SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG
Kell egy kis áramszünet...
Még
mindig barangolunk a városban. Megállunk H. C. Andersen, a nagy
mesemondó szobránál gyerekkori olvasmányainkra nosztalgiázva. A szobor
Nielsen alkotása (1961-ből). Az író kürtőkalapjával, vállára vetett
köpenyben, árnyas fák között ülve, elgondolkozva tekint a szemközti
Tivoli felé.
Az óriási forgalomban a szórakoztató negyed, a világhírű Tivoli felé haladunk.
Szerettünk volna megpihenni a sok járkálásban valamiféle olyan helyen, ahol nem kell semmit rendelni és fizetni, mert valuta dolgában nem túl jól álltunk, és tisztában voltunk azzal, hogy még két ország előttünk van. Kinéztük magunknak ezt a szép helyet, mely körül sok üres szék is volt, de mire odaértünk, valamennyit elfoglalták a dán atyafiak.
Megkönnyebbülésünkre azonban a közelben akadt ez a kis ház, amely rendeltetését hamarosan felfedeztük.
Térképünk segítségével nemsokára beértük a magyar csapatot a Tivoli pénztára előtt. Belépés előtt ugyanis jegyet kellett váltani.
De mit is kell tudni a Tivoliról? A dán főváros e világszerte híres szórakozóparkja 80.000 négyzetméter területet foglal el a Főpályaudvar és a Városháza tere között. Játszóterei, árnyas sétányai, kávézói, vendéglői változatos szórakoztató létesítményei mellett több szabadtéri színpada, továbbá varieté és bábszínháza is van. Itt építették fel Koppenhága hangversenytermét is, ahol a legkiválóbb művészek valóban nem mindennapi környezetben lépnek fel. Tavasztól őszig állandó a mozgás itt, ahol öreg és fiatal megfordul a világ minden részéből.
Megalapítására Georg Carstensen 1843-ban kapta meg VIII. Keresztélytől az engedélyt azzal a hivatkozással, "ha a nép szórakozik, nem gondol arra, hogy politizáljon". Az előbb látott eredeti klasszicizáló főbejáratát 1890-ben építették. Odabent számos szabadtéri színház, hangversenyterem, óriáskerék, szökőkutak meg sok más minden ad kikapcsolódást a látogatónak. Idő és pénz híján sehová sem mentünk be, csupán a közepén lévő szabadtéri színpadnál álltunk meg egy rövid időre, ahol akrobaták, kötéltáncosok, bohócok, bűvészek és idomított állatok kötötték le a közönség figyelmét.
A város jellegzetességei közé tartoznak a kitűnő és ugyancsak ízlésesen berendezett vendéglők, melyekről méltó szólni. Persze a mi pénztárcánkhoz képest nagyon drágák, de érdemes ezekbe bemenni és kicsit körülnézni. Senki nem veszi rossz néven a turistától, ha nem rendel ugyan, de szemlélődik. A dánok jelmondata: "mindent szabad, ami örömet szerez".
A dán éttermek nagy száma és kellemes hangulata önmagában is az étkezési kultúra magas színvonalát jelzi. Koppenhágában 2000 vendéglő van. Megéri bennük végigsétálni, az ételek elkészítését, tálalását figyelni, berendezésüket, díszítésüket megnézni. A dánok szívesen látják a vendéget akkor is, ha nem hagy ott pénzt. A berendezések történelmi hangulatúak korhű bútorokkal. Van európai, japán, koreai és még kit tudja hányféle vendéglő. Vannak vegetáriánus, haléttermek, de akár kóser restaurantok is.
Koppenhágában csaknem 2 kilométer hosszú bevásárló utcát, utcasort alakítottak ki, a Strogetet, ahonnan (és csakhamar a régi város további utcáiból is) kizárták a gépkocsiforgalmat! A belváros szívében vagyunk, ennél az érdekes szökőkútnál, és - mint látjuk - egyetlen autó sem zavar bennünket érdeklődő nézgelődésünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése