A mikoplazmák okozta betegségek

S. JÁNOS, PÁLMAJOR:...” A rendszerváltás után kárpótlási jegyekért otthagyva a várost, vettünk egy tanyát, és állattartással kezdtünk foglalkozni. A megszűnt termelőszövetkezet sertéstelepét némileg korszerűsítve sertéstenyésztésbe, hizlalásba kezdtünk, ami sok munkával járt ugyan, de jól jövedelmezett, és megtaláltuk a számításunkat. A tanyán baromfitartásra is volt lehetőség, önellátóvá váltunk.

Az utóbbi időben azonban ráfizettünk a sertéstartásra, amit nemcsak a leadás bizonytalansága, és az átvételi ár nevetségesen alacsony mértéke okozott, de ehhez járult, hogy a sertésállományban felütötte a fejét a fertőző tüdőgyulladás, mely annyira elhatalmasodott, hogy a vágóhídon a leszállított sertések nagy részének a tüdejét elkobozták a tüdőgyulladás miatt, sőt nemegyszer még azoknak a tüdeje is beteg volt, amelyek a leadáskor egészségeseknek látszottak.

A betegség a leghevenyebb volt a néhány hónapos süldők között, de a hízóknál is jelentkezett, melyek nagy része köhögött, az étvágyuk csökkent, a takarmányt pedig pocsékolták. A súlygyarapodás sem volt megfelelő, és adódott több elhullás is. sok süldő megcsökött.

A tiamulin nevű méregdrága gyógyszer alkalmazása után a helyzet lényegesen javult, de egy idő után újból felütötte a fejét e betegség. A doktor úr azt mondta, hogy alapvetően mikoplazmák okozzák a bajt, ami ellen oltással is védekezhetünk. Teljes eredményt azonban az oltás sem hozott.

Már a sertésállomány felszámolását fontolgatjuk, mert az utóbbi időben nemcsak az értékesítés problémái, de ez a betegség is nagyfokban tetézi a bajt, és csak növeli a veszteséget.

Arra kérem Doktor úr, hogy írjon részletesebben erről a betegségről, és arról is, hogy ez a bántalom, illetve a kórokozója nem veszélyezteti-e más állatfajok egészségét is.”

Tisztelt Olvasónk!

A sertés mikoplazma tüdőgyulladása nemcsak az egyik leggyakrabban előforduló bántalom a sertéstelepeken, de ugyancsak az egyik legjelentősebb gazdasági kárt, veszteséget okozó sertésbetegség is. hazai számítások szerint, a bántalom fellépése során egy-egy hízó esetében a takarmányfogyasztás többletköltségéből adódóan a hizlalási veszteség akár 8-900 forint is lehet (Molnár T.). A bántalom gyógyítására alkalmazható gyógyszerek magas ára ugyancsak megdrágítja annak leküzdését. De bizonyára elmondta a kezelő állatorvos is, hogy tartós eredményre csak akkor lehet számítani, vagy másként szólva a gyógykezelés csak akkor lesz valóban tartós, ha biztosítjuk a megfelelő higiéniai körülményeket, betartjuk a járványvédelmi előírásokat, és a megfelelő takarmányozással biztosítjuk az állatok megfelelő ellenálló-képességét. Mindezekről nem ír levelében.

MIT KELL TUDNI A MIKOPLAZMÁKRÓL?

A mikoplazmák a legkisebb szabadon élő mikroorganizmusok, 0,1-0,25 µm átmérőjűek. Alakjuk változatos, némelykor kokkoid, citrom, vagy egyes fajok körte alakúak, máskor pedig hosszú gombákra emlékeztető elágazódó fonalakat képeznek. Nincsen sejtfaluk, tulajdonságaik a baktériumokhoz hasonlóak. Gram-negatívan festődnek. A kórokozó fajok az állati szervezeten kívül nem maradnak életben. A széles hatású antibiotikumok iránt érzékenyek.

A kórokozó mikoplazmák általában fajspecifikusak, ami azt jelenti, hogy a fő gazdafajon kívüli fajokban legfeljebb rövid átmeneti időre telepednek meg. A M. hyopneumoniae csak a sertést betegíti meg, más fajokban nem telepszik meg!

A mikoplazmák ellenálló-képessége kicsi, 60°C-on, és a fertőtlenítő szerek hatására perceken belül elpusztulnak. A napfény, a beszáradás ugyancsak gyorsan elpusztítja őket. Nedves, nyálkás váladékokban azonban a külvilágban néhány napig életben maradnak.

A mikoplazmák igen széles körben elterjedtek, megtalálhatók a légutak, a nemi szervek, és az emésztőcsatorna nyálkahártyáin, az emlősökben és a madarakban egyaránt.

Ami a megbetegítő-képességüket illeti, vannak pathogén (kórokozó), fakultatív pathogén (melyek betegséget csak csökkent ellenálló-képességű szervezetben tudnak előidézni) és szaprofita (kórokozó képességgel nem rendelkező) fajok. Legnagyobb jelentősége a sertés, a kérődzők és a baromfi mikoplazmózisainak van, bár szórványosan más fajokat is megbetegíthetnek.

A mikoplazmák által előidézett fertőző betegségek elsősorban a légutak és a tüdő megbetegedésével járnak, de megbetegedhetnek más szervek is, így az izületek, a tőgy, a nemi szervek, savóshártyák is. A mikoplazmák más fertőzöttség kapcsán kialakuló immunszupresszió (=immunreakció elnyomása) elősegíti a különböző szövődményeket okozó baktériumok (gennyesztő csírák, pasteurellák stb.) megtelepedését, szövődmények kialakulását.

A SERTÉS MYCOPLASMA PNEUMONIÁJA (MIKOPLAZMÁS TÜDŐGYULLADÁSA)

A sertés mikoplazmás tüdőgyulladását a MYCOPLASMA HYOPNEUMONIAE okozza. A kórokozókat az USA-ban és Angliában először 1965-ben tenyésztették ki, hazánkban pedig elsőként ROMVÁRY és munkatársainak sikerült 1970-ben a beteg sertések tüdejéből mikoplazmákat izolálni.

A betegség világszerte, így nálunk is nagyon gyakori. A hagyományos viszonyok között tartott sertésállományok túlnyomó többsége fertőzött még akkor is, ha a klinikai tünetek nem alakulnak ki. Az intenzív sertéstenyésztés egyik igen nagy kárt okozó betegsége.

A FERTŐZÉS ÚTJA

A bántalmat a fertőzött sertések közvetlenül terjesztik oly módon, hogy a fertőzött állat köhögésekor ürülő, és a permetcseppekhez tapadt kórokozót a másik sertés beleheli. A fertőzött, köhögő állatok nagy mennyiségű kórokozót ürítenek a levegőbe, majd a levegővel a mikoplazmák akár 2-4 km távolságra is eljuthatnak.

Mentes állományokba beteg vagy éppenséggel fertőzött, de tünetmentes sertésekkel hurcolják be a bajt, a malacok pedig legtöbbször a betegség jeleit nem mutató, de a kórokozókat hordozó anyjuktól fertőződnek.

KÓRFEJLŐDÉS

A kórokozó belégzése után a mikoplazmák a légcső és a bronchusok (=hörgő) hámsejtjeinek a felületéhez tapadnak, majd fokozatosan, lassan megtelepednek a kishörgőkben és az alveolusokban (=tüdő léghólyagocska) is.

A mikoplazmák toxikus anyagcsere-termékeinek hatására a sejtek elveszítik a ciliáikat (=csilló, egyes hámsejtek felszínén lévő finom, mozgóképes protoplazma nyúlvány), a hámsejtek egy része elpusztul, leválik, majd a környezetben hámsejtburjánzás indul meg. Az érintett területek légtelenné, tömött, húsos tapintatúvá válnak, ami a hullabontások során felhívja a figyelmet a mikoplazmás tüdőgyulladás fennállásának gyanújára!

Ugyanakkor a mikoplazmák károsítják a tüdő alveoláris makrofágjait (=falósejtek), az így kialakuló immunszupresszió (=immunreakció elnyomása) megkönnyíti a tüdőben a különböző társfertőző baktériumok, legtöbbször a pasztörellák, gennyesztő csírák megtelepedését. A Mycoplasma hyopneumoniae fertőzés a kialakuló klinikai tünetek, és kórtani elváltozások szinte kizárólag, és mindvégig a légutakra és a tüdőre korlátozódnak.

HAJLAMOSÍTÓ ÉS KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

A bántalom klinikai tünetekben is megnyilvánuló fellépését, lefolyását, a gazdasági veszteségek súlyosságát, kártételét nagyfokban befolyásolják a hajlamosító körülmények:

1. Zsúfolt tartás.

2. Az istálló magas pára- és ammóniatartalma.

3. Porral szennyezett légtér. Itt kell megemlíteni a porképződéssel járó padlóról való etetést is.

4. Amikor az istálló légcseréje nem megfelelő. Hiányos szellőzés.

5. A kedvezőtlen környezeti hatások között kell megemlíteni a nyirkos hideg, vagy a fülledt meleg istállót.

6. A tüdőben vándorló orsóféreg lárvák, vagy egyéb parazitózisok.

7. Amikor egyéb bakteriális társfertőzések terhelik az állatok szervezetét (Haemophilus parasuis, Pasteurella multocida, Bordatella bronchiseptica, Actinobacillus pleuropneumoniae, különféle coccusok stb.).

8.A fiatal süldők mozgatása, különböző eredetű állatok összekeverése pl. hizlaldába való beállításkor, a betegség heveny fellobbanásához szokott vezetni.

9.Kedvezőtlen takarmányozási körülmények (takarmány minősége, fehérjék, ásványi sók, vitaminok stb.).

10. A tervszerű rotáció hiánya! Egyszerre ki- és betelepítés, a különböző korú állatok összekeverése stb.

A BETEGSÉG TÜNETEI

Sertéstelepeinken az esetek túlnyomó többségében a betegség enzootiás (=járványos) formája fordul elő. A fertőzöttséget a tenyészállatok, főként az előhasi kocák tartják fenn. A malacok az előbbiektől fiatal korban fertőződnek. A klinikai tünetek legkorábban választás után jelentkeznek, de súlyosabb formában és nagyszámú sertésen a 3-6 hónapos állatok között mutatkozik.

Az életkor előrehaladtával a klinikai megbetegedések száma csökken, immunitás alakul ki, azonban ezek az állatok mikoplazma-hordozók maradnak, és a további fertőzés forrásául szolgálhatnak.

A lappangási idő 10-16, más adatok szerint 14-20 nap. A fiatal malacokban savós orrfolyás, könnyezés és tüsszögés mutatkozik. A növendék sertésekben rövid ideig tartó, sokszor szembetűnően nem is észlelhető bágyadtság, étvágytalanság, lázas állapot után jellemző tünetként a száraz, gyakorta 1-3 hétig állandósuló vagy visszatérő köhögés jelentkezik.

A malacok eleinte csak felriasztás után, később azonban folyamatosan tartósan köhögnek. A beteg állatok viszonylag megfelelő takarmányfelvétel ellenére is gyengén fejlődnek, „szétnövés” figyelhető meg, több egyed visszamarad a fejlődésben.

A megbetegedések száma magas, az elhullások aránya azonban nem számottevő. Súlyosabb esetekben, főként pedig a szövődmény miatt kialakuló tüdőgyulladás esetén a köhögés és a nehezített légzés egyre fokozódik, olykor pumpálóvá válik. Ugyancsak a baktériumos szövődményre utal olykor a sűrű gennyes orrfolyás.

A GAZDASÁGI KÁRTÉTEL

Egyes adatok szerint világszerte a sertéstelepek mintegy 93%-a fertőzött mikoplazmákkal, és a bántalom kártétele több, mint egy billió dollár veszteséget okoz. De miből is adódik a gazdasági veszteség?

1. Megnöveli a hízlalás költségeit, mert a hízlalási idő mintegy 20-25 nappal meghosszabbodik.

2. Romlik a takarmány-értékesülés, melynek mértéke a hazai vizsgálatok szerint (BÍRÓ, 1977) általában 6,45%-os volt.

3. A hazai vizsgálatok mintegy 8,96%-ra teszik a testtömeg-gyarapodás elmaradását.

4. Elhullást okoz.

5. A vágások során a tüdő nem hasznosul, mert emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik, kobozásra kerül.

6. Az állomány egyenetlenné válik, „szétnől”, több állat fejlődésében visszamarad, „megcsökik”, selejtezésre kerül.

7. Magasak a gyógykezelés költségei.

8. A Mycoplasma hyopneumoniae utat teremt más kórokozók számára, és ez a betegséget súlyosbítja, a már elmondott veszteségeket tovább növeli.

A KÓRHATÁROZÁS

Igaz, hogy a betegség megállapítása, a gyógyszerek és a gyógykezelés előírása szigorúan a kezelő állatorvos feladata, úgy gondolom azonban, minél tájékozottak gazdatársaim e nagyon veszélyes betegség ismérveit illetően, annál több segítséget tudnak nyújtani az állatorvosnak a bántalom leküzdésében.

A klinikai tünetek és a boncolás alapján a Mycoplasma hyopneumoniae által kiváltott tüdőgyulladás teljes biztonsággal nem diagnosztizálható, mindössze valószínűsíthető. A betegség pontos megállapítása laboratóriumi vizsgálattal történhet.

A számos hazai közlemény, valamint az akkoriban általam ellátott 10.000-es hízó-kibocsátású komplex sertéstelepen fellépett súlyos mikoplazmás tüdőgyulladás során végzett sok-sok hullabontás, a klinikai tünetek, és a betegség lefolyása során szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy azok nagyon jellemzőek, és mindenképpen figyelemfelkeltők.

Mit látunk a boncoláskor? A kóros elváltozások elsősorban a tüdőben mutatkoznak. A tüdő szürkés-barnás-vörös, légtelen, hússzerűen tömött tapintatú. Az elváltozás lehet gócos jellegű, egyes lebenykékre kiterjedő, gyakorta azonban egész tüdőlebenyek betegszenek meg. A tüdőnyirokcsomók duzzadtak, olykor jelentős mértékben megnagyobbodottak. A leírt boncolási kép nem bizonyítja, de mindenképpen felhívja a figyelmet a mikoplazma-tüdőgyulladás fellépésére.

Ugyancsak gondolni kell a betegség megjelenésére az előbbiekben már leírt klinikai tünetek észlelése mellett a hetekig állandósuló száraz köhögés fellépése, mely főként az állatok mozgatásakor fokozódik, mindemellett a süldők egyenetlen fejlődése, az állomány „szétnövése”, több állat fejlődésben való visszamaradása, valamint az a tény, hogy a nagyszámú megbetegedés mellett viszonylag csekély számú az elhullás, a mikoplazma-tüdőgyulladás gyanújára is utal.

GYÓGYKEZELÉS

A mikoplazma-tüdőgyulladás megelőzésére és gyógyítására ma már számos hatékony készítmény kapható az állatorvos rendelvényére, és utasítása szerinti alkalmazásra.

Az előbbiek során már szó esett arról, hogy a mikoplazmák gyakran utat nyitnak más kórokozó megtelepedésére, a másodlagos fertőzés folytán a bántalmat súlyosbító, sőt sokszor végzetes következményekkel járó szövődmények kialakulására. A szakemberek ezért ajánlják a kombinált kezelést, melynek során a mikoplazma-ellenes hatóanyagok mellett olyan széles terápiás sávú antibiotikumokat is kell alkalmazni, melyek a szövődményt gyakran előidéző baktériumokkal szemben - melyekről fentebb olvashattunk - hatékonyak.

Jó eredménnyel alkalmazzák pl. a TIAMULIN-t és a KLÓRTETRACIKLIN-t együttesen adagolva a takarmányba keverve folyamatosan, vagy pulzáló formában. Utóbbi azt jelenti, hogy 10 napig adagoljuk, majd 3-4 hetes szünetet tartunk, és megismételjük a kezelést.

A teljesség kedvéért elmondom, hogy az ALPUCINE pig premix nemcsak a mikoplazmákra, de a Gram-pozitív baktériumok ellen is hatásos, sőt a makrofágokban is koncentrálódik, az immunrendszert is stimulálja.

Az AIVLOSIN nemcsak a mikoplazma-tüdőgyulladás, de a sertésdizentéria ellen is hatásos, takarmányba és ivóvízbe is keverhető.

A LINCOMIX Premix takarmányba keverve ugyancsak hatásos a mikoplazmák ellen, a kritikus időszakban legalább 3 hétig kell adagolni, de a sertésen és baromfin kívül más állatoknak nem adható. A gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos, hogy a zsúfoltságot megszüntessük, a higiéniai szabályokat betartsuk, az istálló mikroklímáját javítsuk, amint azt az előbbiek során olvashattuk. A gyógyszeres kezelés egymagában nem hozza meg a várt eredményt.

MEGELŐZÉS

1. A járványvédelmi szabályok betartása! Egyszerre ürítés, betelepítés.
2. Korcsoportonként izolált tartás, a keveredés elkerülése.
3. Vakcinás oltás, melyre mind hatékonyabb oltóanyag áll rendelkezésre. Példaként említem, hogy a RespiSure vakcinával 1 hetes korban oltjuk a malacokat, majd az oltást 2 hét múlva kell megismételni. A vemhes kocákat és kocasüldőket a várható ellés előtt 6 héttel kell oltani, majd ezt 2 hét múlva megismételni.

A RespiSure 1 One vakcinával a 3 hetes korban adott vakcina 26 hetes korig védelmet ad, tehát a malacot egyszer kell oltani, és a védelem a vágásig tart.

Az oltóanyag megválasztása, és a vakcina alkalmazása állatorvosi feladat!

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. márciusában.)