A tehén tőgygyulladása

T. BÉLA, JÁNOSMAJOR: „Tisztelt Doktor Úr! … Előbb csak két jól tejelő magyartarka tehenünk volt, de miután a városközelben a tejet jól tudtuk értékesíteni, vásároltunk egy holstein-fríz fajtájú, 3 hónapos, vemhes, feketetarka tehenet. Az eladó 30 liter feletti tejtermelést garantált, amit meg is adott az állat.

Nagyon meg voltunk a tehénnel elégedve, azonban nemrégiben az állat tőgye „begyulladt”. A jobb hátulsó tőgynegyede szinte egyik napról a másikra hatalmasan megdagadt, fájdalmassá vált, és alig lehetett belőle 1-2 deci sűrű, cafatokkal teli tejet fejni. A másik 3 tőgynegyedből fejt tej rendes volt.

A betegséget az állatorvos meggyógyította, de ezt a tőgynegyedet el kellett apasztani.

Alig telt el 3 hét és az egyik elülső tőgynegyednél hasonló baj keletkezett. Megint a kezelgetés és a kiadás, de ezúttal a tőgy meggyógyult. A másik két, még nálunk született vöröstarka tehénnél ilyen baj sohasem fordult elő. A tejcsökkenés, az orvosi- és gyógyszerköltség sok veszteséget okozott és még bizonytalanná tett is azzal, hogy a betegség megismétlődött.

Legyen szíves megírni, hogy mi okozza, és hogyan lehet megelőzni, mert ha már beütött a baj, bizony nagyon sok veszteséggel, kiadással és gonddal jár…”

Tisztelt Olvasónk! A betegség gyakoriságára és kártételének súlyosságára tekintettel szívesen teszek eleget kérésének, hogy a tehén tőgygyulladásának oktanát, tüneteit, gyógyítását és megelőzésének lehetőségeit a gyakorlat szempontjából röviden összefoglaljam. Elöljáróban megjegyzem, hogy a tőgygyulladás a tejtermelő tehenészetekben előforduló legnagyobb károkat okozó, az intenzív tejtermelésű országokban előforduló betegség.

A bántalom a tejtermelés csökkenésével, a tej minőségének a romlásával, olykor a beteg állat kényszervágásával, esetleg elhullásával jár. Jelentős kiadással és gonddal jár a drága gyógyszerekkel, olykor huzamosabb ideig tartó kezelése, ugyanakkor az antibiotikumoknak súlyos közegészségügyi következménye lehet.

Nem egyszer számolni lehet a betegség kiújulásával, az értékes, jó tejelő tehenek selejtezésének szükségességével. Már a fél évszázaddal ezelőtti adatok is súlyos veszteségekről számoltak be nemcsak Európában, de Amerikában is. Hazánkban például már akkor 600 millió (akkori) forintra becsülték a tehenek tőgygyulladásából eredő kárt az üzemekben és a kistermelőknél. Azóta is lázas kísérletek folynak mind szélesebb spektrumú, hatékony gyógyszerek előállítására és a bántalom megelőzésére.

MIÉRT NEVEZZÜK PRODUKCIÓS BETEGSÉGNEK?

A tejtermelő tehenek tőgygyulladása az ún. produkciós betegségek tipikus képviselője. A kis tejtermelésű, saját borjuk által szopott húshasznú teheneknél csak elvétve találkozunk klinikai tőgygyulladással. A tehenek iparszerű tartási körülmények közé kényszerítése, a legelőn tartás elhagyása, a gépi fejés alkalmazása és a magas tejtermelésnek a tőgyanatómiára és az általános anyagcserére gyakorolt hátrányos hatása következtében számos lehetőség adódik arra, hogy a kórokozó képességgel bíró mikroorganizmusok az állat környezetében vagy testfelületén, nyálkahártyáin feldúsuljanak, a tőgybe jussanak és ott nem utolsó sorban az elégtelen ellenálló-képesség miatt elszaporodva tőgygyulladást idézzenek elő (JÁNOSI).

MI MOKOZZA A TEHÉN KLINIKAI TŐGYGYULLADÁSÁT?

Az esetek többségét akár elsődlegesen, akár következményesen valamilyen kórokozó (strepto- és staphylococcusok, corynebacteriumok, az Escherichia coli, Klebsiella- és Serratia-fajok stb.) váltja ki, de a betegség megjelenéséhez hozzájárulnak bizonyos hajlamosító és alkalmi okok is. Megjegyzem, hogy napjainkban a tejtermelő gazdaságok jelentős részében a Staphylococcus aureus nevű baktérium felelős a tőgygyulladások okozta károk nagy részéért.

Bár a bántalmat előidéző kórokozók besorolása többféle módon történhet, az egyszerűbb érthetőség kedvéért és a teljesség igénye nélkül, gyakorlatilag két csoportba sorolhatjuk a bántalmat előidéző baktériumokat:

1. A bántalmat előidézhetik olyan baktériumok, melyek rendszerint jelen vannak a tőgy bőrén, környezetében, sőt akár a tőgy üregrendszerében is. Ezeket a csírákat feltételesen kórokozó, fakultatíve patogen baktériumoknak nevezzük. Amint a nevükben is benne van, ezek a mikroorganizmusok csak bizonyos feltételek között akkor okoznak betegséget, ha a tőgyet valaminő ellenálló-képességcsökkentő hatás, ártalom éri, és be tudnak hatolni a tőgy szöveteibe. Ekkor az egyébként ártalmatlan csírák tömegesen elszaporodnak és előidézik a tőgygyulladást.

2. Amikor nagyobb „támadóképességű” csírák kerülnek be a tőgy szöveteibe vagy üregrendszerébe, még akkor sem mindig alakul ki a klinikai tőgygyulladás, mert a tőgy szöveteinek és a tejnek a baktericid hatása (=baktériumölő, baktériumpusztító hatás vagy tulajdonság) sokszor egymagában is képes a betegség kialakulásának elejét venni. A hajlamosító és alkalmi okok fontos szerepet játszanak a betegség fellépésében.

MELYEK A HAJLAMOSÍTÓ OKOK?

1. ZIEGLER már a 30-as években úgy talált, hogy bizonyos tehenek és utódaik azonos tartási körülmények között lényegesen hajlamosabbak a tőgygyulladásra, mint a kísérletbe vont társaik. Ezek a tehenek a testalkatuk folytán mutatnak nagyobb hajlamosságot a betegség iránt, mások pedig éppenséggel nagyobb ellenálló-képességet vele szemben, amit az utódokra is örökíthetnek (h2 értéke 0,35).

2. A jól tejelő, finomabb szervezetű egyedek ugyancsak hajlamosabbak a betegségre. Ilyenkor nem egyszerűen a magasabb teljesítmény a tőgygyulladás oka, hanem a nagy tejeléssel járó igénybevétel folytán ezek tőgye kisebb ellenálló-képességű a betegségeket előidéző káros hatásokkal szemben.

Ugyanilyen okból gyakoribb a mastitis (=tőgygyulladás) a friss fejős teheneknél is, amikor a tőgy a legtöbb tejet termeli. Különösen hajlamosak azok a tehenek, amelyeket 10 hónapig vagy tovább fejtek egyhuzamban.

3. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a vásárról hazahajtott tehénen mutatkozott a mastitis. Ilyenkor előfordult, hogy a tejpangás volt a hajlamosító ok. Ez többnyire azért következett be, mert nem volt alkalom kifejni a tehenet, de olyan eset is előfordult, hogy azért nem fejte ki a gazda a tőgynegyedet, hogy nagyot mutasson és a tehén bő tejelőnek látsszon.

4. A fertőzöttség mértékét nagyfokban befolyásolják a higiéniás körülmények. A tiszta istálló, megfelelő almozás, a trágyaléelfolyás biztosítása, a higiénikus fejés, tőgymosás, fertőtlenítő oldat használata, a kézmosás, tiszta edényzet stb. a tőgygyulladás elleni védekezés szempontjából elsődleges feladat.

Gépi fejés esetén a fejőgépet is minden fejés után alaposan meg kell tisztítani, majd fertőtlenítőoldattal átmosni, alkatrészeit átvizsgálni.

5. Van, aki azt tartja, hogy a fölös számú fattyúbimbó a jó tejtermelés jele. Ne feledjük, hogy a fattyúbimbókban pangó tej a baktériumok elszaporodásának kiváló táptalaja, s azok onnan már könnyen átjuthatnak a termelő tőgynegyedekbe is!

6. Hajlamosít a tőgygyulladásra a tőgy hátrányos formája és felfüggesztése is. A nagy, mélyen lógó tőgyek formájukban és terjedelmükben egyenlőtlenül fejlődött, eltérő tejtermelésű tőgynegyedei ugyancsak hajlamosítanak a bántalomra.

7. A csecsbimbó formája szintén jelentős tényező lehet a betegség fellépése szempontjából. A túl rövid bimbók okozzák a nedves fejést, ami különösen kedvez a fertőzésnek.

A túl nagy, húsos, flaskó alakú tőgybimbó könnyen sérül, ugyanakkor a bimbócsatornában is több tej halmozódik fel.

Legkedvezőbbek a 9-12 cm hosszúságú és 3-4 cm átmérőjű tőgybimbók. Az elmondottakat ajánlatos a tehén vásárlásakor is figyelembe venni.

8. Amint arról már szó esett a tőgy bőrére, a bimbócsatorna szájadékába jutott baktériumok elszaporodását és a tejutakba jutását ugyancsak elősegítik a különféle hajlamosító hatások. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a bimbócsatorna hámján, annak külső szájadékában kialakuló mikrosérülések, melyek elsősorban fejéstechnológiai hibákra vezethetők vissza.

A TŐGYGYULLADÁST KIVÁLTÓ ALKALMI OKOK

1. A tőgygyulladást előidézheti a helytelen fejés (pl. bütykös fejés) vagy szoptatás (a tőgy megrágása), melyek mechanikusan károsítják a csecsbimbókat.

2. A fejőgép helytelen használata. Pontosan ügyelni kell a vákuumra, mert az akár kisebb az előírtnál, akár nagyobb, növekszik a mastitisek száma. Ugyancsak fontos az ütemszám és az arány is.

A fejőgumi a fejőgép egyetlen olyan alkatrésze, amely a tehén tőgyével közvetlenül érintkezik. A guminak a tisztaságon kívül simának, repedéstől mentesnek és rugalmasnak kell lennie.

Gondosan ügyelni kell az ún. vakfejésre, mely ugyancsak gyakori oka a tőgygyulladásnak.

3. A tőgy sérülései, kiütései, a tőgyet ért behatások (ütés, rúgás, a csecsbimbókra való rálépés stb.).

4. A kifárasztás, hosszas lábon hajtás (pl. vásárra) vagy vasúti szállítás után is gyakran fellép a betegség.

5. A tőgygyulladás oka lehet a hirtelen takarmányváltoztatást követő hasmenés, meghűlés, hideg víz itatása, fagyos takarmány fogyasztása stb.

6. Az előbb elmondott okok megszüntetésén kívül igen lényeges, hogy az ellési forgó ne haladja túl a 12-13 hónapot, és az ciklusosan változzon, hogy a tehenek szabályos időközönként 2 hónapig szárazon állhassanak, és a tőgy előkészülhessen az új laktációban ismét megjelenő káros tényezők hatásának a kivédésére is.

A TŐGYGYULLADÁSOK FORMÁI

Az orvosi irodalom a tőgygyulladások számos formáját különbözteti meg, de a mindennapos gyakorlat szempontjából talán elegendő lesz, ha ezúttal csak a két leggyakoribb mastitis-féleséggel foglalkozunk.

1. Hurutos tőgygyulladásról akkor beszélünk, amikor a kóros folyamat a tejutakban, a tejmedencékben és a bimbócsatorna nyálkahártyájában zajlik.

2. Amikor pedig a kórokozók a mirigylebenykéket és a lebenykék közötti kötőszöveteket támadják meg mirigyes vagy parenchimás tőgygyulladásról van szó.

A KLINIKAI TŐGYGYULLADÁS TÜNETEI

1. A hurutos tőgygyulladás esetén általános tünetek (láz, étvágytalanság, elesettség) csak ritkán tapasztalhatók, de a tej megváltozása mindig felhívja a betegségre a figyelmet.

A tej hígabb, pelyhes, savószerű, máskor túrószerű alvadékot tartalmaz, esetleg sűrű, nyúlós konzisztenciájú, benne gennycsomókkal, amint Olvasónk is panaszolta levelében.

Amikor már súlyosbodik a kép, a tej mennyisége csökken, véres-gennyes jelleget ölt, és előbb utóbb kialakulhat a parenchimás mastitis.

A hurutos tőgygyulladás mielőbbi felismeréséhez nagyon hasznos szolgálatot tesz a próbapohár rendszeres használata a fejés előtt.

Ez egy kb. egy dl űrtartalmú műanyag fülespohár, melyre teaszűrőt helyezünk. A kóros tejalvadék a szűrőn fennakad, és így a mastitisre utaló tejelváltozás időben felismerhető.

2. A mirigyes (parenchimás) tőgygyulladás heveny eseteiben az állaton igen súlyos általános tünetek mutatkoznak. A tehén feltűnően elesett, szőre borzolt, lapocka- és combizmaiban remegés látható, étvágytalan, nem kérődzik, kezdetben bélsárpangás, később hasmenés jelentkezhet.

A beteg tőgynegyed duzzadt, vörös, meleg, tömör és fájdalmas. Ha a tőgy nagyobb mértékben duzzadt, akkor az állat szétterpesztett hátulsó lábakkal áll, a tőgynegyed felőli lábát kaszálva viszi előre.

A beteg tőgynegyed vagy negyedek csak igen kevés, sárgás pelyhekkel kevert, zavaros, savószerű folyadékot választanak el.

GYÓGYKEZELÉS

A tőgygyulladás sikeres kezelésének legfontosabb feltétele, hogy minél előbb megtörténjen a bántalom felismerése - melyről az előbbiek során részletesen szó esett – és orvoslása. A gyógykezelés tőgybe infundált, esetleg injekciós formában is applikált antibiotikumokkal és egyéb gyógyszerekkel történhet a mastitis milyensége és az általános tünetek figyelembevételével. A betegség gyógykezelése állatorvosi feladat.

Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi időben új tendencia bontakozik ki egyes enzimek alkalmazásával a tőgygyulladások kezelése során, melyek szükség esetén antibiotikumokkal is kombinálhatók.

A nem baktériumos eredetű tőgyirritácók és tőgygyulladások esetén a szomatikus sejtszám csökkentéséhez elegendő a vitaminokat is tartalmazó enzimkeverékek alkalmazása. Előnye többek között, hogy kisebb a kezelési költség és nincsen rezisztencia.

MEGELŐZÉS

1. Minél súlyosabbak a takarmányozási hiányosságok, annál gyakoribb a tőgygyulladás (energia, rost, szárazanyag), annál több esetben nő a szomatikus sejtszám. Ugyanakkor azokat a takarmányokat meg kell vonni, melyek a csüd bőrén vagy a tőgyön kiütéseket vagy erős hasmenést okoznak.

2. Nagy gondot kell fordítani az istálló és fejési higiéniára. A tőgyet a fejés előtt meg kell tisztítani, fertőtleníteni, lehetőleg egyszer használatos törlőkendőt alkalmazni.

A mastitis elleni védekezés alapfeltétele, hogy a tőgy és a tej elváltozásait időben észrevegyük! Az első tejsugarakat „próbacsészében” kell megvizsgálni, amint azt az előbbiekben olvashattuk.

3. A fejés után hatékony szerrel fertőtleníteni kell a csecsbimbót. Fertőtlenítőszer az állatpatikában kapható.

4. A fejés befejeztével élettanilag is záródik a bimbócsatorna többnyire 20-30 perc múlva, de addig is lehetőleg gondoskodni kell, hogy a tehén a fejés után azonnal ne fekhessen le, de a lefekvés megakadályozása ne legyen stressz a számára.

5. Gépi fejés esetén gondoskodni kell a fejőberendezés tőggyel közvetlenül kapcsolatba kerülő részeinek, mindenekelőtt a fejőguminak rendszeres tisztításáról, fertőtlenítéséről, továbbá az elöregedett fejőgumik folyamatos cseréjéről.

A fejőgép kifogástalan működése és szakszerű használata minimálisra csökkenti a tejvisszaáramlás lehetőségét (nem megfelelő vákuum, vakfejés, nem kellően rugalmas vagy nem megfelelő méretű fejőgumi stb.).

6. A tej szomatikus sejtszámának magas értéke kóros folyamatra utal! A tej sejtszámából a sejtes elemek összetételére, a gyulladásos folyamat helyére, típusára, sőt a kóros folyamat fennállásának idejére is következtetni lehet. A tej megnövekedett sejttartalmának kimutatása megfelelő reagensek hozzáadásával házilag is elvégezhető.

De mit kell tudni a szomatikus sejtekről? Azok jelenléte egy bizonyos mennyiségig a normális állapotra jellemző, ugyanis a tej képződése során a mirigyhámból és a vérből is állandóan kerülnek sejtek a tejbe. Ezek a sejtek tehát testi, vagyis szomatikus sejtek.

Akkor van baj, ha a tej szomatikus sejttartalma 400.000 db/ml felett van! Az e feletti érték már kóros folyamatokra utal vagy esetleg föcstejről vagy öregfejős tejről van szó.

7. Tőgygyulladás esetén a fertőzött tejet meg kell semmisíteni.

8. Lehetőség szerint ki kell küszöbölni azokat a hajlamosító és kiváltó okokat, melyek szerepet játszanak a mastitis előidézésében.

9. Mindenben szigorúan be kell tartani az állatorvos előírásait.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2007. júniusában.)