BARANGOLÁS ITÁLIÁBAN 1988-BAN I. RÉSZ
A főtéren vagyunk
A Santa Croce templomot 1860 körül zöld-fehér márványkockákkal burkolták, bár nem olyan túldíszítve, mint a Dóm homlokzatát. A 149 méter hosszú és 17 méter magas csúcsíves templomot a középkori városban nagy szerepet játszó ferencesek emelték 1926-ban Arnolfo di Cambioval. A szegény szerzet a hatalmas építkezéshez úgy gyűjtötte össze az anyagiakat, hogy a templom belsejében sírhelyet juttatott az adományozó családoknak. Így a templom már hagyományainál fogva is temetkezőhely szerepét töltötte be. A padlóján sírköveken lépdelünk. A szentélyen kívül tíz kápolna nyílik, ezek rejtik a templom legfőbb kincseit Giotto és a trecentomestereinek freskóit. Akár órákat is el lehetett volna tölteni a nagyszerű alkotásokat élvezve, de úgy is mondhatnám, bámulva.
Ez a Piazza Della Signoria - azaz a főtéren vagyunk. A városházára, a Palazzo Vecchióra igyekszünk.
És íme büszkén uralkodik a tér felett a Palazzo Vecchio. A dacos épület valósággal kővé vált szimbóluma a középkori olasz városok alkotó, munkás, egyben harcias szellemének, az új társadalmi rend kohójának. A nagyszerű palota 1298-1305 között épült. Dante még a város vezetői közé tartozott, amikor a munkálatokat beindították, de befejezése idején már száműzetésben volt. A város erejéről beszélnek durván faragott kőtömbjei, melyekből magas, zárt falat emeltek. A vaskos kövek közt szerényen bújnak meg az egyébként nagyméretű, gótikus, páros ablakok. Sokágú, büszke koronaként zárja e falakat a gyilokjáróként előreugró felső emelt párkánya, tetején lőrésekkel. A monumetális tömbből karcsún és mégis erőteljesen nő ki a tudatos aszimmetriával elhelyezett 94 méter magas bástyatorony, tetején hatalmas nyitott loggiával.
A főbejárat előtt állott Michelangelo Dávidja, mintha a város mesterét óvná harcra készen, ellenfelét nyugodtan felmérő pillantásával. A féltett eredetit az Accademiában gondosan őrzik, a látott mű hű másolat.
A tér másik ékessége a Loggia dei Lanzi. 1356-ban építették. Négy emeletnyi gótikus csarnok. Ünnepélyeken itt helyezkedtek el a város vezetői.
Az akkori divat szerint nyúlánk pilléreken nyugvó óriási árkádja köríves.
A Dómhoz érünk, mely nyolcszögű kupolájának gigászi tömbje már a reneszánsz építészet határköve. Alapjának lerakását 1296-ban Dante még láthatta, de csak halála után, 1357-ben jutott tető alá a hatalmas vállalkozás. Az olasz városok vetélkedtek a világ legnagyobb templomának megépítésére. E vetélkedésben Firenze is részt vett. A katedrális 170 méter hosszú, a kereszthajónál 104 méter széles. A kereszthajók és a szentély félkör alakú kiszögellései a közéjük ékelt sekrestyékkel tulajdonképpen óriásira méretezett körkápolnás rendszert képeznek. Gótikus alkotás, de teljesen olasz jellegű nagy zárt falakkal, melyeket fehér berakásos márványlapokkal burkoltak. A kupola építője monumentális és művészi építményt hozott létre. A kupola magassága 91 méter, a lanternával együtt 107. Aládúcolás nélkül vállalta az építője, Brunelleschi mester a kettős kupola felhúzását égetett agyag csövekből. odabent Bruneschi és Giotto szobra áll. A dóm Giotto rajzainak felhasználásával épült.
Mellette Giotto harangtornya.
Michelangelo aggkori műve a négyalakos Piéta. Krisztus tört testé roskadozva tartó fájdalmas anya fölé hajoló szakállas, csuhás Nikodémus bús arca a sírba készülő művészé. Saját sírjára tervezte, mégsem oda állították.
A Dóm tér épületei közül legősibb a Battistero (keresztelő kápolna) nyolcszögű épülete. Belseje a késő római eredetet látszik igazolni finoman tagolt korintoszi oszloperdejével. Kupoláján aranymozaik a XIII. századból - középpontban Krisztus alakjával.
A zsinagóga impozáns épülete.
Érdekes látvány volt a Bacchus kútja. A teknős hátán lovagoló alak alatt az állat szájából csörgedező víz teljesen lekötötte a figyelmemet, le is maradt a képről a már amúgy is groteszk ábrázolást "szenvedett" istenség feje búbja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése