Egyiptom IV/1

 AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

A piramisokhoz

 

Óriási várakozással néztünk erre a napra, ugyanis kirándulást teszünk a piramisokhoz. Utunk az Egyiptom Múzeum előtt vitt, a híres Tahrir téren, ez a főterük.

Átmentünk a Níluson Roda szigetén.

A külváros már nem olyan forgalmas. Ezt az utat a piramisokhoz Iszmail építtette a Szuezi-csatorna megnyitásához meghívott európai előkelőségeknek. Egymás kezét fogják itt is a mohamedánok.

Mindenütt katonák őrzik a hidakat és szigorú fényképezési tilalom van a háború miatt.

Festői környezetben embermagasságú kaktuszok között alig látszik a szegényes viskó.

Jellemző külvárosi utcakép a piramisok szomszédságában.

Elmegyünk a híres Mena House hotel mellett. Eredetileg vadászház volt, Iszmailnak épült.

A Mena House-tól a piramisokig már teveháton tesszük meg az utat.

Hamarosan elértünk a tevetaxi-állomásra, ahol béreltünk egy-egy jószágot a piramisok felé. Nagy volt az erőszakos kínálat. A tevének is és a tevehajcsárnak is megtudom a nevét. Az öreg arabról látszik, érti a dolgát, miért is kellene bármitől félnem? Gyakorlottan felnyom a púposra. Adok egy doboz cigit, hátha a bátorságom nem elegendő. És milyen igazam volt! Egyik útitársunk semmit nem adott az ő Abdullahjának, aki megugrasztotta alatta a tevét, és szegény le is esett a magasból.

 

Egy másik útitársam egészen jól elbeszélget a kísérővel. Megtudjuk, hogy 10 gyereke van, akiket igyekszik iskolába járatni. A tevehajcsársági jogot még az apjától örökölte, de a borravaló egyre kevesebb - panaszolja. Útközben pénzt kér, mert a piramisoknál már nem lehet, a buliszok, rendőrök miatt ott már nem fogadhatja el a borravalót. Ezúttal én nem beszélgettem, de a hajcsár majd megölt a baksisért. Rángatta a lábamat, aztán hirtelen megugratta a tevémet. Amint a rendőr közeledett vagy említettem, hogy szólok neki, azonnal megjuhászodott.

 

És megpillantottuk a piramisokat!