AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL
A KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) HELMINTÓZISAI, PARAZITÓZISAI
2. RÉSZ
Az egyik előbbi bejegyzésben olvashattunk arról, hogy számos olyan
parazita élősködik a juh- és kecskeállományokban, melyek
megbetegítik azokat. A fertőzött állatok termelése csökken,
lesoványodnak, súlyosabb esetben elhullanak.
Olvashattunk a juhok és kecskék tüdőférgességéről, gyomor- és
bélférgességéről. Ezúttal a galandférgességről, a
bagócslárva betegségről és a juhok kergeségéről fogunk szót
ejteni, ismertetve a fertőzés módját, az orvoslás és a
védekezés lehetőségeit.
A GALANDFÉRGESSÉG (Monieziosis)
A legeltetett juhok (kecskék) világszerte egyik leggyakoribb és a
juhtartók által is jól ismert helmintózisa. Bár a kérődző
állatok bélcsövében számos galandféregfaj él, a juh
galandférgességét nagyobbrészt a Moniézia nemzetséghez tartozó
paraziták idézik elő.
A nálunk is elterjedt, klinikailag jelentős fertőzöttségek
jobbára csak a félévesnél fiatalabb bárányokban alakulnak ki.
Jól megfigyelhető a főtt rizsszemekre emlékeztető érett
Moniézia-ízek bőséges ürülése.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
Amint arról szó esett, a bárányokban és kecskékben főként a
Moniézia-fajok idézik elő a bántalmat. Ezek 1-5 méter hosszúságú
és kb. 1-2 cm széles szalagszerű férgek (1. sz. KÉP), melyek
fejlődése köztigazdák közbeiktatásával történik.
A moniéziák fejlődésében a talajlakó páncélosatkák
(Oribatidae) töltik be a köztigazda szerepét. Ezek az 1 mm körüli
nagyságrendű atkák a talaj felszínén és felső rétegében,
minden legelőn, különösen a legelők nyirkos, humuszban gazdag
talajú és fűvel dúsan benőtt részein bőségesen előfordulnak.
Az atkák felveszik a petéket, majd testüregükben 28°C-on már
egy hónap alatt, legelői viszonyok között azonban sokszor csak
3-4 hónap alatt fejlődik ki a cysticercoid típusú fertőző
lárva.
A fertőzött oribatidák a fűvel kerülnek a gazdák
emésztőtraktusába, ahol az atkákból kiszabaduló cysticercoidok
30-90 nap alatt a vékonybélben érett moniéziákká fejlődnek. A
legelőn a peték nem, a cysticercoidok azonban az atkákkal együtt
jól áttelelnek. Már a fiatal bárányokban is tekintélyes
hosszúságú galandférgek alakulhatnak ki.
A férgek a vékonybélben tartózkodva mechanikailag,
tápanyagelvonással és toxikus anyagaikkal károsítják a
gazdaszervezetet.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Minthogy a galandférgek gyorsan nőnek, sok tápláló anyagot
vonnak el a szervezettől, amellett sok anyagcsereterméket is
„termelnek”. A bárányt már néhány kinőtt galandféreg is
megbetegítheti. Az idősebb juhokban azonban az enyhe
fertőzöttségnek nincs jelentősége.
Masszívabb fertőzések esetén fokozódó vérfogyottság,
bágyadtság, lesoványodás, gyapjúhullás és emésztési zavarok
(bélsárrekedés és hasmenés váltakozása) észlelhetők. A
galandférges állatok fokozottan érzékenyek a vírusos és
baktériumos fertőzések iránt.
Erős fertőzöttség még a kifogástalanul tartott bárányokban is
nagyon súlyos tünetekkel járó bántalmat idéz elő. Tünetei:
remegés, szédelgő járás, puffadt has, erős, bűzös hasmenés,
fokozódó gyöngeség, ödéma, mozgászavarok, görcsök, elhullás.
ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS
A betegség megelőzésének a legbiztosabb módja az állatok
rendszeres féregtelenítése, mely során csökkenthető a legelő
fertőzöttsége.
A galandférgesség megelőzésére és gyógykezelésére jól
bevált készítmény többek között az albendazolt tartalmazó
VERMITÁN.
Kétféle módon is alkalmazhatjuk. A takarmányba keverhető a
Vermitan 20% granulátum 2,5 g/100 ttkg adagolásban alkalmazva.
Különös figyelmet kell fordítani a gyógyszernek a takarmányban
való egyenletes elkeverésére és alkalmazása után az alapos
kézmosásra, valamint arra, hogy terhes nők ne kerüljenek
érintkezésbe a szerrel.
A vemhesség első harmadában nem ajánlatos az applikálása. Az
élelmezés-egészségügyi várakozási idő 7 nap. A gyógyszer
állatorvosi rendelvényre kapható, és az állatorvos utasítása
szerint kell alkalmazni.
Megjegyzem, hogy a készítmény számos más férgesség esetén is
hatékony széles spektrumú antihelmintikum (tüdő-, gyomor- és
bélférgesség, májmételykór stb.).
Amennyiben egyedi kezelést kívánunk alkalmazni, erre alkalmas
például a Vermitan 2,5% szuszpenzió. Adagja juhonként 2 ml/10
ttkg. A gyógyszer pontos adagolását elősegíti a forgalomban levő
automata adagoló alkalmazása.
A JUHOK KERGEKÓRJA (COENUROSIS)
Egyik napon E. községből azzal a panasszal keresett meg a juhász,
hogy a több mint 300 egyedes saját tulajdonú juhállományából
az utóbbi napokban néhány fiatalabb juhon furcsa tüneteket vett
észre. A beteg állatok nem esznek, fejüket lehorgasztva,
félretartva, bágyadtan állnak, mások körbe-körbe járnak, egyik
már fel sem tud állni.
Akkortájt az egyik környező juhászatban nagyon súlyos
veszteséget okozott egy hasonló idegrendszeri tünetekkel járó
baktériumos betegség, a liszteriózis. Elsőként erre gondolva
haladéktalanul kimentem a székhelyemtől 12 km-re levő juhászatba.
Itt valóban a juhász által elmondott kép fogadott.
Amikor a szinte érzéketlenül elfeküdt juhot az elvéreztetés
után felbontottam, az agyvelejében kétdiónyi és egy tyúktojásnyi
nagyságú coenurus hólyagot találtam. Ezután már biztos volt a
diagnózis, nevezetesen hogy a bántalmat a kutya Taenia multiplex
nevű galandférgének a lárvaformája, a coenurus cerebralis idézte
elő. Megjegyzem, hogy a juhásznak 3 pásztorkutyája volt, melyek
féregtelenítése során azokból bizony ürültek is galandférgek.
MI OKOZZA?
A betegség okozója az agyban kialakuló coenurus cerebralis nevű
hólyagféreg, amely a kutya egyik galandférgének a fejlődési
alakja. A hólyagok nagysága 1 cm-től akár tyúktojás nagyságig
is terjedhet.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőzött kutyák bélsarával a legelőn a féregpeték tömege
kerül a külvilágra, ahol azok különösen nedves időben heteken
át életképesek maradnak. Olykor a fertőzött kutyák a petékkel
szennyezett bélsarukkal a szálas takarmányt vagy az akolban levő
vályú vizét is szennyezhetik, és ily módon istállófertőzés
is létrejöhet.
A juhok lenyelik a petéket, melyekből az oltógyomorban
kiszabadulnak az onkosphaerák, melyek befurakodnak a bél falában
levő erekbe, majd a véráram útján eljutnak a nagy vérkörbe és
a szervezet változatos helyeire.
A vándorló férgek közül azonban csak azok találnak a
fejlődésükhöz kedvező körülményekre, amelyek a központi
idegrendszer szöveteibe, főleg az agyba, ritkábban a gerincvelőbe
sodortatnak, ahol az idegrendszer apró ereiben elakadnak.
Miután az agyszövetben 10-14 napig vándoroltak, rendszerint a
kéregállományban megállapodnak, és 3 hónap alatt – lassú
növekedés után – fertőzőképes hólyagokká fejlődnek. A
kutya elfogyasztja ezeket a hólyagférgeket, melyek skolexeiből
azután kinőnek a galandférgek, majd a fertőzési lánc
folytatódik.
Az érett coenurus hólyag gömbölyű vagy ovális alakú
folyadékkal kitöltött tömlő, melynek fala átlátszó, és ezen
át több tucat, de olykor ennél is több fehér skolex szabad
szemmel is látható.
Amikor a kutya a coenurus hólyagot elfogyasztja, annak belében 6-8
hét alatt – a skolexekből – számos galandféreg fejlődik ki.
TÜNETEK
A betegség heveny szakaszában, a fertőződés után 1-2 héttel,
amikor a lárvák az agyban vándorolnak, heveny idegrendszeri
tünetek mutatkoznak. Egyes juhok elmaradoznak a nyájtól,
nehézkesen mozognak, majd tompultan, lehorgasztott fejjel állnak.
Mások éppenséggel izgatottak, elrohannak, fogukat csikorgatják. A
hőmérsékletük a normális fölé emelkedik. Egyesek elhullanak,
mások átvészelik a bajt és látszólag meggyógyulnak.
Ez a gyógyulás azonban csak látszólagos, mert a hólyagok
időközben a zárt koponyaüregben egyre inkább növekednek, és az
agyszövet nyomásból eredő lassú sorvadását idézik elő. Ezek
az elváltozások okozzák valójában a kergekór jellegzetes
tünetegyüttesét.
Ilyenkor a hosszas tünetmentes lappangási idő után a juh evése,
rágása vontatott, lesoványodik, és a hólyagok helyétől,
valamint számától függően változatos kényszermozgások
jelentkeznek.
Haladás közben az állat nem tud irányt tartani, fejét ferdén
tartja, lógatja, körbejár, miközben hátsó lábai egy helyben
maradnak, és ilyenkor a friss alomszalma feltekeredik a hátsó
lábaira.
Máskor a beteg erősen elfordított fejjel az oldalán fekszik,
némelykor előretörés vagy gurulás figyelhető meg. Olykor futás
közben nem tart egyenes irányt, hanem pár lépés után oldalvást
fordul, s ferdén tartott – többnyire kissé lógó fejjel –
nagy körben tér vissza a kiindulási helyére.
Evése, rágása vontatott, miközben félig behunyt szemmel és
lehorgasztott fejjel szüneteket tart.
ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS
Ez idő szerint a kemoterápiás szerekkel a fejlődő coenurus
hólyagokat nem tudják biztosan elölni, a sebészeti módszer pedig
sokszor csak átmeneti megoldást hoz. Legjobb a beteg állatokat még
a leromlásuk előtt kiselejtezni és húsra értékesíteni. Nagyon
fontos viszont a bántalom megelőzése.
1. A juhászok csak a szükséges számban tartsanak kutyát.
2. A pásztorkutyákat évente kétszer kell féregteleníteni, és a
kezelés után 24 óráig zárva tartani. A férgek elhajtására
számos készítmény van forgalomban (Aniprantel, Drontal, Dromcit
stb.). Ha férgeket találtunk a bélsárban, a kezelést 2 hét
múlva meg kell ismételni.
3. A kerge juhok agyvelejét, az onnan kikerült hólyagot szigorúan
meg kell semmisíteni, de semmi esetre sem szabad a kutyának
odaadni.
A JUHOK ORRBAGÓCS BETEGSÉGE (Oestrosis)
Juhbagócs (Oestris ovis) a neve annak az 1 cm hosszúságú
sárgásszürke légynek, mely lárváit a juhok orrnyílásainak a
szomszédságába rakja le, majd ezek a lárvák okozzák a juhok
orrbagócs betegségét.
A juhbagócs főleg a nyári hónapokban repül, leginkább a déli
órákban. Amikor egy birkanyáj körül megjelenik, a juhok
nyugtalanná válnak, fejüket rázzák, orrnyílásaikat
ösztönszerűen igyekeznek elrejteni. Nem egyszer az orrukat a
talajhoz szorítják.
KÓRFEJLŐDÉS
A légy elevenszülő álcáit röptében rendszerint specifikus,
kivételesen idegen gazdák orrnyílásainak közelébe, esetleg a
nyálkahártyára, a szemhéjakra, ritkábban más testtájakra rakja
le.
Amint már szó esett róla, elevenszülő, petéiből már a nőstény
tojócsövében kikelnek a kb. 1 mm hosszú lárvák, amelyeket a
légy nyáron a meleg órákban a juhok orrnyílásainak a
szomszédságában rak le.
A fiatal lárvák azután az orrüregbe vándorolnak, ahol elérik
teljes kifejlettségüket. Az érett álca kb. 25 mm hosszú, 11
gyűrűből áll, és csak a következő tavasszal vagy nyár elején
hagyja el az orrüreget. Ezután a talajra hull és bebábozódik.
Az orrba jutott lárvák fejlődése mintegy 8-9 hónapig tart, bár
melegebb vidéken rövidebb idő alatt is kifejlődnek. A mintegy 2-3
cm hosszúságú érett lárvák háti szelvényein széles,
sötétbarna harántsávok, a hasi felületükön pedig minden
szelvényen több sorban apró tüskék láthatók.
Az érett lárvák többnyire április hó folyamán az orrnyílások
felé vándorolva kijutnak a külvilágra és a talajban
bebábozódnak. A bábból mintegy 4-6 hét múlva kirepül a légy.
TÜNETEK
1. A lárvák bevándorlása alatt a juhok dörzsölik az orrukat,
rázzák a fejüket, és ugyanakkor gyakori orrfúvással igyekeznek
az álcáktól megszabadulni. Majd ezt követően átmenetileg
megnyugszanak mindaddig, amíg a lárvák nem kezdenek el növekedni.
2. Ekkor indul meg az orr- és a melléküregek hurutja, mely mind
bővebb savós, később nyálkás, és nyálkás-gennyes
orrfolyásban és kötőhártyahurutban nyilvánul meg. Ez abból
adódik, hogy erős fertőzöttség esetén a nyálkahártyán
megtapadó lárvák körül bő hurutos váladék képződik.
3. A továbbiakban a lárvák benntartózkodásának utolsó 2-3
hónapjában a juhok sokat prüszkölnek, miközben egy-egy lárva ki
is repül a talajra. Némelyik állat időnként nyugtalankodik,
fejét rendellenesen föl, le vagy ferdén tartja, olykor előrerohan,
esetleg dülöngél.
4. Ha a lárvák a rostacsontba is eljutottak, a lárvák körüli
gennyes folyamatnak az agyburokba történő átterjedése folytán
agyi tünetek is mutatkozhatnak. Némelyik állaton súlyosabb
izgatottság vagy éppenséggel tompultság mutatkozik, olykor
kényszermozgások, görcsök lépnek fel, majd pedig a juh
összeesik. Nem egyszer a beteg állatok lesoványodnak és
senyvességben elhullanak.
KÓRJELZÉS
Az orrbagócsokkal fertőzött vidékeken a tavasz folyamán
jelentkező orrhurut a juhállományban már egymagában is alapos
gyanút kelt a fertőzöttségre. Ha agyi tünetek is mutatkoznak,
akkor gondolni lehet a kergekórra vagy például egy baktériumos
betegségre, a juhok liszteriózisára is. A betegség megállapítása
természetesen a kezelő állatorvos feladata.
ORVOSLÁS
A gyógykezelés régebben nagyon bonyolult volt, mert a lárvákat
elölő szert a hátára fektetett állat orrüregébe kellett
fecskendezni. Mostanság a kezelés pl. az IVOMEC injekció
applikálásával történhet, melyből 50 ttkg-ra 1 ml mennyiséget
kell a juh bőre alá fecskendezni. E kezelési mód előnye, hogy a
gyógyszer a juh gyomor- és bélcsatornájában vagy tüdejében
levő fonálférgeket is elöli, sőt a bőr parazitái ellen is
hatásos. Az injekciós kezelés állatorvosi feladat. Védekezésül
a legyek irtása, és a kiprüszkölt lárvák elpusztítása,
eltaposása ajánlható.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. áprilisában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése