AMIT A GYÓGYSZEREK ALKALMAZÁSÁRÓL TUDNI KELL (3.)
HOGYAN LEHET BEADNI A GYÓGYSZERT A BETEG ÁLLATNAK?
Sorozatunk előző részében megismerhettük a
gyógyszerek hatásmechanizmusát, gyógyhatását, alkalmazási
lehetőségeit, ezúttal pedig arról fogunk tájékoztatást adni,
hogy miként lehet beadni szájon át az emésztőcsőbe a folyékony
vagy szilárd halmazállapotú gyógyszert a különböző fajú
háziállatainknak.
Ez nemcsak azért nagyon fontos kérdés, mert az
állatok általában ellenszegülnek a gyógyszerbeadás során,
tehát megfelelően rögzíteni kell őket, mégpedig oly módon,
hogy sem magukban, sem pedig a gyógyszert alkalmazó személyben ne
tehessenek kárt, ugyanakkor azért is, hogy gyógyszer megfelelő,
előírt adagját pontosan be lehessen juttatni az emésztőcsőbe
anélkül, hogy az vagy annak egy része is kárba vesszen vagy akár
olyan helyre kerüljön, mely az állat egészségét is
veszélyezteti.
A mindennapos állatorvosi gyakorlatom során nem egy
olyan esettel találkoztam, amikor főként szarvasmarhánál, de
néhány estben sertésnél vagy lónál is előfordult, hogy a
szájon át beöntött gyógyszeres folyadék a légutakba került és
az állat megfulladt vagy éppenséggel fulladozott és bizony
kényszer kellett azt vágni.
Számos olyan gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény
kerül alkalmazásra, melyeket nem egyszer megismételve vagy akár
tartósabban is szájon át kell beadni a beteg állatnak. Ez
többnyire az állat gondozójának a feladata. A végzetes balesetek
elkerülése miatt nagyon fontos, hogy az állat gazdája megismerje
az olykor ellenkező állat biztonságos rögzítését és a szilárd
vagy folyékony gyógyszer lehető előírás szerinti biztonságos
alkalmazását.
Esetenként maguk a gazdák is kérik az ilyen irányú
tájékoztatást is a recept felírása során az állatorvostól, de
számos olyan házi szer vagy nem vényköteles készítmény is
alkalmazásra kerül, melyek felhasználása nem az állatorvos
közvetítésével történik.
Az emésztőcsőbe leggyakrabban szájon át, gyomor-
vagy orrnyelőcső-szondával, esetleg közvetlenül a gyomorba, a
bendőbe vagy a belekbe adhatunk be gyógyszert.
1. GYÓGYSZERBEADÁS TAKARMÁNNYAL ÉS IVÓVÍZZEL
A legkedvezőbb lehetőség az, amikor az állatok a
szert a takarmányhoz keverve megeszik vagy ivóvízben
feloldva megisszák. Ez nagyobb számú állat kezelése során
különösen előnyös, gazdaságos módszer.
Ennek azonban az a feltétele, hogy ne legyen az
alkalmazott szernek erős szaga vagy kellemetlen íze és az
állatoknak legyen étvágyuk. De mire kell ügyelnünk?
Elsősorban arra, hogy a takarmánykeverék minden egyes része
azonos mennyiségben tartalmazza a gyógyszert, tehát azt abban
nagyon alaposan el kell keverni! Ezt úgy érhetjük el, hogy az
orvosságot előbb kevés, majd mind több takarmánnyal keverjük
össze. Nagyobb biztonsággal fogyasztják el az állatok a
gyógyszeres takarmányt, ha előbb egy, esetleg két etetést
kihagyunk.
A vízben oldódó gyógyszerek alkalmazásának nagy
előnye, hogy a beteg állatnak többnyire nincsen étvágya, de
szomjas és a vizet elfogyasztja. A vízben oldódó, nem nagyon
rossz ízű, a száj nyálkahártyáját nem ingerlő gyógyszerek az
ivóvízben is beadhatók, ilyenkor azonban ajánlatos előbb
szomjaztatni a beteg állatokat.
2. HOGYAN ADHATÓ BE GYÓGYSZER A SZARVASMARHÁNAK?
A leggyakrabban a szarvasmarhák esetében válik
szükségessé a folyékony gyógyszer beadása, mert többek között
a bendőrenyheség, felfúvódás bizony mindennapos jelenség, amit
először többnyire házi szerrel próbál a gazda gyógyítani nem
egyszer a házipatikában levő Ruminogen, Atympan, hígított bor,
pálinka stb. alkalmazásával.
Szarvasmarhának a legegyszerűbben egy kb. 0,7 literes,
vastag falú, hosszú nyakú üvegből lehet a gyógyszert beadni. Az
állatra orrszorítót helyezünk, majd a fejet mérsékelten
megemeljük és úgy dugjuk be a jobb szájszegletbe az üveg nyakát,
hogy azt a marha ne tudja leharapni.
Ezután az üveget könnyen rázogatva és 2-3 dl-enként
szünetet tartva a gyógyszert maradéktalanul beöntjük a szájába.
A baj legtöbbször abból adódik, hogy az állat fejét túlságosan
magasra emelik, esetleg a nyelvét is kihúzzák és nem
részletekben, hanem egyszerre öntik be az állatnak a gyógyszert,
amit ilyenkor a szarvasmarha könnyen félrenyelhet.
Szarvasmarhának nyelőcsőszondán át is beadható a
gyógyszer oly módon, ahogy az a képen látható.
Szarvasmarhának gyógyszer beadása nyelőcsőszondán át. A szonda levezetése.
2. GYÓGYSZERBEADÁS SERTÉSNEK
Folyékony gyógyszert könnyen és
veszélytelenül beadhatjuk az állat orrán át. A beadás előtt a
segédkező leül egy székre, a malacot a gyógyszerbeadást végző
személy felé fordítva leülteti és térdei között rögzíti.
Bal kezével a malac elülső lábait összefogja, jobb kezével
pedig az orrát átfogva a fejet kissé megemeli.
A gyógyszer beadásához egy tű nélküli 10 vagy 20
ml-es fecskendőt használunk. A fecskendőt teleszívjuk a
gyógyszeres oldattal, majd annak kónuszát az egyik orrnyílásba
vezetjük és a fecskendő peremét a túrókarimához szorítjuk.
Ezután a testhőmérsékletre melegített gyógyszerből mintegy 10
ml-nyit az orrba fecskendezünk. Ilyenkor a gyógyszer az alsó
orrjáraton valamint a lágy szájpadlás felső felületén a
torokba jut, ahonnan a sertés lenyeli. Azért nem szabad 10 ml-nél
több gyógyszert egyszerre az orrba fecskendezni, mert ez esetben a
sertés félrenyelhet. Tehát kb. 10 ml beadása után rövid pihenőt
tartunk, annyit, hogy a sertés egy-két lélegzetet vegyen, majd
folytatjuk a gyógyszeres oldat beömlesztését.
A teljes adag beadása után még néhány másodpercig
megemelve kell tartani a sertés fejét, hogy az orrjáratban levő
gyógyszer is maradéktalanul a torokba illetve a nyelőcsőbe
juthasson.
A szilárd gyógyszert pedig, amennyiben azt nem
lehet a takarmányba vagy az ivóvízhez keverni, oly módon adhatjuk
be a sertésnek, hogy lekvárral vagy mézzel keverve a nyelvére
kenjük.
Mindenekelőtt az állatot orrfékkel rögzítjük,
amikor a sertés rendszerint sivalkodik és kinyitja a száját.
Ekkor kell valaminő alkalmatos eszközzel pl. fakanállal a
lekvárral vagy mézzel elkevert gyógyszert vagy házi szert (pl.
keserűsó stb.) a nyelvhátra kenni.
Többnyire oly módon is beadhatjuk a szilárd
gyógyszert, ha azt a mag helyére, a szilvába helyezzük. A sertés
ugyanis mindig szívesen megeszi a szilvát.
Folyékony gyógyszer beadása sertésnek
4. LÓNAK kizárólag orrnyelőcső-szonda vagy
gyomorszonda segítségével szabad folyékony gyógyszert beadni.
Szájon át megkísérelni a beöntést súlyos műhiba!
5. JUHNAK FOLYÉKONY GYÓGYSZERT ugyanúgy kell
beadni üvegből vagy szondán át, amint azt a szarvasmarha esetében
olvashattuk.
Tömegkezeléseknél beadópisztolyt lehet használni a
mellette levő utasítás szerint.
6. KUTYÁNAK SZILÁRD GYÓGYSZERT (por, tabletta,
kapszula, drazsé stb.) ha az állatnak van étvágya, beadhatjuk
valaminő kedvelt ennivalóba keverve.
Amennyiben ez nem lehetséges, a következőképpen
tudjuk a kutyának szájon át beadni a gyógyszert: Egyik kezünkkel
felülről fogjuk át a kutya pofáját úgy, hogy kezünkkel a felső
ajkakat finoman, de határozottan az alsó és felső fogsor közé
nyomjuk.
Ezzel egyidőben másik kezünkkel lehúzzuk az alsó
állkapcsot és kinyitjuk a kutya száját. Az ajkak a száj
nyitásakor betolódnak a fogsorok közé, következésképpen a
kutya nem tudja becsukni a száját, ugyanis akkor a saját húsába
harapna, ami pedig a kutya számára fájdalmat okozna.
Az előzőleg olajjal vagy kevés vajjal bekent
tablettát könnyedén be tudjuk tolni a nyelv gyökerére, a garat
bejáratához. Ezután becsukjuk a kutya száját és várunk addig,
míg nyel egyet.
A gyógyszerbeadást nem ajánlatos éhgyomorra végezni,
mert könnyen megeshet, hogy a kutya visszahányja a beadott
gyógyszert.
Folyékony gyógyszer beadása pedig úgy
történik, hogy a kutya rögzítése után a szert kanálból a
pofazacskóba öntjük vagy tű nélküli fecskendővel a
szájba fecskendezzük. A beadás után a kutya száját
összefogjuk, ha pedig nem akar nyelni, akkor néhány másodpercre
befogjuk az orrnyílásokat.
7. MACSKÁNAK úgy adhatunk be gyógyszert, hogy
egy segédkező bal kezével az elülső, jobb kezével pedig a
hátulsó lábakat összefogja, majd amikor az állat biztonságos
rögzítése megtörtént, kezünkkel a macska tarkóján
megmarkoljuk a bőrt és megemeljük a fejet, mire a macska
rendszerint kinyitja a száját. Ha pedig ez mégsem történne meg,
jobb kezünkkel az alsó ajak lehúzásával ezt elősegítjük.
Ezután a nyitott szájon át beadjuk a gyógyszert.
8. HÁZINYÚLNAK az egyedi gyógyszerbeadás
szájon át történhet fecskendővel vagy szonda segítségével.
Fecskendő használata esetén, annak csúcsát (kónuszát) a
szájszegletbe dugjuk, majd a gyógyszert lassan a szájüregbe
fecskendezzük.
Ha szondával (gumicsővel) kívánjuk a
gyógyszert a gyomorba bejuttatni, egy középen nyílással ellátott
szájterpesztőt kell használni. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a
szonda ne a légcsőbe, hanem a nyelőcsőbe jusson. Ezt úgy
érhetjük el, ha a nyelési reflex kiváltódásának pillanatában
toljuk a nyelőcsőbe lassan a gumicsövet, majd tovább a gyomorba.
Ekkor a szondához egy fecskendőt illesztünk és így juttatjuk be
a gyógyszeres folyadékot.
Házinyúl rögzítése
9. BAROMFIAKNAK folyékony gyógyszert
fecskendőre húzott gumicsővel tudjuk a legkönnyebben és
legegyszerűbben beadni. Ehhez szükség van egy kb. 10 ml-es
fecskendőre és egy kb. 12-15 cm hosszúságú gumicsőre, amit a
fecskendő kónuszára húzunk.
A segédkező egyik kezével megfogja az állat lábait,
a másikkal pedig a szárnyát. Aki a gyógyszert beadja, bal kezével
megfogja a csőr felső káváját, azt kissé megemeli és ily módon
kinyitja a baromfi száját, majd a fecskendőre illesztett
gumicsövet 4-5 cm mélyen a nyelőcsőbe vezeti és a kívánt
mennyiségű gyógyszeres folyadékot a nyelőcsőbe fecskendezi.
Attól nem kell tartani, hogy a folyadék a légcsőbe
kerül, mert a gumicső rendszerint vastagabb, mint a hangrés, így
a szonda nem kerülhet a légcsőbe.
Gyógyszer beadása baromfinak
10. KISTESTŰ MADARKNAK (papagájoknak stb.)
legegyszerűbben pipettával vagy szemcseppentővel lehet a folyékony
gyógyszert beadni.
Ezúttal nagyon fontos a madár szakszerű megfogása,
rögzítése, mert megfogás közben előfordulhat hirtelen
szívhalál, főként akkor, ha a madár súlyos dyspnoeval (nehéz
légzés) küzd vagy pedig ha szívműködési zavarai vannak.
A megfogás és rögzítés lényege, hogy tenyerünkkel
és ujjunkkal a szárnyakat a törzshöz szorítjuk, a mutató- és
hüvelykujjal pedig a fejet tartjuk kétoldalról, hogy az állat
csípését kivédjük.
Ha az állatok megfelelő rögzítésének és a
gyógyszer beadásának szabályait megtartjuk, házilag és teljes
biztonsággal beadhatjuk szájon át is a szükséges orvosságot az
állatainknak.
Gyógyszerbeadás kistestű madárnak
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2002. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése