szövetekre is.
A helyi folyamat
súlyosságával arányos fokú megterhelési típusú sántaság
(=amikor a beteg lábbal tett lépés hosszabb, mint az ellenkező
oldali) lép fel. A betegségre először csupán a sántaság hívja
fel a figyelmet.
Tömeges
megbetegedés esetén, ha idejében nem történik meg a
gyógykezelés, súlyos szövődmények alakulhatnak ki.
GYÓGYKEZELÉS
Ha a lábvég alapos
vizsgálata után időben történik meg a szakszerű gyógykezelés,
a bántalom jól gyógyul.
1. A körömcső
nyílásában levő dugót eltávolítjuk.
2. A váladékot
kinyomjuk.
3. Az üreget
valamilyen baktériumellenes szerrel (Iosan, Betadine, Ritosept,
Sterogenol stb.) ecseteljük vagy átfecskendezzük.
4. Súlyosabb
esetben műtéti kezelést kell végezni. Ennek lényege, hogy a
kivezető nyílást körülmetsszük, majd a körömcsövet
kipreparáljuk és eltávolítjuk, a sebet csomós varrattal zárjuk
és kötéssel védjük.
Ha az operált
állatokat száraz puha almon tartjuk, azok gyorsan, 5-7 nap alatt
maradéktalanul meggyógyulnak.
A JUHOK
CSÜLÖKIRHA-GYULLADÁSA
A juhokon a
csülökirha-gyulladás két formája fordul elő:
1. A külső
mechanikai traumák által okozott heveny aszeptikus (=fertőző
kórokozóktól mentes) irhagyulladás.
2. Az átható
sérüléseken keresztül vagy limfogén (=a nyirokrendszer útján
terjedő), olykor hematogén (=a véráram útján terjedő) úton az
irhába kerülő gennykeltő baktériumok által előidézett gennyes
irhagyulladás.
A HEVENY
ASZEPTIKUS IRHAGYULLADÁS
Az olykor súlyos
sántasággal járó bántalom leggyakoribb előidéző okozója a
köves, kavicsos legelő vagy a szikes agyagos talaj.
A hodályhoz vezető
út esőtől feláztatott, szikes talaját az állatok jártatásuk
során erősen felvágják, egyenetlenné teszik, majd a nyári tűző
nap és a szél gyorsan kiszárítja, és ezáltal az olyanná válik,
mintha éles kővel borították volna. Hasonló módon válhat
egyenetlenné télen a fagyos, jeges út.
A legelő és az
utak egyenetlensége súlyos zúzódást idézhet elő a talp
irhájában, amely azután savósan-sejtesen beszűrődik. A zúzódás
és a gyulladás függ a talp szarujának vastagságától és
rugalmasságától, valamint a ráható erő nagyságától, az állat
súlyától, a mozgás gyorsaságától stb.
A talp szaruja
nagymértékben felpuhulhat a nedves lúgos kémhatású almon, vagy
az eső utáni sáros úton és legelőn. Olykor a juhállomány
15-20 százaléka is megbetegedhet.
Fokozottan
hajlamosító tényezőként szerepelhet a rendellenesen túlnőtt
csülökszaru is, melynek következtében a sarokvánkos fokozottan
terhelődik. A talaj egyenetlensége elsősorban a sarokvánkosok
zúzódását idézi elő.
TÜNETEK
A betegség
legjellemzőbb és legfeltűnőbb tünete a sántaság, mely típusa
attól függ, hogy egy vagy több végtag csülökirhájában
keletkezett-e a zúzódás. Ennek megfelelően enyhébb-súlyosabb
megterheléses típusú sántaság vagy éppenséggel kötött mozgás
figyelhető meg.
A beteg állatok nem
szívesen állnak, nehezen járnak, a nyájtól elmaradnak, sokat
fekszenek, az étvágyuk is csökken.
Eleinte alapos
vizsgálat során sem lehet a csülkökön kóros elváltozást
találni, amikor azonban a talpszarut megnyomjuk, az állat fájdalmat
jelez. Néhány nap elteltével azonban a talp szarujában véres
beivódás keletkezhet. A juhászok ezt a bántalmat többnyire
„talpsántaságnak” nevezik.
GYÓGYKEZELÉS
Ha a beteg állatot
pihentetjük, puha száraz almon tartjuk, a heveny aszeptikus
irhagyulladás többnyire 6-8 nap alatt különösebb kezelés nélkül
meggyógyul.
MEGELŐZÉS
A betegség
megelőzhető a tartási körülmények javításával (száraz
alom), valamint a legelők és utak megfelelő karbantartásával, de
nagyon fontos a rendszeres csülökápolás.
A CSÜLÖKIRHA
GENNYES GYULLADÁSA
A bántalom akkor
keletkezik, amikor átható sérüléseken keresztül vagy akár
limfogén, akár hematogén úton az irhába gennykeltő baktériumok
kerülnek.
Az esőzések miatt
vagy a trágyától felpuhult talpszaru kevésbé ellenálló, ezért
éles kő, tüske, tarló könnyen és gyakran szúrja át a talp
szaruját és sérti meg a talp irháját, és átható sérülés
keletkezik. E sérülések során különféle kórokozó baktériumok
juthatnak be a folytonossághiányon az irhába.
A behatoló
kórokozók számától, virulenciájától (=fertőzőképesség,
támadókészség), fajtájától és az állat ellenálló
képességétől függően a talp irhájában enyhébb vagy súlyosabb
gyulladás fejlődik ki.
TÜNETEK
1. Amennyiben csupán
az egyik elülső vagy hátulsó végtag sérül, ennek megfelelően
azonnal megterhelési típusú sántaság alakul ki. A juhászok
egyes vidékeken „szegsántaságnak” nevezik az ilyen állatokat.
A mozgászavart
ilyenkor az elsődleges sebfájdalom okozza, majd egy-két nap múlva
kifejlődik a gennyes gyulladás és a sántaság súlyosbodik.
2. Ha egyszerre több
végtag sérül, ún. kötött mozgás alakul ki.
3. A beteg állat
étvágytalan, az általános hőmérséklete 1-2°C-kal emelkedik.
Tudni kell, hogy a végbélben mért normális hőmérséklet juhok
esetében 38,5-40°C, a bárányoké 39,5-40,2°C.
4. Ha a talpat
alaposan megnézzük, azon kisebb-nagyobb sérülés látható,
körülötte pedig nyomásra az állat fájdalmat jelez.
5. Olykor a nyíláson
át gennyes váladék ürül. Többször a nyílás a szaru
rugalmasságánál fogva összezáródik, és az irhában tályog
alakul ki, melynek tartalma csak a szaru adott részének az
eltávolítása után tud kiürülni.
6. Meglehetősen
gyakran előfordul, hogy a gennyes gyulladás a pártaszél felé
tovaterjed, ami elválásra valamint feltörésre vezet.
7. A rossz
kondíciójú, gyenge ellenálló képességű állatokban a gennyes
irhagyulladás általánossá válik, és nem csak a sántaság,
hanem a beteg általános állapota is tovább súlyosbodik.
GYÓGYKEZELÉS
A gennykeltő
baktériumokat kell mielőbb eltávolítani,ezért úgy helyileg,
mint parenterálisan (injekció formájában) antibiotikumot adunk.
A gennyes váladék
kiürüléséhez a szaru folytonossági hiányát megnagyobbítjuk,
ha szükséges a gyulladásos irhát fedő szarut eltávolítjuk.
Ha az irha
nagymértékben beszűrődött és vérzékeny, két-három napon
keresztül fertőtlenítő párakötést alkalmazunk, és csak utána
helyezzük fel a hintőporost védőkötést. A párakötést úgy
készítjük el, hogy a nedves vattaréteget vízhatlan anyaggal,
műanyag fóliával vesszük körül. A rögzítéshez mullpólyát
használunk. Alapvető szabály, hogy a beteget minél előbb
kezelésbe kell venni, az előbb elmondottak szerint.
A témát folytatjuk
a panaritium (büdös sántaság) ismertetésével.
(A cikk megejelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. decemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése