AZ
OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL
A
KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) PARAZITÓZISAI 3. RÉSZ
Előbbi bejegyzéseinkben olvashattak arról, hogy a juh- és
kecskeállományokban számos olyan parazita élősködik, melyek
súlyosan veszélyeztetik az állatok egészségét,
termelőképességét, nem egyszer pedig az állatok elhullását is
okozhatják (tüdőférgesség, gyomor-bélférgesség,
galandférgesség stb.).
Ezúttal
olyan élősködőkről fogunk szót ejteni, melyek az állatok akár
tömeges vetélését, súlyos hasmenést vagy a kiskérődzők
hirtelen elhullásával is járhatnak.
Fontos
megjegyezni, hogy a szóba kerülő egysejtű élősködők
(Toxoplasmosis, Cryptosporidiosis), vagy a férgek okozta helmintózis
(májmételykór) az ember egészségét is veszélyeztető
zoonózisok, tehát az állatról emberre terjedő betegségek közé
tartoznak.
TOXOPLASMOSIS
Világszerte
elterjedt parazitás betegség. A bántalom okozóját a Toxoplasma
gondiit, ezt az aprócska protozoont (=egysejtű állati szervezet,
véglény) csaknem egy évszázaddal ezelőtt már felismerték és
leírták, azóta pedig 300-nál több emlős és 60 féle
madárfajból is kimutatták.
A
bántalom hazánkban is széles körben előfordul. Az 1980-as évek
közepén hét juhnyájból gyűjtött savóminták több mint 50
százalékában megtalálták a Toxoplasma-ellenanyagot.
Ami
pedig a kecskéket illeti, számos adat utal arra, hogy a kecske még
érzékenyebb a fertőzés iránt, mint a juh. Több beszámolót is
olvashattunk a nyers kecsketejjel történt emberi fertőzésről. Az
állatok fertőződését követő 2-43 nap között ugyanis a
toxoplasmák ürülhetnek a tejben – megjegyzem, a sajtkészítés
folyamán elpusztulnak a kórokozók.
A
KÓROKOZÓ
A
bántalom okozója az aprócska protozoon (véglény) a Toxoplasma
gondii, mely előfordulását emberben, valamint a házi és vadonélő
állatokban (számos emlős és madárfajban) gyakran
megállapították.
A
betegség legfontosabb és leggyakoribb fertőzési forrása a
macska, ugyanis a kórokozó toxoplasmák ivaros szaporodása csak a
macskában és a rokon macskafélékben (puma, hiúz stb.) megy
végbe, következésképpen a macska a toxoplasmák végleges gazdája
is, mely bélsarával üríti a fertőző oocystákat („petéket”).
Igaz,
hogy az oocysták („peték”) ürítése csak egy-két hétig
tart, egy macska azonban naponta 10 millió oocystát is juttathat a
külvilágba. A sporulált oocysták hosszú időn át megtarthatják
a fertőzőképességüket, nevezetesen a talajban egy évig, 4 °C-on
nedves környezetben pedig akár két esztendeig is.
A
FERTŐZŐDÉS
A
juh és a kecske a fertőzött macska bélsarával külvilágra
jutott, és ott sporulálódott oocysták szájon át való
felvételével, a magzatok pedig a méhlepényen átjutó ún.
endozoitákkal (egy fejlődési stádium) fertőződnek. A
köztigazdába (juhba, kecskébe) jutott toxoplasmák azután a
sejtekbe jutva ivartalanul szaporodnak, miközben a sejtek elhalását
okozzák. Ezt követően a különféle szervekben (lép, máj, tüdő,
méh) apró kis cisztákat képeznek, amelyek évekig tartó
fertőzöttséget tarthatnak fenn.
Súlyosabb
gazdasági veszteséget akkor okoz, ha a juh vagy a kecske a
vemhessége alatt fertőződik először a parazitával. Külföldi
adatok szerint a kiskérődzők vetélésének mintegy 10 százaléka,
a bárányveszteségek 10-60 százaléka emiatt következik be
(HORVÁTH).
Egyes
országokban a toxoplazmát tekintik a juhok vetélését előidéző
legfontosabb kórokozónak. Néhány éve számoltak be hazánkban
először a juhok toxoplasmosis okozta tömeges vetéléséről.
TÜNETEK
A
juhok és kecskék fertőzöttsége legtöbbször tünetmentesen
zajlik, vagy jellegtelen tünetek kísérik. A nagyobb veszteséggel
akkor kell számolni, ha az állatok fertőződése a vemhességük
első harmadában következik be. ilyenkor ugyanis a fertőzötté
vált magzat elpusztul és felszívódik.
És
mi történik, ha a fertőzés a vemhesség későbbi szakaszában
következik be? Ilyenkor a vemhes állatok elvetélnek, de nem
egyszer gyenge életképességű vagy éppenséggel életképtelen
magzat jön a világra. A vetélés általában a vemhesség 7-90-dik
napja között bekövetkezett első fertőződés következménye.
A
fertőzés gyógyszerek alkalmazásával nem szüntethető meg, ezért
annak megelőzésére kell törekedni. Legfontosabb teendő a
fertőzés forrásául szolgáló macskák távoltartása, és a
macskák fertőződésében jelentős szerepet játszó kisrágcsálók
rendszeres irtása.
A
TOXOPLASMOSIS VESZÉLYES ZOONÓZIS
Az
ember vagy a sporulált oocysták felvétele (macskaürülékkel
fertőzött mosatlan gyümölcs, zöldség, eper, saláta stb., vagy
a húsállatok, ún. köztigazdák szöveteiben levő ciszták
elfogyasztása, pl. a nem kellően kezelt fertőzött állatból
származó birkahús, vagy akár a fertőzött kecske forralatlanul
fogyasztott teje útján fertőződhet.
Igaz,
hogy hazánkban a klinikai tünetekbe is megnyilvánuló
toxoplazmózisos megbetegedés ritka, de a szeropozitív egyének
száma, akik tehát specifikus ellenanyagokkal rendelkeznek, igen
magas. Ez azt jelenti, hogy a hazai lakosság több mint fele átesett
a toxoplazma fertőzésen, ám a toxoplazmózis az ép
immunrendszerrel rendelkező egyénekben általában tünetmentesen
vagy csak enyhe tünetek mellett zajlik.
MIKOR
JÁR SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL A FERTŐZÉS?
Elsősorban
az immunhiányos, megfelelő ellenálló képességgel nem rendelkező
egyénekben jár a fertőzés súlyos következményekkel, valamint a
frissen fertőzött várandós nők magzataiban és újszülöttjeiben.
A
terhesség első harmadában bekövetkező fertőződés esetenként
vetélést, a terhesség második és harmadik szakaszában történő
fertőződés pedig néha koraszülést, különféle
magzatkárosodásokat (idegrendszeri elváltozások, szemkárosodás,
agykamratágulat, értelmi fogyatékosságot stb.) okozhat.
A
fertőzés nagyon jelentős forrása a nyers vagy gyengén sütött
főzött hús fogyasztása. A fertőzöttség a legjelentősebb a
sertés- és birkahúsban, ezért a húst jól meg kell főzni vagy
sütni vagy mínusz 15 °C alá hűteni.
CRYPTOSPORIDIOSIS
(KRIPTOSPORIDIÓZIS)
A
világszerte előforduló és az újszülött 1-2 hetes bárányokban
és kecskegidákban, hazánkban is megállapított, súlyos
hasmenéssel járó betegséget a Cryptosporidium parvum nevű apró,
mindössze 5 nm nagyságú véglény okozza.
Amióta
Tyzzer 1907-ben egerek gyomrában kimutatott egy
Cryptosporidium-fajt, azóta 18 gazdafajban (ember, emlősök,
madarak stb.) figyeltek meg ilyen véglényt, mely a vékonybél,
különösen az éh-, és csípőbél sejtjeinek a felületén, a
mikrobolyhok membránja alatt élősködik, és többszöri ivartalan
szaporodás során károsítja a sejteket.
Erős
fertőződés esetén csökken a bélnyálkahártya
felszívóképessége, és egyes enzimek termelődése. A felszívódás
zavara során – esetleg más kórokozók (E.coli, enterovírusok)
hatásával társulva – hasmenést okozhat. A bántalom azért is
jelentős, mert a fertőző oocysták egy része nem ürül ki a
bélsárral, hanem újabb sejteket fertőzhet.
A
FERTŐZŐDÉS
A
fertőződés mindig szájon át következik be, a környezeti
hatásokkal szemben nagyon ellenálló sporulált oocystákkal
szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása során.
Hazai
vizsgálatokban a hasmenéses bárányok 22,6 százalékában,
esetenként társfertőző kórokozókkal együtt mutatták ki a
parazitákat, melyek a fiatal, egy-két hetes bárányokban,
kecskegidákban kenőcsös, bűzös bélsárürítéssel járó,
olykor akár spontán gyógyuló hasmenést okoznak.
A
felnőtt állatok tünetmentesen esnek át a fertőzésen, de a
bárányozás körüli időben megnő a veszélye annak, hogy
járványtani szerepük lehet, mert a bélsarukkal ürülő fertőző
alakoktól fertőződnek az elsőként megszületett bárányok.
Járványtani szempontból a rágcsálók, rovarok, madarak és az
ember szerepe is fontos lehet a kórokozó terjesztésében.
TÜNETEK
Amint
arról már szó esett, a felnőtt állatok tünetmentesen vészelik
át a fertőzést, de üríthetik a kórokozót. A fogékony fiatal,
5-10 napos bárányoknál vagy kecskegidáknál előbb csak
szórványosan mutatkozik a hasmenés, majd néhány napon belül
ürülő oocysták már újabb egyedek fertőzését és
megbetegedését idézik elő. Közben a megbetegedések súlyossága
is fokozódik.
Az
5-10 napos bárányoknál és kecskegidáknál sárgásbarna,
vízszerű firbrincafatok ürülésével járó, majd kenőcsös
jellegű hasmenés mutatkozik. Ez a jó kondícióban levő
egyedeknél egy hétig is eltarthat.
Különösen
az egyéb bántalmakban szenvedő bárányoknál bágyadtság,
étvágytalanság, mind fokozódó kiszáradás (dehidráció)
észlelhető. A bántalom olyannyira súlyosbodhat, hogy a tünetek
megjelenését követően akár már két-három napon belül is
elhullhatnak a folyadékveszteség miatt a kis állatok.
Kedvező
esetben a fertőzésen átesett egyedek állapota kb. egy hét után
fokozatosan javulni kezd, de a fejlődésük még hetekig elmarad a
táraikétól. Az elhullásokban felelősek lehetnek a
cryptosporidiosis mellett gyakran előforduló másodlagos kórokozók
is.
ORVOSLÁS
– VÉDEKEZÉS
Mivel
jelenlegi ismereteink szerint olyan gyógyszer nincsen, amivel a
kórokozókat elpusztíthatnánk, a tüneti kezelés részeként
gondoskodni kell a hasmenéses állatok folyadék- és
elektrolitpótlásáról. A parazitózis nem gyógyítható
antibiotikumok alkalmazásával, de a másodlagos fertőzések
kivédésére alkalmas lehet. Ez már állatorvosi feladat.
Védekezésül:
1.
A hasmenéses egyedeket mielőbb el kell különíteni a többiektől.
2.
Az újszülötteket nem ajánlatos együtt tartani az idősebbekkel.
3.
Fokozott figyelmet kell fordítani a higiéniás körülményekre,
pl. az alom cseréjére.
4.
Kiskérődzők legelőire nem szabad szarvasmarha bélsarat
kijuttatni.
AZ
EMBER IS MEGFERTŐZŐDHET!
Tudni
kell, hogy a fertőzés zoonózis, tehát állatról emberre is, majd
emberről állatra is terjedhet. A betegség világszerte előfordul,
és kialakulásának kockázata főként a gyermekek esetében
fokozott. A nyugati országokban a fertőzés a gastro-enterális
(=gyomor-bél) tünetekben megbetegedő gyermekek 1-4 százalékában,
a fejlődő országokban pedig mintegy 4-11 százalékában mutatható
ki.
Tünetek:
a betegség hirtelen robban ki, 4-14 napi lappangás után kezdődő
profuz (=bőséges) vizes hasmenéssel, görcsös hasi fájdalmakkal.
A panaszok 5-11 napig tartanak, majd gyorsan megszünnek. Károsodott
immunrendszerű emberekben azonban súlyos tünetekkel és
következményeivel lehet számolni.
A
MÁJMÉTELYKÓR (FASCIOLOSIS)
A
juhok és kecskék világszerte előforduló nagyon súlyos gazdasági
veszteségeket okozó helmintózisa, amit a Fasciola hepatica nevű,
2-3 cm hosszú és 1 cm szélességű szívóféreg okoz (KÉP). A
betegség nagyon régen ismert, és akkor is igen jelentékeny kárt
okozott. 1830-ban Angliában az elhullott juhok számát 1,25
millióra becsülték, Elszász-Lotharingiában pedig 1873-ban az
egész juhállomány ⅓ része, 1884-ben Felső-Magyarországon két
járásban az összes juh elhullott. Az 1950-es években hazánkban
is nagyon súlyos veszteségeket okozott. Akkortájt magam is
elláttam Dél-Zalában egy nagy juhászatot, mely állománya
teljesen tönkrement, az állatok lesoványodtak, a gyapjú kihullott
vagy használhatatlanná vált, termékenységi zavarok léptek fel,
és sok volt az elhullás.
Hazánkban
az eredményes védekezés után az 1990-es évek végén ismét
megjelent a mételykór újabb veszteségeket okozva. A juhok és
kecskék különösen érzékenyek a fertőzésre.
A
KÓROKOZÓ: A KÖZÖNSÉGES MÁJMÉTELY, A FASCIOLA HEPATICA
Egy-egy
féreg többesztendős élete folyamán több tízezer petét is
ürít, bár ha ilyen formában veszik fel a fogékony állatok, azok
nem képesek a betegséget előidézni, mert a petéből kikerülő
lárváknak előbb egy törpe iszapcsigába kell bejutnia ahhoz, hogy
fertőzésre alkalmassá váljon. (KÉP)
A
petéből elegendő meleg és nedvesség esetén 2-3 hét alatt kel
ki a csillangós lárva, az ún. miracidium (KÉP), mely behatol a
csigába, és mintegy 6-10 hét alatt 80-160 cercaria alakul ki
belőle. Ezek azután kijutva a csigából, a vízben úszkálva
megtapadnak a füvek, vízinövények levelein (KÉP), és hamarosan
homokszemhez hasonló, fertőzésre képes betokolt metacercáriává
alakulnak át. Ezek a fertőzött fű, esetleg ivóvíz
elfogyasztásával kerülnek az állatokba. Az ilyen legelőkről
kaszált széna is tartalmazhat metacercariákat, melyek akár
hónapokig is életben maradhatnak.
KÓRFEJLŐDÉS
A
tokjukból kiszabadult fiatal mételyek a vékonybél falán a
hasüregbe és a máj burkán keresztül a májba hatolnak. A máj
állományában kb. 4-6 hétig tartó vándorlás után érik el az
epeutakat, ahol megtelepednek, és ivaréretté válnak. A vándorló
és kifejlett mételyek mechanikai és toxikus hatásuk révén,
valamint vérszívásukkal károsítják a gazdaszervezetet.
TÜNETEK
Heveny
májmételykór esetén, amikor rövid időn belül nagyszámú
lárvát vesz fel az állat, étvágytalanság, gyors
testtömegcsökkenés, kólikaszerű tünetek mutatkoznak, és néhány
héten belül sok állat elpusztulhat.
Idült
mételykór során – amikor hosszú időn át, de csak kevés
metacekáriával fertőződik az állat – a termelési mutatók
csökkenése, vizenyős beszűrődés az áll alatti tájon,
vetélések stb. mutatkozhatnak.
ORVOSLÁS
– VÉDEKEZÉS
A
mételyek elölésére többféle Albendazolt tartalmazó készítmény
is hatásos (Albendanin, Vermitan stb.) az állatorvos utasítása
szerint.
Védekezés:
1.
A mételyek kiiktatása a legelőről, ami az állatok
féregtelenítésével történhet.
2.
A köztigazda csigák elszaporodására alkalmas vízállásos helyek
megszüntetése, a legelő karbantartása.
3.
Figyelemmel kell lenni a kiskérődzők legelőire járó
szarvasmarhák és vadon élő állatok fertőzésközvetítő
szerepére is.
A
következőkben a kiskérődzők külső parazitáit (rühösség
stb.) ismertetjük.
.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. májusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése