2014. február 6., csütörtök

Jártunk Európában...

Ezúttal olyan képeket válogattunk össze Európa különböző országaiból, melyeken a szerző és felesége (is) szerepel - s természetesen a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha az ország, táj, város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.

.
.
Hollandia és a vízimalmok, Hollandia és Rembrandt. Micsoda találó gondolattársítás! Ilyen Hollandiára jellemző környezetben feltétlenül meg kell örökíttetni magunkat. Szélmalmokkal találkoztunk bőven, és nemcsak a trikókat díszítik vagy az üzletek kirakatait, de a természetben még ma is végzik munkájukat immár évszázadok óta megszakítás nélkül. Annyit el kell mondani, hogy szeles ország ez, a szélmalmok számos feladatot végeznek a gabonaőrléstől a papírgyártáson és a vízátemelő szerkezetek működtetésén át.
.
.
.
.
Ismerkedjünk meg két nagyon jellemző holland fogalom jelentésével. Mit is jelent a deftig és a gesellig? Előbbi annyit, hogy sohase feledkezz meg emberi méltóságodról, a bajban és örömben is légy mértékletes. Ugyanis bárhol vagy, a szomszéd mindig figyeli, hogy mit csinálsz! Ha nem vigyázol, a szájára vesz, sőt minden baj között a legsúlyosabb, ha ki is nevet! A geselligkeit jegyében az ismerős családok néha-néha összegyűlnek a vendéglőben kis muzsikát hallgatni, trécselni, szórakozni. A melódiát illik halk zümmögéssel kísérni, de csak olyan diszkréten, hogy ne zavarja a szomszédos asztal vendégeit.
.
.
.
.
Az Alsmeeri Virágtőzsdére indultunk, ahol hatalmas mennyiségű vágott és cserepes virágtömeg kerül kalapács alá. Amsterdamtól alig 10 kilométerre vagyunk, és erre vannak a környéken Hollandia legnagyobb és leghíresebb virágmezői. Már a bejárat is lenyűgöző! Különböző színekben pompázó növénytenger fogad, és mélyeket szippantva sem tudunk eltelni a virágok természetesen parfőmös illatával.
.
.
.
.
Egy nagyobb sziklát, ugyancsak vulkáni képződményt látunk a háttérben kiemelkedni a tengerből. E természeti csoda előtt mi is megörökíttetjük magunkat.
.
.
.
.
Látogatást teszünk a világ csodájának számító botanikus kertbe, amit eredetileg a skót Reid család létesített az egykori rezidenciáján. A pompás orchideák mellett rengeteg trópusi és szubtrópusi növény, virág látványa kápráztatott el bennünket, miközben élveztük bódítóan nagyszerű illatukat.
.
.
.
.
És íme Madeira jellegzetessége: a régi parasztházak! Ma már csak 100 ilyen jellegzetes ház áll Santanában, melyeket műemlékké nyilvánítottak és nem is szabad elbontani. A hagyományos zsúpfedeles parasztházak mindkét szintjén csak egy-egy szoba van. Ezt a földszinten egy deszkafal választja ketté. Az egyik volt a szerényen berendezett nappali, a másik a hálóhelyiség. A gyerekek odafent aludtak.
.
.
.
.
Ezúttal hajóra szállunk és Odesszába utazunk. A hajóút nagyon kellemes volt. Esténként szólt a zene a bárban. Otthon úgysem érünk rá a szórakozásra, hát itt pótoltunk valamit. Éppen ezen a napon történt, hogy vihar kerekedett a tengeren. Csaknem valamennyi utas tengeri beteg lett! Mi is előbb csak enyhe, majd fokozottabb émelygést éreztünk, aztán egy olyan általános hangulat vett erőt rajtunk, hogy még élni sem volt kedvünk. A legérdekesebb az volt, hogy amint lefeküdtünk, azonnal megszűnt minden bajunk. Abban a pillanatban azonban ahogy felkeltünk fekvő helyzetből, azonnal elölről kezdődött minden. Elhatároztuk, hogy többé nem szállunk tengerre. Amikor azonban lecsendesedett a nagy víz, egyszeriben elmúlt minden probléma, vidáman és jókedvvel de (a vacsorakihagyás miatt pedig) igen éhesen ébredtünk. És befutottunk az odesszai kikötőbe.
.
.
.
.
Továbbutazunk a Lisszabontól 32 km-re fekvő hatalmas és szüntelenül terjeszkedő nyaralótelepre, Cascais-be. A nyaralóhelyen az első palotákat 1870 után kezdték építeni - a szubtrópusi növényektől zöldellő tájon. Idegenforgalma azóta is folyton-folyvást nő.
.
.
.
.
Hosszú, sok kanyarulatos szerpentinen jutunk fel a Cabo da Roca nevű sziklához, mely Európa legnyugatibb szárazföldi pontja. E nevezetes helyen a nejemmel mi is megörökíttetjük magunkat. A 150 méter magas szikla hatalmasan kiemelkedik a környékből, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a tájra.
.
.
.
.
Az étkezéseknél nekünk ez volt a törzshelyünk. A kosztra nem panaszkodhattunk: háromszor étkeztünk változatosan és jól quantum satis. A velem szemben ülők a mindig tettre kész kislányukat is elhozták, aki talán jobban feltalálta magát, mint a szülei. Mellettünk ültek a pécsiek: két kedves hölgy, akinek ugyancsak ízlett az ebédhez és vacsorához felszolgált, tetszőleges mennyiségben fogyasztható portugál fehér vagy vörös bor. Kevés olyan udvarias ember volt a csoportban, mint a polgármester úr a nejem mellett. (Amikor a bőröndöm elmaradt, készséggel ajánlotta fel a gyógyszerkészletét, és miután az úton beteg voltam, a meleg pulóverét is.) A másik asztalnál étkeztek a csoport többi tagjai. Közülük a kedves tornászházaspárral, Vámosékkal barátkoztunk össze. Az étterem rendszerint tömve volt zarándokokkal.
.
.
.
.
Nagyon kis létszámú, mindössze 4 főt számláló magyar csoportunk: Erzsike, gyermekorvos, férje István, kutatómérnök, a nejem és jómagam.
.
.
.
.
Holtfáradtan tértünk vissza a szállodánkba. Nem luxus, de kényelmes szobákat kaptunk. Melyik balti pénz mennyit ér? Nézzük! A szállodában lehetett pénzt váltani, ugyanis az üzletekben nem fogadták el az eurót.
A lett pénz, a latas igen erős (1 euró = 0,7 latas).
A litván litas: 1 euró = 3,45 litas.
Az észt pénz, a korona, 1 euró = 1,65 korona, majd 1 euró = 34,35 rubel.
A vacsora mindig gyenge volt, a hús rágós és kemény (az enyémet is a feleségem ette meg), ellenben a svédasztalos reggeli kitűnő ajánlattal jóízűen fogyasztható. Akivel a nejem koccint, egy kaposvári katonatiszt özvegye.
 .
.
.
.
A tea itt sokkal gyakoribb ital, mint a kávé. A napi normál adag errefelé belőle 10 csésze. Megkérdezi a tulaj, hogy nem innánk-e egy ayrant felfrissülés céljából, de ez ellen a nejem nagyon élénken tiltakozik, így hát én is a teánál maradok. És hogy mi az az ayran? Gyengén sózott, fehér joghurt vízzel hígítva.
.
.
.
.
Törökországban Van felé tartunk Útközben kutak vannak, melyek főként az állatok itatására szolgálnak, de a nagy hőségben megállunk, és mi is felfrissítjük magunkat a jéghideg vízsugarakban.
.
.
Magyarsarlós
.

.
Amikor pedig nem jártuk a világot, hanem dolgoztunk, azt is évtizedekig közös munkahelyen tettük.
.
.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése