AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Ki korán kel...
Kora reggel indultam fényképezni. Ilyenkor még igen gyenge a forgalom, és nem kipufogógáz-tenger a levegő.
Békésen megférnek egymás mellett a különféle járművek a főváros szívében. Közlekedési rendőrre egyelőre nincs szükség.
Csacsiháton hozzák a fellahok az áruikat a városba. Ők is korán keltek. Még nálam is előbb.
Büszke tartással ül a bakon a konflis sofőrje, tudja, hogy a legdrágább közlekedési eszköz birtokosa.
A felső tízezer elegáns autókon jár. Ám a felső tízezer többszöröse szegény vagy nyomorog errefelé.
Az emberek java része villamost használ, mely mindig zsúfolt. Még reggel is. Ez a villamos majdnem elütött egy szamárháton baktató atyafit. Szerencsére időben észrevette, és éktelen fékcsikorgással megelőzte a bajt. Ki volt a hibás? Egy biztos: a szamárháton ülő bal kezével a gyeplőt fogta, jobb kezével pedig egy rádiót emelt a füléhez. Amikor azt gondoltam, hogy minden elrendeződött, a villamos utasai még leordítottak valamit a szamaras arabnak, aki visszakiabált, majd tovább dohogott dühösen magában.
Buszra szállni ebben a városban egy európai számára... Ha az ajtón már nem fértek be, a nyitott ablakokat használták erre a célra! Bármilyen testhelyzetben taszigálják, tolják egymást fel a járműre - teljes egyetértésben. Akár nyitott napernyővel is. Irigylésre méltó az, aki az ablakban guggol, ő ugyanis hozzájuthat egy szippantásnyi levegőhöz szemben azokkal, akik bent a levegőtlen térben nyomorognak. De a legkevésbé a tetőn lehet kényelmes, a kanyarokban erősen kapaszkodnak. Ha faág vagy villamosvezeték alatt döcög a busz, állandóan hasra vágódnak, mert ez bizony már életveszély a javából! Hogy milyen menetidő szerint haladnak a buszok, ezt nem tudni. A forgalomtól függ, hogy akár pár méter haladás után hány perc leállás következik.
Itt mondom el, hogy a szállodánkhoz az út nyílegyenes volt a reptérről, mely során sikerült megízlelnünk valamit a közlekedés stílusából, s már akkor felkeltette nem csak az én érdeklődésemet ez a változatos forgatag.
A Hotel Cleopatrát egyébként az elsőrendű szállók közé sorolják: rádió, telefon, légkondicionáló - mind hozzátartozott a lakosztályomhoz. Kihúzhatom magam az üvegajtóban!
Elsőrendű szálló - minőségi személyzet. A portás is, a londiner is, a személyzet is piros galabijába öltözött. A baksist már a liftben is, a folyosón is, a szobában is kérte a képen is látható flancba öltözött alkalmazott. Jól kezdődött a szűkös zsebpénz-beosztás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése