AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Az utcai forgalom nagyon vegyes!
A legmodernebb autók mellett konflisok, szamár- és öszvér-vontatta kétkerekű kiskocsik, szamaragoló, sőt (horribile dictu) tevegelő turbános atyafiak is közlekednek Afrika legnagyobb városának, az 5 millió lakosú Kairó utcáin. Az autókon nincs index, karjelzés és duda segítségével cikáznak az európaiak legnagyobb döbbenetére. Utaslétszámuk az ülések számának a duplája, de ülnek a motorházon és a csomagtartón is a hosszabb lélegzetű sivatagi úton...
A villamosok nem a legtisztábbak, sokan a lépcsőkön utaznak, mert itt nem kell jegyet váltani. Bent az ülések között is kuporognak, de dohányoznak és még köpnek is. A vonatban kacifántosabb a helyzet, mert a jegy nélkül utazók tömegei ülnek a kocsik tetején, a villamos mozdony oldallépcsőjén, az ütközőkön, a nyitott vagy éppenséggel kitörött ablakokban. A higiénia (hogy nagyon diszkrét legyek) a villamosokéval megegyező.
A bazárnegyedek gyalogos forgalma sem mérhető európai mértékkel.
A tevehátról közvetlen csatlakozás van az autóbuszhoz - vagy fordítva.
A forgalmas tevetaxi-állomás sofőrjei inkább erőszakosan mint udvariasan invitálják az utast. Tavaszi kabátomat három turbános atyafi is alaposan megrángatta a tevéje felé hívogatva.
A legolcsóbb jármű a nílusi csónak. Később mi is éltünk vele.
Az igényesebbek kordén, a szegényebbek a fejükön kosárban szállítják az árut.
Nagyon sok a konflis és egyik díszesebb mint a másik. Nem olcsó! A kedves, művelt házaspárral, akikkel nyakunkba vettük a várost, összebarátkoztam. A hölgy mindent jegyzetelt, én mindent fényképeztem. Azután cseréltünk.
A Hotel Cleopatra portása nem híve a fényképezésnek, azért sikerült őt is lencsevégre kapni a szállásunkhoz visszatérve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése