EMBER ÉS ÁLLAT
RETTEGETT BETEGSÉGE, A LÉPFENE
Amikor Lászladány
községben a juhászatban fellépett úgy az ember, mint az állatok
számára is egy nagyon veszélyes betegség a lépfene, több
Olvasónktól is kaptam telefonhívást, melyben kérték a betegség
ismertetését, kiemelve, hogy miként fertőződhet meg az ember, és
milyen tünetekben mutatkozik úgy az emberen, mint az egyes
háziállatfajokban a bántalom, melyek a gyógyítás és védekezés
lehetőségei stb.
Miután egy nagyon
veszélyes és nemcsak az embert, de valamennyi háziállatfajt is
súlyosan veszélyeztető bántalomról van szó – sürgősen
reagálva a kérdésekre –, teszek eleget Olvasóim kérésének a
veszélyes kór részletes ismertetésével, mely bizonyára élénk
közérdeklődésre tarthat számot.
TÖRTÉNETE
A lépfene már az
időszámítás előtt ismert volt Egyiptomban, Görögországban és
a Római Birodalomban is, mint időről-időre az állatok tömeges
elhullását okozó betegség, mely azonban gyakran az embert is
megbetegíthette.
Tehát már az
ókorban is jól ismert rettegett betegség volt, és az orvosi
irodalom a lépfenét a legősibb betegségek között tartja számon.
Bizonyítékaink vannak arra, hogy az egyiptomi fáraók
állatállományát már évezredekkel ezelőtt megtizedelte egy
olyan fertőző betegség, mely az embert is megtámadta. Az
orvostörténészek szerint a lépfene volt e gyilkos kór.
A Bibliában és a
római irodalomban többször is szó esik a bántalomról, de a
későbbiek során is, mint a legszörnyűbb járványok egyikét
említik. Így például megemlítik, hogy a XVII. század elején
dühöngött járvány 60 ezer áldozatot szedett.
A lépfenebacilus
jelenlétét elhullott állatok vérében elsőként – csak jóval
később – 1849-ben tudta Pollender német gyakorló orvos
megtalálni, a bacilus kitenyésztése és a spóraképzés
járványtani jelentőségének a felismerése pedig a híres
bakteriológus, Koch Róbert érdeme (1876/78).
A KÓROKOZÓ
A bántalmat a
legnagyobb baktériumok közé tartozó Bacillus anthracis nevű
kórokozó idézi elő, amely friss hullák vérében és szerveiben
mikroszkóp alatt is könnyen felismerhető. A bacilus a Gram-pozitív
csoporthoz tartozik, mely az élő szervezetben burkot képez, de a
külvilágra jutva, a szabad levegőn rendkívül nagy ellenálló
képességű spórákat hoz létre.
Leegyszerűsítve
tehát a baktérium kétféle formában fordul elő, nevezetesen az
állati testben, az exotoxint (mérget) termelő vegetatív, majd a
külvilágra jutva nagyon nagy ellenálló képességű és hosszú
évtizedekig is élő, és fertőzőképességét is megtartó spórás
formában.
FERTŐZÉS
A betegség csak ott
fordul elő, ahol a B. anthracis vegetatív baktérium vagy még
inkább a spórák beteg vagy elhullott állattal, ilyen állatból
származó termékekkel (nyers hússal és húskészítményekkel,
bőrrel, szőrrel, gyapjúval stb.) eljutottak. A lépfenebacilus a
külvilágban nem szaporodik. A fertőzés állatról állatra
rendszerint nem terjed (nem ragályos), a fertőződés többnyire
közös forrásból, a talajból jön létre.
1. A fertőződés
forrása az esetek túlnyomó többségében a spóratartalmú
takarmány. A fertőződés legtöbbször lépfenespórákkal
fertőzött legelőkön jön létre, akár azért, mert oda korábban
lépfenében elhullott állatokat hantoltak el, akár pedig azért,
mert a legelőre az időszakonkénti áradások máshonnan
spóratartalmú vizet illetve iszapot hoztak.
2. Fertőzött lehet
spórákkal az ásott kutak vize, különösen száraz időszakokban,
ha a vízhez kimerés során iszap is keveredik.
3. Olykor
istállózott állatok is fertőződhetnek, ha fertőzött területről
származó zöldtakarmányt, szénát vagy földdel szennyezett
répát, burgonyát fogyasztanak.
4. Lépfenespórákkal
endémiásan fertőzött országokból származó nyers bőrrel,
szőrmével, gyapjúval, ezekből készített termékekkel nem
kellően hőkezelt hús- és vérliszttel stb. is behurcolhatók.
Az állatok
fertőződése bekövetkezhet szájon át, légúti módon pl.
spóratartalmú por belélegzésével és nagyon ritkán bőrfertőzés
útján.
A BETEGSÉG
TÜNETEI
A lappangási idő
legalább 3 nap, különösen erős fertőzés után már 24 óra
múlva is kitörhet a betegség.
1. Igen gyors
lefolyású lépfenével főleg juhokban, olykor szarvasmarhákban
a járványok legelején találkozunk. Ilyenkor a betegség
gutaütésszerűen, hirtelen okozza az állat halálát. Mindössze
rövid ideig tartó támolygás, nehéz légzés és görcsök
szokták megelőzni az elhullást. A haláltusában az állatok
szájából és orrából véres hab, a végbelükből pedig esetleg
tiszta vér is ürülhet.
2. A betegség
heveny vagy félheveny alakja lázas általános jelenségekkel
kezdődik. Bágyadtság, támolygó járás, étvágytalanság,
szapora szívverés izomremegés, 40°C feletti hőmérséklet
észlelhető. A tejelő állatok elapasztanak, esetleg elvetélnek.
A betegség
tetőpontján hasmenés is jelentkezik, a bélsár hígan folyik és
vért is tartalmazhat. Olykor akár tiszta vért ürítenek a
fertőzött állatok.
3. A lépfene idült
alakja (pl. sertésben) olykor nem is mutat egészségi
zavarokat.
Szarvasmarhákon
némelykor megduzzad a nyelv, rajta valamint a száj nyálkahártyáján
véres savóval telt hólyagok jelentkeznek. Izomremegés, láz, néha
vér az orrból és a hüvelyből.
Lovak
esetében jellemző, hogy a kialakult béltályogok miatt az állatok
kólikás tüneteket mutatnak. Máskor torokgyulladás lép fel.
Olykor véres hasmenés és ödémák keletkeznek többek között.
Juhok
esetében gyakori a gutaütésszerű hirtelen elhullás, amint arról
már szó esett.
ORVOSLÁS
A gyógykezelés
antibiotikumokkal (penicillin, tetrán stb.) és hiperimmun vérsavó
(szérum együttes) adagolásával történik. A betegség
megelőzésére megfelelő vakcinák állnak rendelkezésre. Mindezek
alkalmazása állatorvosi feladat.
MEGBETEGEDHET AZ
EMBER IS
1. Fertőzött hús
(stb.) elfogyasztása után, tehát szájon át történt
fertőzés után alakul ki a bélanthrax. Tünetei: szédülés,
gyomorfájdalom, hányás, hasmenés, olykor véres bélsár
ürítésével. A has puffadt. Súlyos fájdalmas görcsök közepette
a halál akár 36-48 óra múlva is bekövetkezhet.
2. Az emberi esetek
túlnyomó többsége sebzéshez kapcsolódó bőrlépfene,
amikor a bőrben előbb piros papula, majd abból hólyag keletkezik.
A hólyag felfakad, a tetején sötétbarna, fekete pörk (pokolvar)
képződik, miközben a környéki bőr és a bőr alatti szövetek
vizenyősen-véresen beszűrődnek. A pokolvar nemritkán az arcon
vagy a szemhéjon is megjelenik. Kezelés hiányában a folyamat
septikaemiához („vérmérgezés”) vezethet.
3. A tüdőlépfene
mindenekelőtt szőr-, gyapjú-, rongyfeldolgozó munkásokban alakul
ki spórák belégzését követően. A betegség magas lázzal,
véres köpettel járó vérzéses tüdőgyulladás formájában
zajlik le. A betegek penicillinekkel, tetránnal stb. kezelhetők.
Olyan állományokban,
amelyekben a lépfenét megállapították, célszerű az első eset
észlelését követő kéthetes időszak alatt preventív célból
antibiotikumot szedetni.
Ugyancsak a
megelőzést szolgálja a házi vágások során is a húsvizsgálat
elvégzése.
A betegség
gyógyítása az emberen is antibiotikumokkal történik, de ez már
az orvos feladata.
Amint látjuk a
lépfene nagyon veszélyes betegség, mely hazánkban ma már csak
nagyon szórványosan jelentkezik, az állati hullák hőkezeléssel
való ártalmatlanná tétele és a vakcinázások következtében. A
betegséget vagy gyanúját azonnal be kell jelenteni, hogy a
védekezési szabályokat mielőbb foganatosítani lehessen. De
mindez már az Állategészségügyi Hatóság feladata.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. októberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése