Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Déva és Lugos
Közben az Olt völgyében a Vöröstorony-szoroson keresztül mentünk át a Kárpátokon. Mivel már esteledett, csak a vasúti hidat tudtam lefényképezni, a Vöröstorony düledezőfélben levő épületéről készült fotó már nem sikerült. Mindenesetre a vadregényes táj feledhetetlen emlékű. Szebenben aludtunk, majd utunk következő állomása Déva.
Déva városa közvetlenül a meredeken magasba szökkenő vulkanikus hegy lábánál épült, a hegyen pedig Déva várának romjai láthatók.
Decebál szobra Déván, felette a vár, a szobor alatt én.
A várat 1849-ben az itt felhalmozott rengeteg lőszer robbanása rommá tette. Azóta is ilyen állapotban van.
Amint feltekintek a várra, eszembe jut a remek székely népballada, a Kőmíves Kelemennéé. Szinte látom lelki szemeimmel, amint a várépítő kőművesek azon tanakodnak, hogy mitévők is legyenek, mert a fal, amit egyik nap raknak, másnapra leomlik.
Egy nagy és súlyos elhatározásra jutnak: amelyikük felesége legelőször érkezik, azt befalazzák, hogy a fal tartósságot nyerjen. Micsoda szívettépő pillanatok! Ugyan ki jön elsőnek? Szinte látom, amint a most is járható, meredek ösvényen ételhordójával vidáman és frissen igyekszik Kőmíves Kelemenné, hogy férje éhségét csillapíthassa... s hogy soha többé ne térjen vissza "magos Déva várbul".
A következő rövid pihenőt Lugoson tartjuk. Elsétáltam kissé a Temes partján, majd a folyó hídjáról gyönyörködtem a part beépített panorámájában.
Sok időnk nem volt, siettünk Temesvár felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése