Románia II/1a

Szubjektív útinapló Romániából (1959)

Nagyvárad a Körös partján

Az első meglepetést a kora délutáni órákban - nálunk Magyarországon szokatlan - lebzselő, sétáló, a parkokban, a padokon üldögélő tömeg okozta (hétköznap volt). No, ezek sem halnak bele a munkába - ötlött fel bennem a gondolat. Őszinte leszek, ha megmondom, hogy nagyon rossz benyomást gyakorolt rám ez a város. Nemcsak hogy nagyon sok magyar szót lehet hallani, de a felírások is kétnyelvűek a hivatalokon, üzleteken. Mint látható a régi szép tanácsházon is.

Városnézésre indultunk, miután a régi szállóban elosztották a szobákat, melyek csaknem tömegszállások voltak, és az úti port lemostuk magunkról. A szállodában csak az ért valamit, hogy 3 lejért meg lehetett fürdeni a folyosón egy ócska fürdőszobában, viszont az is igaz, hogy senki sem csengetett egy negyed óra múlva, akár alhattam volna is a kádban.

Tehát városnézésre indultunk. Tetszetős épület a Tanácsháza a Körös-parton.

Tájékozódni próbálok a Kőrös hídján. A várost a Körös szeli ketté. Az 1070-ben épült, illetve már épülőfélben lévő várat sáncok és düledező falak veszik körül, benne kaszárnya van, így belülről nem nézhettük meg, mint a többi várat sem, mely még épségben volt, mert valamennyit kaszárnyának használták. a vár csillag alakban épült, a Körös vette körül. Falai sok helyen épségben vannak.

Az Árpád-házi királyok nagyon kedvelték a várost. Püspökségét is még 1080-ban alapította Szent László. Nagyváradot fejlődésében igen visszavetették a kunok és a tatárok pusztításai, majd 1660-tól a török rabiga. A törökök csaknem minden épületet leromboltak. Kár, hogy a képen is látható gyönyörű barokk püspöki palota ablakaiban mosott fehérneműk és harisnyák lógtak a legnagyobb összevisszaságban. Egyik részében görög menekültek, a másikban csecsemőotthon van elhelyezve.

Érdekes és eredeti volt az ortodox katedrális tornyában egy aranyozott gömb, mely minden nap mutatja a Hold állását.

50 baniért megnéztük a múzeumot, mely kicsiny és jelentéktelen. Mindenesetre a rengeteg kőkorszakbeli és római lelet azt tanúsítja, hogy az itteni élet már jó régi eredetű.

A vár ősi, omladozó falai mellett, közvetlenül a belvárosban hatalmas ócskavasgyűjtő szeméttelep rontja a hangulatot. A XVIII. századból származó gyönyörű barokk katedrális egyik tornya leomlófélben van, előtte Szent László impozáns szobrában gyönyörködhetünk, de nem kerülheti el a figyelmünket, hogy közvetlenül a templom fala mellett, a katedrális oldalánál lepedő- és csizmahalmazok: éppen vételeznek a katonák. Úgy látszik, éppen ez a legalkalmasabb hely erre, ha nem is éppen idegenforgalmi látványosság.

Maradandó emléket adott az esti Körös-part a régi zsinagógával, mely képe romantikusan ringatózott a vízen.