A lépfene

EMBER ÉS ÁLLAT RETTEGETT BETEGSÉGE, A LÉPFENE

Amikor Lászladány községben a juhászatban fellépett úgy az ember, mint az állatok számára is egy nagyon veszélyes betegség a lépfene, több Olvasónktól is kaptam telefonhívást, melyben kérték a betegség ismertetését, kiemelve, hogy miként fertőződhet meg az ember, és milyen tünetekben mutatkozik úgy az emberen, mint az egyes háziállatfajokban a bántalom, melyek a gyógyítás és védekezés lehetőségei stb.

Miután egy nagyon veszélyes és nemcsak az embert, de valamennyi háziállatfajt is súlyosan veszélyeztető bántalomról van szó – sürgősen reagálva a kérdésekre –, teszek eleget Olvasóim kérésének a veszélyes kór részletes ismertetésével, mely bizonyára élénk közérdeklődésre tarthat számot.

TÖRTÉNETE

A lépfene már az időszámítás előtt ismert volt Egyiptomban, Görögországban és a Római Birodalomban is, mint időről-időre az állatok tömeges elhullását okozó betegség, mely azonban gyakran az embert is megbetegíthette.

Tehát már az ókorban is jól ismert rettegett betegség volt, és az orvosi irodalom a lépfenét a legősibb betegségek között tartja számon. Bizonyítékaink vannak arra, hogy az egyiptomi fáraók állatállományát már évezredekkel ezelőtt megtizedelte egy olyan fertőző betegség, mely az embert is megtámadta. Az orvostörténészek szerint a lépfene volt e gyilkos kór.

A Bibliában és a római irodalomban többször is szó esik a bántalomról, de a későbbiek során is, mint a legszörnyűbb járványok egyikét említik. Így például megemlítik, hogy a XVII. század elején dühöngött járvány 60 ezer áldozatot szedett.

A lépfenebacilus jelenlétét elhullott állatok vérében elsőként – csak jóval később – 1849-ben tudta Pollender német gyakorló orvos megtalálni, a bacilus kitenyésztése és a spóraképzés járványtani jelentőségének a felismerése pedig a híres bakteriológus, Koch Róbert érdeme (1876/78).

A KÓROKOZÓ

A bántalmat a legnagyobb baktériumok közé tartozó Bacillus anthracis nevű kórokozó idézi elő, amely friss hullák vérében és szerveiben mikroszkóp alatt is könnyen felismerhető. A bacilus a Gram-pozitív csoporthoz tartozik, mely az élő szervezetben burkot képez, de a külvilágra jutva, a szabad levegőn rendkívül nagy ellenálló képességű spórákat hoz létre.

Leegyszerűsítve tehát a baktérium kétféle formában fordul elő, nevezetesen az állati testben, az exotoxint (mérget) termelő vegetatív, majd a külvilágra jutva nagyon nagy ellenálló képességű és hosszú évtizedekig is élő, és fertőzőképességét is megtartó spórás formában.

FERTŐZÉS

A betegség csak ott fordul elő, ahol a B. anthracis vegetatív baktérium vagy még inkább a spórák beteg vagy elhullott állattal, ilyen állatból származó termékekkel (nyers hússal és húskészítményekkel, bőrrel, szőrrel, gyapjúval stb.) eljutottak. A lépfenebacilus a külvilágban nem szaporodik. A fertőzés állatról állatra rendszerint nem terjed (nem ragályos), a fertőződés többnyire közös forrásból, a talajból jön létre.

1. A fertőződés forrása az esetek túlnyomó többségében a spóratartalmú takarmány. A fertőződés legtöbbször lépfenespórákkal fertőzött legelőkön jön létre, akár azért, mert oda korábban lépfenében elhullott állatokat hantoltak el, akár pedig azért, mert a legelőre az időszakonkénti áradások máshonnan spóratartalmú vizet illetve iszapot hoztak.

2. Fertőzött lehet spórákkal az ásott kutak vize, különösen száraz időszakokban, ha a vízhez kimerés során iszap is keveredik.

3. Olykor istállózott állatok is fertőződhetnek, ha fertőzött területről származó zöldtakarmányt, szénát vagy földdel szennyezett répát, burgonyát fogyasztanak.

4. Lépfenespórákkal endémiásan fertőzött országokból származó nyers bőrrel, szőrmével, gyapjúval, ezekből készített termékekkel nem kellően hőkezelt hús- és vérliszttel stb. is behurcolhatók.

Az állatok fertőződése bekövetkezhet szájon át, légúti módon pl. spóratartalmú por belélegzésével és nagyon ritkán bőrfertőzés útján.

A BETEGSÉG TÜNETEI

A lappangási idő legalább 3 nap, különösen erős fertőzés után már 24 óra múlva is kitörhet a betegség.

1. Igen gyors lefolyású lépfenével főleg juhokban, olykor szarvasmarhákban a járványok legelején találkozunk. Ilyenkor a betegség gutaütésszerűen, hirtelen okozza az állat halálát. Mindössze rövid ideig tartó támolygás, nehéz légzés és görcsök szokták megelőzni az elhullást. A haláltusában az állatok szájából és orrából véres hab, a végbelükből pedig esetleg tiszta vér is ürülhet.

2. A betegség heveny vagy félheveny alakja lázas általános jelenségekkel kezdődik. Bágyadtság, támolygó járás, étvágytalanság, szapora szívverés izomremegés, 40°C feletti hőmérséklet észlelhető. A tejelő állatok elapasztanak, esetleg elvetélnek.

A betegség tetőpontján hasmenés is jelentkezik, a bélsár hígan folyik és vért is tartalmazhat. Olykor akár tiszta vért ürítenek a fertőzött állatok.

3. A lépfene idült alakja (pl. sertésben) olykor nem is mutat egészségi zavarokat.

Szarvasmarhákon némelykor megduzzad a nyelv, rajta valamint a száj nyálkahártyáján véres savóval telt hólyagok jelentkeznek. Izomremegés, láz, néha vér az orrból és a hüvelyből.

Lovak esetében jellemző, hogy a kialakult béltályogok miatt az állatok kólikás tüneteket mutatnak. Máskor torokgyulladás lép fel. Olykor véres hasmenés és ödémák keletkeznek többek között.

Juhok esetében gyakori a gutaütésszerű hirtelen elhullás, amint arról már szó esett.

ORVOSLÁS

A gyógykezelés antibiotikumokkal (penicillin, tetrán stb.) és hiperimmun vérsavó (szérum együttes) adagolásával történik. A betegség megelőzésére megfelelő vakcinák állnak rendelkezésre. Mindezek alkalmazása állatorvosi feladat.

MEGBETEGEDHET AZ EMBER IS

1. Fertőzött hús (stb.) elfogyasztása után, tehát szájon át történt fertőzés után alakul ki a bélanthrax. Tünetei: szédülés, gyomorfájdalom, hányás, hasmenés, olykor véres bélsár ürítésével. A has puffadt. Súlyos fájdalmas görcsök közepette a halál akár 36-48 óra múlva is bekövetkezhet.

2. Az emberi esetek túlnyomó többsége sebzéshez kapcsolódó bőrlépfene, amikor a bőrben előbb piros papula, majd abból hólyag keletkezik. A hólyag felfakad, a tetején sötétbarna, fekete pörk (pokolvar) képződik, miközben a környéki bőr és a bőr alatti szövetek vizenyősen-véresen beszűrődnek. A pokolvar nemritkán az arcon vagy a szemhéjon is megjelenik. Kezelés hiányában a folyamat septikaemiához („vérmérgezés”) vezethet.

3. A tüdőlépfene mindenekelőtt szőr-, gyapjú-, rongyfeldolgozó munkásokban alakul ki spórák belégzését követően. A betegség magas lázzal, véres köpettel járó vérzéses tüdőgyulladás formájában zajlik le. A betegek penicillinekkel, tetránnal stb. kezelhetők.

Olyan állományokban, amelyekben a lépfenét megállapították, célszerű az első eset észlelését követő kéthetes időszak alatt preventív célból antibiotikumot szedetni.

Ugyancsak a megelőzést szolgálja a házi vágások során is a húsvizsgálat elvégzése.

A betegség gyógyítása az emberen is antibiotikumokkal történik, de ez már az orvos feladata.

Amint látjuk a lépfene nagyon veszélyes betegség, mely hazánkban ma már csak nagyon szórványosan jelentkezik, az állati hullák hőkezeléssel való ártalmatlanná tétele és a vakcinázások következtében. A betegséget vagy gyanúját azonnal be kell jelenteni, hogy a védekezési szabályokat mielőbb foganatosítani lehessen. De mindez már az Állategészségügyi Hatóság feladata.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. októberében.)