Egyiptom V/3

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

 Az Egyiptom Múzeumban (3)

A thébai magánsírok között volt Menna írnoké. Menna és családja duplán szerepel a reliefen. A mocsári halászat és madarászat jelenetében balra bumeránggal vadászik a mocsári madarakra, jobbra szigonnyal halászik. A "tükrös" kép mindkét részében papiruszcsónakban állnak. Mennán széles gallér és hosszú ruha van, felesége kezében lótusz. A vízfelület középen felfelé öblösödik, a csónak imbolyog, a jobb oldalon a feleség meg is támasztja férjét.

 

I. Sethi fáraó múmiája is leltári tárgy immár, talpán a számmal, mellyel listázták. A mumifikálás az egyiptomiak hitéből adódott, akik a halált úgy tekintették, mint egy állomást a továbbéléshez, mihez a léleknek szüksége van testre. Az elhunyt fáraók testének mumifikálása a papok feladata volt. A halál beállta után 70 napjuk volt, hogy elvégezzék. A módszerek időnként változtak. Az újbirodalom idején nátronoldatot használtak a holttestek kiszárítására. Azokat a testrészeket, melyeket nem konzerváltak, jó előre eltávolították. Ezután a holttesteket bebalzsamozták, majd vászonszalaggal körültekercselték.

Az óegyiptomi hieroglif jelet, az ankhot gyakran használják egyiptomi sírok vagy akár más műalkotások díszítőeleméül. Gyakran az istenek vagy istennők ujjhegyénél látható, akik az élet ajándékát adományozzák a múmiának. Az idők során az ankh az élet és a halhatatlanság, a hatalom szimbóluma lett. Kulcsra emlékeztető alakja miatt könnyen társult hozzá a halál kapuinak motívumai, azaz hogy képes megnyitni a halál kapuit. Szívesen formáztak tükröket ilyen alakúra vagy viselték amulettként.

 

III. Ramses fáraó Horus és Set istenek társaságában, akik megkoronázzák. A fáraó "földi" koronázási ünnepsége a Nílus partján gyülekező hatalmas tömeg előtt történt, akik a szertartást várták. A jelölt a királyi bárkán érkezik, az evezősök ütemes lélegzete és ritmusos evezőcsapásaik egyre intenzívebbek. A fáraó partra lépése után határozott léptekkel indul a trónszéke felé. Miután bebizonyította a nép előtt, hogy alkalmas az uralkodásra és az istenek bíznak benne, felveszi Alsó- és Felső-Egyiptom fehér és piros kettős koronáját.

 

 

Ünneplő hölgyek ismeretlen sírkamrából. A XIX. században nagyon sok egyiptomi régiség, lelet, fontos művészeti alkotás került ki az országból s jutott el más múzeumokba Franciaországba, Angliába, Amerikába, Leyden, Torino, Berlin, Chicago, Firenze gyűjteményeibe. De természetesen a kariói múzeum elképesztő gazdagságát, egyik sem múlja felül!

 

 

 

Az érdem, hogy itt ez a múzeum ilyen gazdagon létrejöhetett, egy francia régészt illet, Auguste Mariette-t, aki elhatározta, hogy véget vet a kincsek széthordásának, és itt a helyszínen gyűjti össze az emberiség egyik legjelentősebb kultúrájának tárgyi emlékeit.