India IX/3

 INDIAI ÚTIALBUM 1974.

Benáresz az imádkozó város

A Visvanath vagy más néven Arany templom a szent Ganga partján helyezkedik el Benáreszben. Ez a leghíresebb Síva templom, és zarándokok ezreit vonzza minden évben. A már megismert zajos, forgalmas, keskeny utcácskákon át jutunk ide.

Ez a templom az egész város legszentebb helye, ahová kizárólag hinduk léphetnek be. De csekély belépti díj fejében a szemben levő ház felső emeletéről a leleményes tulajdonos engedélyével a bent folyó események megfigyelhetők.

A templom tornyát aranylemezek borítják.

A koldus a templomkapuban kéreget.

A külvilág számára India összefonódott a kasztrendszerrel. Az eredeti kifejezés, a varna tulajdonképpen 3 csoportot különböztet meg: a papok (brahmanok), a harcosok (kszatriják) és a hasznot hajtó tevékenységet végzők (vaiszják). Az ezekhez nem tartozók, a leigázott őslakók és elszegényedett hódítók sokasága alkotja a negyedik kasztot, a páriákat vagy a sudrákat.

A hindu művelődés középpontjában a Védák, az óind nyelvű szent könyvek álltak. Ebből a nyelvből alakult a szanszkrit, mely lassan az irodalmi és tudományos nyelvvé vált. A brahmanok ezekből az ősi iratokból tanulták meg az imádságokat és a szertartások szövegeit.

Tanulás tekintetében is különb helyzetben voltak az alsóbb kasztosztályoknál, hiszen a többiek, a második és harmadik kaszthoz tartozók csak egyes fejezeteket ismerhettek meg a Védákból, a páriák számára pedig kifejezetten tiltott volt a szent tudomány. És nem csupán a legalsó kasztbelieket, de a nőket is kizárták a tanulásból.

A brahman-iskola tehát a legfelső kasztbeli gyerekek számára 9-12 éves korig nyújtott iskoláztatási lehetőséget. Mesterük házában évente 4-5 hónapot töltöttek el, itt természetesen igen szigorú szabályok szerint kellett élniük. Segítettek a ház körül, megtanultak írni és olvasni, megismerkedtek az erkölcsi tanításokkal.

Később filozófiával, csillagászattal és művészetekkel bővült az ismeretanyaguk. Az oktatás módszere a fegyelmezett magolás, memorizálás. A büntetés az éheztetés, hideg vízben való fürdés vagy a tanítástól való eltiltás volt, de semmiképpen nem a verés, ezt kerülték.

A századok nemigen változtattak a szokásokon. A szent ember a szöges párnán bűnbánatot tart "közszemlére kitéve".

  

A szadu olyan szerzetes, aki a családját és vagyonát végleg maga mögött hagyva magányba vonul. Sokan közülük testük különböző felületeire teletetováltatják isteneik neveit. A hindu odaadás ilyen szenvtelen, nyugodt arca nem szokatlan a Benáreszben tapasztalt nyüzsgése közepette.

Ne hagyjuk el a szent várost, míg nem néztük meg a hatalmas parkban lévő Hindu Egyetemet! Minden fontos fakultás önálló épülettel rendelkezik. A fiúk és lányok együtt járnak az előadásokra, de egyébként nemigen érintkeznek. A park közepén álló könyvtárban felbecsülhetetlen értékű, ősi védikus könyveket őriznek. Az orvosi fakultáson pedig szinkronban tanítják a hagyományos, védikus gyógyítási eljárásokat és a nyugati orvostudományt.