Ezúttal (ismét a teljesség igénye nélkül) néhány vízi járművet válogattunk össze a szerző
saját készítésű fotóiból, melyek mellől természetesen a képhez tartozó jegyzetek sem maradnak el. Ha az
ország, táj, város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.
.
.
Indulásra kész a vízi taxi, mely átvisz Split városának egyik részéből a másikba a tengeren.
.
.
.
.
Szinte
el sem tudjuk képzelni, hogy ezekben a dzsunkákban sokszor
többgyermekes családok laknak és egyáltalán hogyan élhetnek ilyen
körülmények között... Valaha
több mint 200 ezer ember élt ilyen rozzant bárkákban: valóságos
bárkaváros volt itt, az ópiumcsempészek búvóhelye és a leánykereskedők
vadászterülete.
.
.
.
.
Egyik-másik dzsunkán egy 4-5 tagú család is ellakik. Higiénia és igények nélküli élet ez!
.
.
.
.
A
kikötőbe megyünk, ahonnan kirándulást teszünk a híres-hírhedt
Malakka-szorosba. Bennünket csak egy kis komphajó vár, de nagyobb
gőzösök is horgonyoznak a kikötőben, melyek a távolsági személyforgalmat
bonyolítják. Példának okáért a képen látható jármű az innen 100
kilométerre fekvő Szingapúrba megy.
.
.
Bábeli hangzavar fogad a hatalmas kikötőben. Óriási a zsivaj, nagy a
forgalom. Itt mindenki fut, lohol, kiáltozik a világ valamennyi nyelvén.
Szingapúrban évente 40 ezer hajó vet horgonyt, és 200 hajójárat érinti a
kikötőjét. Magas fokú gépesített kikötőjében minimális a rakodáshoz
szükséges idő. Azért még a dzsunkákhoz hasonlítható, de vitorla nélküli
motoros bárkáknak, a tonkanoknak is akad dolguk. Azokról a mély járatú
hajókról, melyen nem jutnak a darus rakodókhoz, ezekkel az 50-100 tonnás
bárkákkal szállítják partra az árut.
.
.
.
.
Az utolsó nap egy kis bárkába szállunk és körbehajózzuk a szigetet és
azokat a kis szigetecskéket, melyek a városállamhoz, Szingapúrhoz
tartoznak. Ezek erdővel dúsan
benőttek, és a trópusi vegetáció őserdei párás leheletét sugározzák, és
annak rejtelmes romantikáját sejtetik. És megelevenedik fantáziámban a
történet, amit a maláj vezetőnk elmondott a felhizlalt és megsütött
foglyokról. Elképzelem, hogy ezen erdők félhomályos sűrűjében élénk
dobpergés és örömujjongás közepette miként is járhattak ünnepi táncot a
szilaj őslakók áldozatuk körül, mielőtt lakmároztak belőle. És hogy hol
is lehetett a szultán kínzókamrája, amit a Tigris Balzsam Kertben
láttunk. A félhomályos, őserdővel borított szigetek rejtelmes látványa
felpörgeti az ember fantáziáját. Persze az is lehet, hogy mindez csak
legenda... Gyorsan eliminálódik a fantázia életre hívó működésének
szörnyű képtermése, amikor visszatérünk a lótó-futó, zajos, emberek
sokaságától zsúfolt kikötőbe: a mai világ valóságába.
.
.
.
.
A
fagyizás után mintha kicsit jobban éreztem volna magam, vittem hát egy
nagy pohárral a nejemnek is. Zsonglőrként mozogtam, mert a hajó ingott,
én kissé szédültem, a kabinunkhoz pedig egy szűk lépcsőn kellett
lejutni. Persze egyik kezemmel fogtam a korlátot.
Sajnos a feleségem nem tudott felülni, de fekve elfogyasztotta ezt is, meg a később hozott utánpótlást is. Más a hajó megállásáig nem is ment le a torkán, de nekem sem.
Megígértem, hát hoztam le a barátaimnak ugyancsak. A kollégám annyira hálás volt, megígérte, ha a fogaimmal bárminemű baj történik, jöjjek és szeretettel viszonozza "életmentő" jótéteményemet... Hát szegény, ő is ilyen nagy bajban volt.
És eközben mit tudtam csinálni? Körülnéztem a hajó belsejében, és közben gondosan tartottam a tasakot, mely olykor-olykor egy-egy böffentés után szolgálatba került. De ez korántsem olyan kínok közepette történik, mint amikor az ember gyomorrontás után kényszerül megszabadulni a gyomrának terhelő tartalmától. Még egy filmet is megnéztem így a hajón néhány velünk utazó atyafival. A magyar csapatból sajnos senki nem volt ott.
És hogy miféle baj ez a tengeribetegség? A labirintus (belső fülben) túlingerlése, mely hányással, hányingerrel, fejfájással, szédüléssel, depresszióval, olykor hasmenéssel jár. Hát ez gyötört bennünket is. Érdekes, hogy a hajó néhány utasa nem betegedett meg. És most nem a pincérre és a tengerészekre gondolok. A kikötő közelébe értünk. Megáll a hajónk. És ebben a pillanatban megszűnik minden baj egyszerre, hirtelenül! Olyannyira, mintha az előbb sem lett volna semmi probléma! A kishajó már megérkezett, mely bevezet bennünket a kikötőbe.
Sajnos a feleségem nem tudott felülni, de fekve elfogyasztotta ezt is, meg a később hozott utánpótlást is. Más a hajó megállásáig nem is ment le a torkán, de nekem sem.
Megígértem, hát hoztam le a barátaimnak ugyancsak. A kollégám annyira hálás volt, megígérte, ha a fogaimmal bárminemű baj történik, jöjjek és szeretettel viszonozza "életmentő" jótéteményemet... Hát szegény, ő is ilyen nagy bajban volt.
És eközben mit tudtam csinálni? Körülnéztem a hajó belsejében, és közben gondosan tartottam a tasakot, mely olykor-olykor egy-egy böffentés után szolgálatba került. De ez korántsem olyan kínok közepette történik, mint amikor az ember gyomorrontás után kényszerül megszabadulni a gyomrának terhelő tartalmától. Még egy filmet is megnéztem így a hajón néhány velünk utazó atyafival. A magyar csapatból sajnos senki nem volt ott.
És hogy miféle baj ez a tengeribetegség? A labirintus (belső fülben) túlingerlése, mely hányással, hányingerrel, fejfájással, szédüléssel, depresszióval, olykor hasmenéssel jár. Hát ez gyötört bennünket is. Érdekes, hogy a hajó néhány utasa nem betegedett meg. És most nem a pincérre és a tengerészekre gondolok. A kikötő közelébe értünk. Megáll a hajónk. És ebben a pillanatban megszűnik minden baj egyszerre, hirtelenül! Olyannyira, mintha az előbb sem lett volna semmi probléma! A kishajó már megérkezett, mely bevezet bennünket a kikötőbe.
.
.
.
.
Nem hiszem, hogy a világban sok helyen létezik hasonló úszópiac, ahol az uszályokról mindenféle áru kapható!
.
.
.
.
Ezek
a szigetlakók méltó társaik az észak-európai vikingeknek! Már
réges-régen értettek a legkülönfélébb csónakfajták elkészítéséhez a
legegyszerűbbtől a legtökéletesebbekig. Olyan csónakokat is készítettek,
melyekben akár két-háromszáz ember elfért. Ezek
a járművek óránként 15 kilométert tettek meg, sőt a legjobb
felépítésűek ennek a teljesítménynek még a kétszeresét is elérték. A
csónakot minden hosszabb út előtt nagy gondossággal rendbe hozták.
Gerincét cápaolajjal bekenték, a mikronéziaiak pedig vörös festékkel
mázolták be.
.
.
.
.
Igaz,
hogy Dubai északi és déli városrészét két impozáns híd és alagút is
összeköti, de a két part között egész nap fürge vízi taxik, úgynevezett
abrák is igénybe vehetők.
.
.
.
.
Valamikor e helyütt a calamai indiánok viskói álltak, majd Pedro de
Heredia kormányzó határozta el, hogy erre az ideális helyre kikötővárost
épít. A kikötőbe két tengeröblön át is be lehetett jutni. A jobb
védhetőség és ellenőrizhetőség szempontjából az angolok az egyiket úgy
zárták le, hogy az 1700-as években az alatt egy hatalmas falat
építettek. A Boca grande-t elzárták, és a továbbiakban csak a másikon, a
Boca csikán lehetett bejutni a hajóknak Kartagéna kikötőjébe. Ma már más világot élünk: a legnagyobb és legmodernebb gőzösök is kiköthetnek itt, és óriási nagy a forgalom.
.
.
.
.
Az
Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeumba megyünk. Itt áll a kikötőben
mementóként a világhírű Bounty hajó, melynek a fedélzetén alaposabban
körülnézhetünk, és elmondják a jármű érdekes, nem mindennapi, tragikus
történetét, melyről nemcsak könyv, de mozifilm is készült.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése