Olalszország (I) 3.

BARANGOLÁS ITÁLIÁBAN 1988-BAN I. RÉSZ
A nemes Verona

Veronába utazunk, mely Észak-Olaszország legvonzóbb városa. Sok operarajongó a nyári ünnepi játékok megtekintésére jön ide. A városnak különös légköre, egyéniisége van. Sokan megnézik a házat, ahol a világhírű Rómeó és Júlia szerencsétlen szerelme szövődött és bontakozott.

Nagyon attraktív a régi város, vár középkori hangulata. A körös-körül fonódó, lőréses vöröstégla falak, várfalak, a X-XIII. századbeli bástyák, cakkos pártájú, szögletes tornyok, melyek még visszhangozzák a Montecchik és Capuletek dulakodásának a zaját.

Kitűnő stratégák voltak a Scaligerek: a forgalom jól kiválasztott kulcspontjain helyezték el erődítményeiket, melyekkel kezükben tarthatták a kereskedelmet és a vámokat. A folyó medre itt sekélyebb, vízszegény időszakokban szélesen feltárja a kavicsos medrét. Évszázadokon át erre bonyolódott le a Brenner felől a forgalom. Átmegyünk a sebes sodrású Adige folyó hídján.

Az aréna nemcsak a legrégebbről maradt és legépebb római amfiteátrum, műemlék, hanem a város életének központja, ma is lüktető szíve. A hatalmas (állva 80 ezer embert is befogadó) antik körszínház kékes és vöröses márványkőből épült homlokzatáról lepusztult a burkolat, de annál sértetlenebb a nézőtér, melyet ma is használnak előadásokra, összejövetelekre. Az ünnepi játékokra a világ minden részéből özönlenek a vendégek.

Az itáliai nap hevétől aranybarnára, rozsdavörösre égett patinás házak, falán freskók, díszítőelemek láthatók, melyek még a régi időkből származnak.

Az utcák, terek sajátos festői hatása, sok hangulatos kereszteződés, az olykor szűk, kanyargós utcák a középkor hatását idézik.

Az Adigén átvezető Ponte Navi hídjának végén álló S. Fermo Maggiore temploma ugyancsak a középkor hangulatába ragad. Sok része még román stílusú. XIV. századbeli freskók maradványai mellett egy fába faragott feltámadás is a középkort idézi. Megnéztük a XI. századi altemplomot is.

Elmegyünk Olaszország leghangulatosabb terére, a Piazza Elbére. Tarka színáradat, zsivajgó élet fogad. Hosszú, keskeny, középen szélesedő tér, jellegzetes olasz zöldség- és gyümölcspiac.

A számtalan árusító bódé felett a napszítta ernyők olyan szorosan nyomulnak egymáshoz, hogy egy-egy emeleti balkonról nézve a tér talaját nem is látjuk.

A közterület közepén a Tribuna, ennek a négy oszloppal tartott baldachinja alatt hirdették a törvényeket.

A Piazza dei Signori három oldalát XII-XIV. században épült vaskos falú, tömör, gótikus épületek szegélyezik.

Egyik oldalát a Scaligerik középkori palotája zárja le, mely ma kormányzósági épület.

A nagy kockakövekkel kirakott tér közepén töpreng Dante karakterisztikus, fehér márványszobra. (Zacconi alkotása, 1865.) Mennyire idevaló ez a szobor, a teret övező, gótikus paloták komor falai közé! Hiszen ezekben az épületekben élt a költő, még áll a kandalló, melynek vöröses fényénél kovácsolta stanuáit. E termekben gyűlt össze esténként a Grande szűkebb udvari népe, hogy megtárgyalja a politikai eseményeket, Verona és a szomszédos városok nevezetesebb nemeseinek, uzsorásainak viselt dolgait. A császárpárti ghibellinek politikáját és az érdekes napi pletykákat. Nyilván részben ilyen beszélgetésekből formálódott az Isteni Színjáték három színtere a kor nevezetességeivel.

Az ötvenéves osztrák uralom (1813-1866) csak a hírhedt észak-olaszországi várnégyszög egyik erősségének szerepét juttatta a városnak - vaskos körfalai és citadellái emlékeztetnek erre az időre.

Verona forgalmi jelentősége a vasúthálózat kiépítésével megnőtt. Ma is egyik legfontosabb út- és vasúti csomópont. Élénk könnyű- és élelmiszeripari város.

Megőrizte kulturális arculatát is: az egyik legtöbbet zenélő és éneklő olasz város. A Cantori Veronesi karegyüttese Európa-hírű. A 220 ezer lakosú településneki régi központi része még teljesen megőrizte középkori arculatát. Az elmúlt háború sok pusztítását helyreállították - amint ez a diadalkapu is bizonyítja.