Néhány tanács a baromfiszezon kezdetére (II.)
Néhány tanács a baromfiszezon kezdetére (III.)
NÉHÁNY TANÁCS A BAROMFISZEZON KEZDETÉN 4.
Sorozatunk előbbi bejegyzéseiben olvashattunk a naposcsibék elhelyezéséről, a
jobb fejlődésüket biztosító vagy éppenséggel az esetleges
hiánybetegségeiket megelőző vagy megszüntető
vitaminkészítményekről, házipatikánk gyógyszereiről stb. A
továbbiakban folytatjuk a gyakoribb betegségek összefoglaló
ismertetését, megelőzési és orvoslási lehetőségeiket.
A BAROMFI KOKCIDIÓZIS
A baromfi egyik
legismertebb és legtöbb áldozatot követelő nagyon gyakori
parazitás betegsége, mely folyamatos problémát okoz világszerte.
Nemcsak azért, mert a különféle bélkokcidiózisok megfelelő
beavatkozás, gyógykezelés nélkül akár 80-90%-os veszteséget is
okozhatnak, hanem azért is, mert ha a beteg állatok túl is élik a
kokcidiumos fertőzöttséget, legyengülnek, és bennük más
természetű betegségek léphetnek fel. A kokcidiumok (Eimeria spp.)
a baromfi bélcsatornájának nagyon gyakori parazitái, és mivel
egyetlen sporulált oociszta („pete”) felvétele után 400.000
kokcidium ürülhet, a kokcidiózisok villámgyorsan terjedhetnek
terjedhetnek állományokon belül.
MIT KELL TUDNI A KOKCIDIUMOKRÓL?
A kokcidiumok apró
egysejtű spórás véglények, melyek a háziállatok
bélcsatornájának, epeutainak és veséjének bélhámjában élnek.
A csibék emésztőcsatornájában megtelepedett különféle
kokcidiumok (Eimeria tenella, E. necatrix, E. brunetti) a bélcső
más és más szakaszában okoznak kóros elváltozásokat, és ennek
megfelelően beszélhetünk a csirkék vakbél-, vékonybél- és
végbél-kokcidiózisáról. A gyakorlatban nagyon sokszor vegyes
fertőzöttséggel találkozhatunk.
A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA
A fiatal csirkéknek a
vakbelek heveny vérömlésével járó legveszélyesebb kokcidiumos
fertőzöttsége (KÉP).
EGY ESET A MINDENNAPOS PRAXISBÓL
Egyik alkalommal sürgős
hívást kaptam Birján községből azzal a panasszal, hogy a gazda
két héttel ezelőtt hozott 3000 naposcsibét, melyek addig szépen
fejlődtek, néhány napja azonban egyszeriben csak gubbasztasztanak,
véreset, sőt egyik-másik már „tiszta vért” ürít, és már
sok el is hullott. Sürgősen meg kellene nézni őket, mert bár
adott nekik „kakasport” (NeoTeSol), de az semmit nem használt.
Megérkezésemkor
megdöbbentő kép tárult elém. A csirkeállomány nagy része a
ventillátorok alá húzódva szomorúan gubbasztott, étvágyuk
nincs, alattuk pedig mintha vérrel locsolták volna be az egész
almot. Három nagy kosár pedig már púposan volt töltve
csirkehullákkal.
Több sápadt,
vérfogyott hullát is felbontottam és mindegyikük vakbele telve
volt vérrel (KÉP). A bonclelet egyértelműen vakbél-kokcidiózisra
utalt. Itt jegyzem meg, hogy a „kakaspor” a kokcidiumokra nem
hatékony. Ezúttal a csirkék kaptak kokcidium elleni gyógyszert és
vitamint ( elsősorban az A- és K-vitamin hatékony) az ivóvizükbe.
A betegség (véres hasmenés) megszűnt, az étvágy visszatért, de
a csirkék a fejlődésükben visszamaradtak és magas volt a kiesés.
A KOKCIDIUMOS FERTŐZŐDÉSRŐL
A fertőződés úgy
történik, hogy a sporulálódott oociszták vagy másként szólva
a fertőzésre alkalmassá vált „peték” a szájon át bejutnak
a bélcsatornába, ahol az emésztőnedvek hatására kiszabadulnak
belőlük az ún. sporozoiták.
Az Eimeria fajok
életciklusában két vagy több aszexuális sokszorozódási fázist
egy szexuális fázis követ, melynek végeredménye lesz az
oociszta, amely a bélsárral kerül ki a külvilágra. A szabadban
egy-két napos érési folyamat után fertőzőképessé válik, és
többnyire az ivóvíz, eleség vagy éppenséggel az emésztéshez
nélkülözhetetlen kavicsszemek felvétele során jut ismét a madár
szervezetébe. Az emésztőcsatornában az oocisztákból kiszabaduló
„fejlődési alakok” az ún. sporozoiták a fajnak megfelelő
bélszakasz nyálkahártyájának a hámsejtjeibe hatolva
megsokszorozódnak. A hámsejtet „szétrobbantva” kiszabaduló
fejlődési alakok újabb hámsejtekbe hatolnak, és abban hihetetlen
mértékben elszaporodva a bélcsatorna hámjának jelentős részét
csupaszítják le, és a csirkék heveny vagy éppenséggel idült
megbetegedését idézik elő.
A sporulálódott
oociszták a külvilágon nagyon sokáig, akár egy esztendőnél
tovább is fertőzőképesek maradnak, mert a külvilág káros
hatásainak, sőt a szokásos fertőtlenítőszereknek is
ellenállnak.
Ezzel magyarázható,
hogy a tavasszal vásárolt csirkék számára még az előbbi
esztendőből ottmaradt oociszták is súlyos fertőzési forrást
jelentenek.
MIVEL FERTŐTLENÍTHETÜNK?
Olvashattuk az
előbbiekben, hogy a szokásos fertőtlenítőszerek hatástalanok a
kokcidiumok ellen. Az utóbbi időben az ALPHA-VET
gyógyszerforgalmazó cég ajánlatában azonban megjelent Anti-Germ
Germicidian néven egy rendkívül hatékony fertőtlenítő
koncentrátum, amelyet az igen ellenálló kokcidium oociszták
elpusztítására fejlesztették ki. A termékkel való fertőtlenítés
lehetővé teszi, hogy megszakítsuk a fertőzési láncot és
megakadályozzuk az állatok újrafertőződését és
megbetegedését, ugyanis 4%-os vizes oldatban elpusztítja mind a
sporulált, mind pedig a sporulálatlan Eimeria tenella oocisztákat
is.
A VAKBÉL-KOKCIDIÓZIS TÜNETEI
Többnyire a fiatal,
2-5 hetes csirkék között fellépő vakbél-kokcidiózist az
Eimeria tenella kokcidium idézi elő.
A betegség a jellemző
klinikai tünetek alapján jól felismerhető. Az első tünetek a
fertőződést követően mintegy 4-6 nap után jelennek meg. a kis
állatok szomorkodva, kedvetlenül álldogálnak, étvágyuk nincs,
szárnyukat, fejüket lógatják, és hamarosan megjelenik a
legjellemzőbb tünet, a véres hasmenés. Szokványos esetekben
előbb csak néhány vércsík látható a csirkék ürülékében,
majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt előfordulhat, hogy a
kis állatok látszólag „tiszta vért” ürítenek. Hamarosan
nagyszámú elhullás következik be.
A BETEGSÉG SÚLYOSSÁGÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK
1. A betegség
súlyossága és a veszteségek aránya mindenekelőtt függ az
állatok ellenálló képességétől.
2. A fertőzést okozó
oociszták számától.
3. A takarmány
minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.)
4. A higiéniás
körülményektől (zsúfoltság, tisztogatás stb.)
Ami a vitaminellátást
illeti, megfigyelték, hogy az A-vitaminnal bőségesen ellátott
csirkék nem vagy csak enyhébben betegszenek meg, mint a vitaminnal
nem kezelt társaik. A kísérletek során pedig arra az eredményre
jutottak, hogy a csak mérsékelt fertőzésnek kitett csirkéknek az
A-vitamin nagy adagban történt applikálása már kellő védelmet
nyújtott.
A GYÓGYSZERES KEZELÉS
A kokcidiumok a
baktériumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a gyógyszerekhez,
amelyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak. Az így kialakult
rezisztenciájukat a kokcidiumok örökítik az utódaikra is, és
előállnak a gyógyszerrezisztens kokcidium-törzsek.
Többek között ez az
oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek kerülnek forgalomba,
melyek a kokcidiózis megelőzésére illetve gyógyítására
szolgálnak. Ezúttal csak példaként sorolunk fel néhány
gyógyszert, melyek a kokcidiózis kezelésére alkalmasak. Ezek
vényköteles és a kezelő állatorvos rendelésére és
utasításának megfelelően kell alkalmazni.
Az ESB pulvis a
bántalom megelőzésére és gyógyítására egyaránt alkalmas.
Szájon át az állatok ivóvizébe kell keverni. Adagja napi 1-2 g
pulvis/liter víz. Árutojást termelő állomány a gyógyszerrel
nem kezelhető.
A Baycox 2,5% oldat
adagja: egy ml oldat egy l vízhez 2 napig folyamatosan itatva, a
mellékelt utasítás és az állatorvos ajánlása szerint.
Vérrel teljesen kitöltött vakbelek
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. májusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése